Beláthatatlan következményei lesznek annak, ami a JURI bizottságban történt – reagált Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő arra, hogy a testület jogi bizottsága elutasította Trócsányi László jelöltségét. A volt igazságügyminiszternél a testület összeférhetetlenséget állapított meg, Deutsch szerint ez nem igaz, ezzel szemben a JURI politikai döntést hozott, ami azért veszélyes precedens, mivel ugyanez a bizottság dönt mentelmi kérdésekben is.

„A laposföldhívők legnagyobb reménye a parlament JURI bizottsága – 14 hülyét biztos lehet ott találni, aki megszavaz bármit” - kommentálta Brüsszelben magyar újságíróknak a csütörtöki és a hétfői szavazást.

Trócsányi „előre kitervelt hazugságok” alapján történt leszavazása szerinte Jávor Benedek volt EP-képviselő műve, aki „elképesztő magyarellenes álláspontot képviselve mindent meg akart tenni” a paksi bővítés ellen is, márpedig a volt miniszter ügyvédi irodája, még a kormánytagsága előtt ezzel kapcsolatban kapott megbízást.

Deutsch reagált Molnár Csabának arra a kijelentésére is, miszerint a Trócsányi helyett az Európai Bizottságba jelölt Várhelyi Olivér „a Gyurcsány-kormány idején is vezető pozícióban volt a kormányban”. (Várhelyi az Igazságügyminisztérium EU-jogi osztályát vezette 2006-2008 között – a szerk.) Emlékeztetett arra, hogy Trócsányi Lászlót is a Gyurcsány-kormány idején választották az Alkotmánybíróság tagjává.

Úgy látja, azt sem lehet még biztosra venni, hogy az Ursula von der Leyen által Magyarország számára választott portfóliót, a bővítést és szomszédságpolitikát valóban megkapja Várhelyi Olivér. Ellenzéki képviselők ezt amiatt látták aggályosnak, mivel Magyarország ellen a jogállamiság megsértése miatt folyik eljárás, így nehezen kérhetné számon épp a jogállami normák tiszteletben tartását a tagjelöltektől. Elutasította azonban azokat a véleményeket, amelyek szerint a bővítés nem fontos terület. Most először kap magyar jelölt olyan portfóliót, amely a közösségi politikába tartozik – emlékeztetett.

A képviselőt kérdeztük azokról a tervekről, amelyek alapján az uniós források kifizetését a jogállami normák tiszteletben tartásához kötnék. Arról beszélt, hogy a jogállamiság normatívan soha nem lett megfogalmazva az Európai Unióban, így annak a „rendszerszintű megsértését” sem lehet értelmezni. Azt is problémásnak tartja, hogy egy ilyen szankció ne a „végfelhasználókat”, vagyis a kedvezményezetteket érintse.

Az uniós források elköltését nyomozati jogkörrel ellenőrző Európai Ügyészség magyar elutasítása mögött pedig szerinte szuverenitási vita áll. Ugyan a szervezet elméletben az uniós büdzsét érintő ügyekben jár el (elsősorban a támogatásokkal kapcsolatos visszaélések, illetve a határon átnyúló áfacsalások), Deutsch szerint ez itt aligha áll meg. Bár ez a büntetőügyek töredéke, ám ha ezeknél is egy tagállam lemond a vádképviselet monopóliumáról, akkor előbb-utóbb más ügyeknél is erre kényszerül – magyarázta. Szerinte a szervezet – 2020 utánra tervezett – felállása után folyamatosak lesznek a viták arról, hogy európai vagy tagállami hatáskörbe tartozik-e egy adott ügy. Arra a felvetésre, hogy ha ezt tapasztalja az ország, akár ki is léphet, sajátos hasonlattal élt: „egy nagy rakás kutyaszarból is ki lehet lépni, de ha látjuk, hogy ott van, miért lépnénk be?”