Harminc éve a határok lebontását és a szabadságot ünnepelték a soproniak, ma viszont sokkal nehezebb dolguk volt, ha látni akartak valamit a Páneurópai Piknik 30. évfordulójára rendezett ünnepségből. A belvárost Angela Merkel és Orbán Viktor érkezése előtt lezárták, a parkolást betiltották, a megemlékezésnek helyet adó evangélikus templom és a városháza előtt nemhogy az újságírók, de még a helyiek sem sétálgathattak. Annál több rendőr és biztonsági képviseltette magát, belőlük a kockaköves utcákon kívül is jutott egy-egy minden sarokra.
„Egy hete tart, egy kicsit már elegünk van belőle” – kommentálta a hvg.hu-nak a történéseket néhány helyi, akik a várost felbolygató lezárásokon kívül sok pozitívumot nem tudtak említeni az elmúlt napokból.
Pedig a helyi szervezők mindent megtettek, hogy az idelátogató politikusokon kívül a soproniak is érzékeljenek valamit az esemény történelmi súlyából. Az 1989. augusztus 19-i piknik helyszínén napokig tartó megemlékezések voltak, itt-ott előkerült néhány régi Trabant – amivel még Varga Judit igazságügyi miniszter is pózolt –, az egykori szögesdrót közvetlen szomszédságában pedig még a berlini fal egy darabját is felavatták.
Talán a meleg miatt, de a Páneurópai Piknik emlékparkjában még délután sem sokan lézengtek, pedig az egyik sátorban Bella Árpád egykori határőr alezredes visszaemlékezéseit is meg lehetett hallgatni a sorsfordító napokról. A szobrok és emlékművek között érdekes módon legalább annyi osztrák volt, mint magyar, bár az előbbiek közül újságírók is akadtak szép számmal. A központi megemlékezések résztvevői pedig nem sokkal később, turistabuszokkal érkeztek, hogy körülnézzenek a Soprontól 14 kilométerre fekvő területen.
Német, magyar, két jó barát
Az utcai fesztiválhangulat, a koncertek és a szabadság ünneplése azonban éppen azon a napon nem érződött a városban, amikor a legfontosabb esemény történt: Angela Merkel német kancellár látogatása. Ha más nem is, ez biztosan megmutatta, milyen jelentősége van a mai napig a németek – és egész Európa szemében – annak, ami 30 évvel ezelőtt Sopron mellett történt. Ami egy egyszerű szalonnasütésnek és baráti pikniknek indult, az része volt annak a folyamatnak, ami a berlini fal lebontásához, és Európa újraegyesítéséhez vezetett.
Ezt maga Merkel sem felejtette el megemlíteni a belvárosi evangélikus templomban, ahol nemcsak egy ökumenikus istentiszteleten vett részt, hanem hosszú beszédben méltatta a magyarok – ezen belül is a soproniak – bátorságát.
„Erős volt a bizonytalanság és a feszültség, hiszen mindenki tudta, hogyan is végződhet egy ilyen menekülés. Mindenki tudatában volt, hogyan végződött az 1953-as keletnémet felkelés, az 1956-os magyar forradalom vagy az 1968-as prágai tavasz. De a magyar határőrök nem lőttek, átengedték az állampolgárokat és ezzel olyan bátorságról tettek tanúbizonyságot, ami az emberiességet helyezte a kötelezettségek felé” – emlékezett vissza a kancellár, aki tíz évvel ezelőtt, a huszadik évfordulón sem maradt otthon.
A templomban tartott, több mint egy órás megemlékezésen arra már nem került sor, hogy a pikniket és a szimbolikus határnyitást kihasználó több száz egykori keletnémet menekült elmondja, mit gondol a harminc évvel ezelőtti történésekről. Mint ahogy nem hívták meg Németh Miklós egykori miniszterelnököt sem, aki egy interjúban „udvariatlanságnak nevezte a döntést”. Orbán Viktor viszont hosszú perceken át méltatta német kollégája érdemeit. Igaz, talán nem feltétlenül úgy, ahogy azt Merkel máshol megszokta.
„Magyarországon a keményen dolgozó és sikeres hölgyek előtt messziről megemeljük a kalapunkat" – mondta Orbán, aki azt kívánta, a kancellár szakmai munkáját és családját kísérjék további sikerek, a német nép tisztelete és egész Európa elismerése.
A pénztárcák is legyenek nyitva
Az evangélikus templomban még sem Orbán, sem Merkel nem tett említést a két ország közötti nézetkülönbségekről. (Merkelnek ugyan volt egy félmondata arról, hogy a mai menekültekről és a szolidaritásról, de ezúttal tényleg nagyon vigyázott a bírálatokkal.)
Megtette viszont ezt helyettük az egyik - fiatalok által elmondott - imádság, mely így hangzott: „ma is sokan menekülni kényszerülnek, vedd őket oltalmadba, tedd a határokat átjárhatóbbá, és hogy ezek a határok a szívünkben is leomoljanak".
A hallgatóság körében – bár ez egyáltalán nem szokatlan egy istentiszteleten – Balog Zoltán is okozott némi meglepetést, amikor arra kérte az egybegyűlteket, hogy ne felejtsenek el a perselybe adakozni.
„Ne csak a szívünket nyissuk meg, hanem a pénztárcánkat is” – szólt kétszer is.
Hogy ki hallgatott rá, és adakozott a német-magyar ifjúsági szervezet számára, az sajnos már nem derült ki, mert az összegyűlt újságírókat a lezárt utcákon keresztül ekkor már a következő helyszínre, a soproni Városházára terelték.
Itt a megemlékezéseken kívül már a jelenlegi politika is helyet kapott, a német kancellár és a magyar kormányfő egy rövid kétoldalú találkozó után állt ki a sajtó elé. Az hamar kiderült, hogy a kereskedelmi kapcsolatokban továbbra sincs fennakadás, sőt kivételesen az Európai Bizottság új elnökét is mindketten támogatják – ez persze nem meglepetés, hiszen Ursula von der Leyen nemcsak Merkel volt védelmi minisztere, hanem egyik leghűségesebb szövetségese is.
Nem volt nehéz észrevenni, hogy a migráció tekintetében továbbra is nagyok a nézetkülönbségek. A ZDF kérdésére Orbán még azt is meg tudta magyarázni, mit mondana azoknak az egykori keletnémet menekülteknek, akik ha azok megkérdeznék tőle: most miért épít falakat oda, ahol egykor lebontotta.
„Harminc évvel ezelőtt azért bontottuk le a vasfüggönyt, hogy ők szabadok lehessenek és biztonságban éljenek. Most 30 évvel később szintén azért építjük őket, hogy szabadok lehessenek és biztonságban éljenek” – oldotta fel az ellentmondást Orbán, aki egyszer-kétszer a Tusnádfürdőn megfogalmazott „keresztény szabadság” megfogalmazást is elejtette.
A magyar kormányfő azért nem felejtett el odaszúrni egyet sem a németeknek, sem pedig Brüsszelnek.
„Mi a németek várkapitányi teendőit látjuk el a határvédelemmel. Ezt saját pénzből tesszük, mikor küldhetnének bőkezűbb muníciót is, de tudjuk, hogy a határvédelem a mi kötelességünk” – mondta Orbán, aki azt szeretné, ha Brüsszel legalább 50 százalékát kifizetné a határvédelemnek. (Azt, hogy Magyarország mennyi pénzt kapott határvédelemre, és mennyit nem hívott le a rendelkezésre álló összegből, korábban Dimitrisz Avramopulosz menekültügyi biztos mondta el a hvg.hu-nak adott interjúban.)
Azt pedig, hogy pontosan mit is gondol a politikai bírálatokról, Orbán egyetlen mondatban foglalta össze: „politikailag elfogult véleménynek tartjuk a Magyarországot bíráló szavakat, ezért nem is vesszük őket figyelembe. Mindenkinek üzenjük, hogy jöjjön ide és nézzék meg, utána nyilvánítsanak véleményt.
Angela Merkel mindenesetre ezt most megtette, és arra a pár órára, amíg helikopterrel a városba látogatott, valóban nem a bírálatokra koncentrált. Kérdés persze, hogy mennyit is látott a hermetikusan lezárt városból, és mire lesz elég a szívélyes fogadtatás, amikor legközelebb Orbán Viktorral a nemzetközi politika porondján találkozik.
Ha a korábbi tapasztalatokból indulunk ki, valószínűleg nem sokra.
