"Erősíteni kell az állam mecénási szerepét, hogy Munkácsy Mihály művei összességükben, mint magyar brand jelenhessenek meg a köztudatban" – ezt az újabb kormányzati kultúrmissziót tűzik ki egy birtokunkba került, még titkos előterjesztésben, amelynek kidolgozásáért Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter és Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter együtt felelt.

A dokumentum részét képezi a már kidolgozott kormányhatározat-javaslat, amely szerint Pákh Imre, a korábban a Munkácsy-trilógia részét képező Golgotát az államnak már értékesítő műgyűjtő ajánlotta fel megvásárlásra a további Munkácsy-műtárgyegyüttesét. Az Orbán-kormány pedig

"kiemelten fontosnak tartja, hogy ez állami tulajdonba kerüljön”,

ezért elkezdik vizsgálni a műkincsek megvásárlásának lehetőségét és azt is, hogy ezeket hol helyezzék el. Ugyanis a "műtárgyegyüttes jelentősége indokolja múzeum létesítését, mivel a Pákh-gyűjtemény a világ második legnagyobb, évtizedek alatt tudatosan épített és tudományosan feldolgozott Munkácsy-anyagát tartalmazza" – így indokolják, miért szeretnének egy újabb múzeumot.

A megszerzett anyag csak nemrég, júliusban véglegesedett, átment a kormányülést megelőző közigazgatási egyeztetésen, és már valamennyi más minisztériumnál is megköröztették véleményezésre. Következő lépésként a kormánynak kell rábólintania a tervre, pontosabban az annak részét képező kormányhatározat-javaslatra. Ennek időpontja nem derül ki a dokumentumból, akár az is lehet, hogy már meg is tárgyalták, mielőtt a kabinet múlt héten nyári szünetre ment augusztus végéig.

Elrejtették volna a nyilvánosság elől

Már csak azért sem lehet(ne) tudni, hogy a kormány jóváhagyja-e a javaslatot, mert a Munkácsy-gyűjtemény felvásárlásának előkészítését a nyilvánosság teljes kizárásával akarják intézni. "A cél nem nyilvános kormányhatározat kiadásával érhető el" – olvasható a két miniszter által jegyzett előterjesztésben. Az ilyen kormányhatározatot nem hirdetik ki a Magyar Közlönyben, még a címe is minősített információ, mert általában hadi vagy nemzetbiztonságot érintő kérdésekről szólnak.

Hogy erre miért van szükség ebben az esetben, arra csak annyiban utalnak, hogy Pákh Imre gyűjteménye "kiemelt, egyedi és pótolhatatlan nemzeti kulturális örökségi érték, amely rendkívüli anyagi (műkincspiaci) értéket is képvisel". Ezért "célszerű" körültekintően kezelni a gyűjtemény őrzési és bemutatási helyére vonatkozó kormánydöntéseket is – teszik hozzá. Ez azért furcsa, mert a felvázolt új Munkácsy-múzeum lehetséges helyszínei olyan jelenleg is létező intézmények, ahol a biztonsági feltételek adottak.

Nem kommunikálni, legfeljebb utólag

Ez viszont azt jelenti, hogy ha lapunk nem hozza nyilvánosságra, legfeljebb utólag derült volna ki, hogy milyen újabb műkincsfelvásárláson, illetve múzeumon ötletelnek. Ez világosan látszik a javaslatnak a kormányzati kommunikációra vonatkozó részéből is, ahogy írják: mivel nem nyilvános kormányhatározatról van szó,

"nem kommunikálandó, csak követő jelleggel, szükség szerint".

Ha ez az utólagos, feltétlenül szükséges eset bekövetkezne, akkor nyilatkozónak Fekete Pétert, az Emmi kultúráért felelős államtitkárát jelölik ki.

A javaslatban szó szerint az szerepel, hogy az új Munkácsy-múzeum létrehozásának koncepcióját Pákh Imre már meg is küldte Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere részére, de az nem derül ki, hogy erre előzetesen felkérték a műgyűjtőt vagy ő volt az ötletgazda.

Mert Munkácsy magyar brand

A birtokunkban lévő anyagból mindenesetre világosan látszik, hogy nyitottak a javaslatra, az állami felvásárlás szükségességét azzal indokolják, hogy így "Munkácsy művei összességükben mint magyar brand" jelennének meg, ehhez pedig "minél nagyobb számban" meg kell szerezni ezeket. A festő "kivételes tehetségű és különleges sorsú egyéniség" volt, munkásságának köszönhetően "a magyar képzőművészet európai rangra emelkedett", sőt "Liszt Ferenc zenéjével együtt külföldön vele azonosították a magyarságot" – magasztalják.

A tervezet készítői a tulajdonos Pákhot is dicsérik, amiért "olyan művek megvásárlásával szolgálta és szolgálja Munkácsy hazai megismertetését, amelyek még a festő életében kerültek Észak-Amerika és Európa nagy gyűjteményeibe, így ezek nélkül nem lenne bemutatható az életmű teljessége".

Sőt, állítólag egy újabb kutatás is létezik, amely "rámutatott, hogy ha esztétikai és politikai előítéletek nélkül" tekintünk Munkácsy műveire, akkor a "munkássága sokkal korszerűbb, modernebb, mint ahogy korábban gondolták".

Még nem tudni, mibe fájna

A birtokunkba került anyagban nem szerepel, hogy mégis mennyiért vennék meg Pákhtól a gyűjteményt, és még mennyibe kerülne ennek kiállítása, hiszen még egy sor nyitott kérdés van. A megvalósítás ütemezése viszont kiderül, így

• először Bártfai-Mager Andreára bízza, hogy – az emberierőforrás-miniszter bevonásával – kezdje meg az előkészítő tárgyalásokat a tulajdonossal, közben elkészülne a műkincsek értékbecslése és eredetiségvizsgálata. Ezek eredményéről és az esetleges megvásárlás költségigényéről a két miniszternek 2019. október 15-ig kell elkészítenie egy újabb előterjesztést a kormány számára.
• Ha ez is átmegy, akkor december 15-ig, vagyis még idén véglegesítenék a „budapesti elhelyezést biztosító ingatlan” és a bemutatás kérdéseit, ebben az újabb körben dőlne el a pontos forrásigény és a vagyonkezelés kérdései.

Több opció közül a budai Várhoz közeli helyszín a favorit

A javaslatból kitűnik, hogy már az előkészítés során jelentős vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy hova kerüljön a Pákhtól megvett gyűjtemény, vagyis hol legyen az új Munkácsy-múzeum. Pákh Imre Debrecent és Békéscsabát javasolta, az anyag készítői szerint fővárosi helyszín lenne ideális, míg a véleményező Pénzügyminisztérium a takarékosabb megoldást preferálta.

Ez az egyik alapvető kérdés, hiszen a gyűjtemény "rangja és értéke szükségessé teszi", hogy az ezt bemutató állandó kiállítás egy "esztétikailag is méltó feltételeket kínáló épületben" valósuljon meg – olvasható az anyagban. E mellett a biztonsági feltételeknek is meg kell felelnie, és nyilván arra is odafigyelnének, hogy minél több turista látogassa a kiállítást.

Ahogy az ütemezésnél írtuk, ez a kérdés még ezután dől el, de előzetesen a következő lehetséges helyszíneket vizsgálták meg:

• a debreceni Déri Múzeum, ahol a Munkácsy-trilógia jelenleg is található,
• a már létező Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsabán, már csak a festő életrajzi kötődése miatt is,
• és a budapesti Várkert Bazár Casino.

A vidéki helyszínek közül a debreceni lenne a legköltséghatékonyabb megoldás, mert akár a jelenlegi kiállítások átrendezésével is fel lehetne szabadítani annyi teret, ahol el tudnák helyezni a Pákhtól megvásárolt újabb gyűjteményt. A takarékosságon túl e mellett szól az is, hogy így ez együtt lenne látható a Krisztus-trilógiával, amit akkora érdeklődés övez, hogy garantált a megfelelő látogatószám.

A szintén számba vett Békéscsaba azért nem ideális, mert "periférikusabb helyzete folytán nehezebb lenne biztosítani a nagyobb mértékű látogatottságot", még a városban jelenleg is zajló fejlesztés, a Munkácsy-negyed projekt ellenére is.

Az előterjesztés készítői "optimális lehetőségnek" az adottságai alapján a Várkert Bazár Casinót tartanák, amely a budai Vár lábánál található. Egyrészt mert "elegáns megjelenése méltó keretet adna" a kiállításnak, és a Duna-parthoz közel, jól megközelíthető helyen fekszik, ráadásul az egyik MNB-alapítvány, a Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány (PADS) tulajdonában van – sorolják az előnyöket. Ha végül tényleg ez lesz a befutó, akkor az MNV Zrt. venné meg az ingatlant a jegybank alapítványától, amelynek vagyonáról tudjuk, hogy menetközben szerintük elvesztette a közpénz jellegét. Mindenesetre ez is a budapesti helyszín mellett szól, az viszont még nem dőlt el, hogy a Munkácsynak szentelt múzeum "önálló intézmény lesz, vagy az országos múzeum filiáléjaként működne".

Varga Mihály tárcája spórolna, de lehurrogták

Feltűnően magas számokat olvashatunk az előzményekről szóló részben: az anyag készítői szerint a Magyar Nemzeti Galéria és a Pákh-gyűjtemény képeiből rendezett korábbi kiállításokat közel 5 millió látogató nézte meg. Ez úgy jött ki, hogy több mint 2 millió néző külföldi nagyvárosokban (Bécs, Moszkva, Peking, Sanghaj, Szentpétervár), míg 2,5 millióan itthon, illetve a környező országok "magyar városaiban", így Csíkszeredán, Munkácson találkozhatott a művekkel. Így ezek a kiállítások látogatói rekordokat, és "gazdaságilag is kiemelkedő nyereséget" hoztak – hangsúlyozzák.

Valószínűleg nem véletlenül hangoztatják a lehetséges előnyöket: az előterjesztésből kiderül, hogy Varga Mihály állami büdzsé felett őrködő tárcája – szerepéhez illően – visszafogná a költekezést. A pénzügy a kiadások csökkentése érdekében kifejezetten javasolja, hogy inkább egy "jelenleg is állami vagy önkormányzati tulajdonú múzeumi épületben" helyezzék el az új gyűjteményt, hiszen már ennek megvásárlása "jelentős finanszírozási feszültséget generálhatna" az idei, illetve a 2020-as pénzügyi keretek miatt.

A spórolás érdekében a pénzügy szerint nem fővárosi helyszínben kellene gondolkodni, ha a már működő debreceni vagy békéscsabai helyszínen állítanák ki az új műkincseket, akkor nem lenne szükség újabb ingatlanvásárlásra. A takarékosságra intő szakvéleményt viszont azzal hárították el az előterjesztés készítői, hogy a gyűjtemény "nemzeti jelentőségére tekintettel erőteljes szándék" a budapesti elhelyezés.

A vitás kérdések közt az is felmerült, hogy a Miniszterelnökség is előre szólt: "a műtárgyegyüttes megvásárlásra vonatkozóan közbeszerzési kötelezettség áll fenn". Viszont végül erre nézve az olvasható a javaslatban, hogy a gyűjtemény sajátosságaira tekintettel már előre hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban gondolkodnak.

Nem tudták lenyomni a szívós műgyűjtőt

A nagyszabású műkincsügyletre és az ezek szerint általa is kidolgozott koncepcióra vonatkozó kérdéseinkkel megkerestük a műgyűjtőt is.

"Még az első Munkácsy-kiállítás idején mondta azt nekem a Magyar Nemzeti Galéria akkori vezetője, hogy előbb-utóbb minden jó gyűjtemény múzeumban köt ki, ezért el tudom képzelni, hogy egyszer majd az én gyűjteményemnek is ez lesz a sorsa"

– mondta Pákh Imre, aki ezen túlmenően azonban nem kívánt nyilatkozni. Így arra sem kaptunk választ, hogy mégis miből áll pontosan az a gyűjtemény, aminek az állami megszerzéséről ezek szerint már kormányzati szinten egyeztet.

Idén januárban jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy az állam megvásárolta a Golgota című festményt 3 milliárd forintért Pákh Imrétől. Az ezt megelőző, éveken át zajló huzavonából Pákh került ki győztesen, Orbánék erőpolitikája pedig nem jött be, hiszen korábban a végleges árnál jóval alacsonyabb összegért vehették volna meg a festményt. Pedig még olyan húzásokkal is próbálkoztak, mint hogy védetté nyilvánították a Golgotát, hogy így ne lehessen kivinni az országból, lenyomva ezzel a vételárat. Végül azonban a Kúria hatályon kívül helyezte a védetté nyilvánításáról szóló per jogerős ítéletét, és új eljárásra utasította a bíróságot.

A 3 milliárd forint a legmagasabb összeg, amit magyar festő képéért valaha kifizettek; több, mint amennyiért a magyar árverési toplista első 18 alkotása elkelt.

Az előterjesztésben erről azt írják, hogy "több szakértői vélemény is készült, a becslések pedig igazolták a vételárat". A Golgota megvásárlása viszont mindenképpen megérte, mert így a Munkácsy-trilógia mindhárom festményének – a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo és a Golgota műveknek is – rendezett a tulajdoni viszonya, és "teljesült az a több mint 100 éves igény, hogy a trilógia állami tulajdonban legyen".

Az állam mint mecénás

Idén már milliárdokért vásárolt – kormányzati segítséggel – Van Dyck- és Renoir-festményt a Szépművészeti Múzeum, a Renoir-művet Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében mutatták be a nyilvánosságnak. A múzeum főigazgatója az alkalomból kifejtette, hogy még lesz folytatás, újabb műkincsek kerülhetnek mostantól magyar tulajdonba.

A Magyar Nemzeti Bank pedig már 2014-től elindította Értéktár nevű műkincsvásárló programját kifejezetten abból a célból, hogy a "különböző okok miatt külföldre vagy külföldi tulajdonba került magyar vagy külföldi művészek által alkotott" művek minél nagyobb hányadát szerezzék vissza, illetve megelőzzék, hogy ezek "szétszóródjanak" a világban – itt nézheti meg, hogy ennek keretében Matolcsyék mi mindent vettek meg.

A műtárgyakat szintén az MNV venné meg, azonban ezeknek a kezelésére és magának a kiállításnak a működtetésére "az előterjesztő a legalkalmasabbnak a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galériát tartja". Ezt azzal indokolják, hogy az intézmény a világ legnagyobb Munkácsy-gyűjteményével rendelkezik, a műtárgyak védelmének az infrastrukturális és személyi feltételei is adottak. Ráadásul jó kapcsolatot ápolnak Pákh Imrével, hiszen a Magyar Nemzeti Galéria a műgyűjtővel "szoros együttműködésben" hozta tető alá már 2005-ben a Munkácsy a nagyvilágban című időszaki kiállítást is, amit "kitűnő referenciának" neveznek.