Lovász Lászó és Palkovics László

Reviczky Zsolt

Mint a dokumentum fogalmaz, a miniszter szerint az akadémia „ne építsen arra, hogy őt lecserélik, bár szívesen átadná az átalakítást másnak, és megismételte, hogy a kormányban ő a legjobb barátja az MTA-nak, a többiekkel szemben nagyon nehéz megvédenie. Azt is sejteni engedte, hogy a kőkemény álláspont addig tart, amíg meg nem állapodunk a nagy kérdésekben. Ezt követően – esetleg ennek során – lehet finomítani a dolgokat.”

A beszélgetés átiratából kiderül, hogy a kormány két alapítványt hozna létre. A Bay Zoltán nevét viselő hálózathoz tartoznának az alkalmazott tudományokkal foglalkozó intézetek, így az Atommagkutató Intézet (ATOMKI) és az Energia- és Környezetbiztonsági Intézet. Az alapkutatásokkal foglalkozó Eötvös Lóránd Társasághoz kerülne a Szegedi Biológiai Kutatóközpont, az Ökológiai Kutatóközpont, a SZTAKI, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet, a Zenetudományi Intézet és a Nyelvtudományi Intézet. (Az Agrártudományi Kutatóközpont a mezőgazdasági tárcához kerülne a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központtal összevonva.)

Az Eötvös Loránd Társaságot az MTA és a kormány közösen alapítaná meg, de a kurátorok háromnegyedét az előbbi delegálná, tehát az akadémiának gyakorlatilag alig lenne beleszólása. Bár a kormány előszeretettel hasonlítja nagy nyugat-európai tudományos alapokhoz, különösen a Max Planck Társasághoz a felállítandó rendszert, Palkovics nyíltan kimondta, hogy a kabinet nem fog letenni egy 500 milliárd forintra becsült alapítványi vagyont, amiből valóban önállóan működhetne a létrehozott rendszer, hanem csak azt vállalja, hogy évről évre finanszírozza majd az alapítványon keresztül a tudományos műhelyeket.

Palkovics sajátos logikája szerint azért lesz a kormánynak nagyobb a befolyása, mert „nagyobb kockázatot vállal a rendszerért, mint az MTA”, mely csak intézetei vagyonát adná be a közösbe.

Mindebből kiderül, hogy a természettudományi intézetek megmaradnának, működésük továbbra is biztosított lesz, csak nem az MTA-n beül, hanem a minisztérium irányításával, miközben az akadémia megmarad pusztán köztestületnek. Más a helyzet a Bölcsészettudományi és a Társadalomtudományi Kutatóközpontokkal, illetve a Palkovics által már rég megszüntetni szándékozott Közgazdasági Kutatóintézettel. Ezeket ugyanis az egyetemekhez csatolná.

Más forrásból úgy értesültünk, hogy két egyetem vetődött fel donorként. Az egyik Orbán Viktor kedvenc felsőoktatási intézménye, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), amely nemrégiben létrehozta az Eötvös József Kutatóközpontot, amibe integrálhatnák az Akadémiától elszakított intézeteket, az pedig már az ő dolga lenne, hogy a „finanszírozásától függően”, milyen kutatókat, kutatásokat tart meg.

Ennél állítólag van egy sokkal fortélyosabb terv. E szerint a liberális fészekként kezelt ELTE-hez csapnák az intézeteket, ám a finanszírozásukat fokozatosan leépítenék. „Így saját magukat végeznék ki a liberális tudósok” – mondja egyik forrásunk.

Palkovics meglehetősen fenyegető módon párhuzamot vont a beszélgetés során a CEU-üggyel. Szerinte a „CEU sem volt hajlandó tárgyalni, és kölcsönösen elfogadható javaslatokkal előjönni, hanem elutasította a tárgyalásokat, azután körbejárt külföldön és USA nagykövetségi támogatással mozgósította sajtót, a közvéleményt, ahelyett, hogy tárgyalásokon megegyeztek volna. Ez vezetett oda, ahol most vannak” – mondta a leirat szerint a miniszter. A valóság ezzel szemben az, hogy a CEU nemhogy folyamatosan tárgyalni akart, hanem minden, a kormány által támasztott feltételt teljesített, s azért helyezte át a székhelyét Bécsbe, mert a kabinet ennek ellenére nem volt hajlandó megkötni vele a szerzést, így nem tudta biztosítania saját működését. A CEU tehát elhitte a kormánynak, hogy ha enged, akkor végül esélye van egy kompromisszumos megoldásra.

Vagyis Palkovics virágnyelven elmondta, hogy a kormány ugyanazt a csapdát készítette el az MTA-nak, mint a CEU-nak. Első lépésben az MTA intézeteinek költségvetését áthelyezte az ITM-be. Ezt követően azt állította, hogy az összeget majd megkapják az intézetek, csak némi beleszólást szeretnének a kutatási irányokba, az innováció javára. Nemrég viszont arról döntött, hogy az összeget – amibe a bér és rezsi is benne foglaltatik – pályázati formában osztja szét. Csakhogy a pályázatokat kinyitotta például az egyetemek számára is, sőt információink szerint az egyetemek kancellárjait felszólították, hogy pályázzanak be a forrásokra.

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma szerint már a pályázati kiírás is alaposan átrajzolja az intézeteket, hiszen van olyan, amely, ha meg is nyeri az összes kilátásba helyezett pénzt, az nem lesz elég az eddigi struktúra fenntartására. „Könnyen lehet, hogy az MTA intézeteinek maguknak kell majd eldönteniük, milyen kutatási témák maradhatnak, és melyek nem, vagyis olyan helyzetbe kényszerülnek, hogy részt vegyenek saját maguk felszámolásában. Ezt a szerepet az MTA-nak semmiképpen nem szabadna felvállalnia” – írják közleményükben, s azt ajánlják, az MTA demonstratívan utasítsa el a pályázati rendszert úgy, hogy ne nyújtson be pályázatokat.

Nincs sok idő, hiszen a beadási határidő a hónap vége, Palkovics tehát már áprilisban bevezetné az új finanszírozási rendszert. Az MTA számára már most sem biztosítják az intézetek működéséhez szükséges összeget.

Kedden ül össze az MTA elnöksége, akik várhatóan döntenek a pályázati rendszer elfogadásáról vagy elutasításáról. Úgy tudjuk, a dolgozók döntő többsége az utóbbit szorgalmazza. Kérdés, hogy az elnökség beleáll-e a harcba, vagy az újabb kompromisszummal teljes egészében kiszolgáltatja magát a kormány kényének-kedvének