Egy túlbuzgó rendőrjárőr, akinek elfelejtettek szólni, hogy a törvény előtti egyenlőséget nem kell szó szerint érteni, megbírságolta a helyi kórház főigazgatóját, amiért jogtalanul használta a mozgássérültek számára kialakított parkolóhelyet. Ezért őt a városi kapitány kitüntette lebaszta. (Nem a főigazgatót.)

Az óvatlan rendőr mentségre szolgál az a körülmény, hogy nem tudta, kié a szabálytalanul parkoló gépjármű, ugyanakkor ennek nem is tulajdonított különösebb jelentőséget, hiszen úgy tanulta, hogy a mozgássérültek számára kialakított parkolóhely illetéktelen használata esetén nincsen mérlegelési lehetősége. Holott van. Jó, a KRESZ alapján nincs, de a kórházigazgató és kapitány szerint viszont igen, ilyenkor pedig nem kérdés, hogy kinek a jogértelmezését kell a terepen alkalmazni.

Ezt a jogi dogmatizmussal nem vádolható kapitány szépen el is magyarázta az állománynak. A lényeg: az intézkedés során „differenciálni kell” az elkövető személyének függvényében. Szavai a magyar társadalom elmúlt száz éves történetének mozdíthatatlan struktúráira világítanak rá:

„Hiába jártok el jogszerűen. Ez nem szül jót, mert utána, ha valamit kérni akarunk, hogy könnyebb legyen nektek, az állománynak, majd egy jó nagy fityiszt mutatnak be nekem. Aztán nem fogom tudni elintézni, hogy orvoshoz menjetek, hogy a vérvétel meglegyen.”

A kapitány itt arra az összefüggésre utalt, hogy a rendőröknek éppen úgy ki kellene várniuk a sorukat a kórházi várólistákon, mint bárki másnak a városban, azok viszont nyomasztóan hosszúak. Szerencsére van más megoldás, mert mint elmondta, a jó kapcsolatainak köszönhetően csak az elmúlt fél évben legalább 15 beosztottjának intézte el, hogy hamarabb bejussanak a vizsgálatokra.

„Szerinted ez szabályos? Évek óta előrevetettem a rendőröket, mert megérdemlitek, mert mi a közt szolgáljuk!” – hangzik el az Indexhez eljuttatott felvételen a hivatali visszaélés és megvesztegetés alapos gyanúja. Az eligazítás végén a kapitány ismertette a beosztottainak a Magyarország elnevezésű társasjátékhoz mellékelt használati utasítás legfontosabb szabályát:

„Így tudunk együttműködni normálisan, ha segítjük egymást. Az összes többi dögevőt meg nyomjátok fölfele.”

Nem ugyanezt az módszert követi az Állami Számvevőszék, amikor a kormánnyal segítik egymást, miközben az ellenzéki dögevőket nyomják fölfele? De, pontosan ugyanezt. Azóta kiderült, hogy a kórház megbírságolt igazgatója egyben a települési önkormányzat fideszes képviselője is. A Rokonok országában ez a fejlemény kábé annyira meglepő, mint Rogán Cecília kinevezése a Magyar Tudományos Akadémia és Szépségszalon élére.

A helyi notabilitások titulusa ebben a száz évben többször lecserélődött ugyan, de a működési elv változatlan maradt. Főszolgabíró, polgármester, csendőrségi szakaszparancsnok avagy tanácselnök, párttitkár, rendőrkapitány: mindegy. Szívesség, elsikálás, kiskapu, kivételezés, protekció, odaszólás, privilégium, félrenézés, jó kapcsolatok, uram, bátyám, első vej: a NER hézagmentesen illeszkedik a nemzeti hagyományhoz, nyilván ezért is népszerű.

Az más kérdés, hogy a rezsim minden egyes napot csak azért él túl, mert Polt Péter szintén a differenciált intézkedés híve. Felmérve, mi várna rá, ő is arra a következtetésre juthatott, amire az együttműködő kapitány: a jogszerűség számára már nem szülne semmi jót.