Az önkormányzati választások után nem sokkal azzal a meglepő hírrel rukkolt elő a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely, hogy földalatti alagutat is ástak a határkerítés alatt azok, akik illegális úton jutnának el Nyugat-Európába. Annyira valószerűtlenül hangzott a történet, hogy a Csongrád megyei rendőrök egy hirtelen összerántott sajtótájékoztatót is tartottak a betemetett lyuk mellett, ahol azonban az is rögtön kiderült, hogy már az üreg eltorlaszolása is a nyár közepén történt, nemhogy annak a felfedezése. A Szeged melletti Ásotthalom és a Bács megyei Csikéria lakóinak többsége pedig inkább az évtizedeken át folyó csempészet rejtett útvonalának vélik a földalatti folyosókat, nem migránsok művének.

A kormánykommunikáció október óta azt erősíti, hogy a migrációs nyomás erősödik a déli határnál, Magyarkanizsán három héttel ezelőtt újra felállt a válságstáb, hasonló összetétellel, mint 2015-ben. Szombaton pedig a határ innenső oldalán Bakondi György miniszterelnöki megbízott azt jelentette be, hogy megalakult a migrációügyi munkacsoport, amely majd elemzi a migráció útvonalát, illetve annak az összetételét, a csapatot Pintér Sándor belügyminiszter vezeti.

A hvg.hu december elején nézett utána a hivatalos adatoknak, ebből az derült ki, hogy a 2015-ös migrációs válsághoz nem hasonlítható a jelenlegi, de valóban nőtt az utóbbi hónapokban a száma a Szíriából, Afganisztánból és más országokból érkezőknek. Öt héttel ezelőtt megugrott, majd két hete elérte a heti ezret is a próbálkozók száma, a múlt héten pedig kicsivel csökkent a lendület.

Félnek Magyarkanizsán, de azt nem láttuk, hogy pontosan mitől

Erre az emelkedésre reagáltak igen élesen a vajdasági határ menti települések, emiatt hívták össze Magyarkanizsán három év után ismét a válságstábot, amelyet a helyi önkormányzat hivatalnoka koordinál. Ahogy az a helyszínen készített videónkból kiderül, a helyi lakosok tartanak a kisváros központjában, ezúttal nagyobb számban megjelenő csoportoktól, a reakcióik jóval erősebbek, mint ahogy a három évvel ezelőtti áradatot fogadták, a helyhatóság pedig tehetetlenül áll.

Pedig a határ szerbiai oldalán az elmúlt években is találkozhattak bevándorlókkal, hiszen az országban összesen 19 befogadóhelyet működtet a kormány, ebből ötben azokat helyezik el, akik ott nyújtják be a menedékkérelmüket. A többi lényegében tranzitállomás, ám a migrációs minisztérium honlapja szerint még ezek mindegyike sincs csordultig tele: sokan vannak Kikindán, de a szabadkai tábor kapacitása messze nincs kihasználva az októberi adatok szerint. Mindegyik nyitott tábor, szabad a ki- és bejárás.

Magyarkanizsa a két befogadó állomás között van félúton. Sokan már hónapok óta élnek Szerbiában – emeli ki Lackó Róbert migrációs koordinátor –, az utóbbi hetekben buszoztatják őket, vagy maguk ingáznak a főváros és a déli határ települései között, keresve a továbbjutás lehetőségeit. A legutolsó, októberi adatok szerint a befogadókban összesen 3187 hely foglalt, a kapacitásuk ennek a duplája.

Telítődött Szerbia?

December elején a hvg.hu az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség adatai alapján jutott arra, hogy az uniós schengeni határszakaszon, a nyugat-balkáni útvonalon érkezők száma messze alulmarad a 2015-ben regisztrált 114 447-hez képest. Az idei év szeptemberéig 1458 határátlépés történt. A Frontex és a szerbiai befogadók számai is változhattak októbertől, kértük a legfrissebb adatokat a szerbiai migrációs minisztériumtól, egyelőre nem kaptunk választ. Nem hivatalos források szerint azonban a hivatalos befogadókon kívül legalább ezren lehetnek még a településeken, maguk eszkábálta táborokban.

Mind a befogadó állomásokon, mind a „magántáborokban” élők már hosszú hónapok óta tartózkodhatnak Szerbiában, igaz, vannak újonnan érkezők is, velük együtt, a nem hivatalos becslések szerint nagyjából négyezret is meghaladhatja a befogadókba kerülők száma. Tehát ötezernél is több külföldiről kellene gondoskodnia a szerb államnak.

A határ melletti települések szerint Belgrádnak kellene intézkednie, akár pénzt szánnia arra, hogy újabb táborok nyíljanak. Magyarkanizsán, ahogy a videóból is kiderül, tucatnyian próbálják szervezni az útjukat, míg a helyiek „esti sétákat” szerveznek, amivel szerintük a migránsokkal szembeni erőt demonstrálják. Arra biztatják a helyi boltosokat, hogy ne szolgálják ki a csoportokat, de az egyik helyi üzletből már megvették az összes gumicsónakot, többen azzal vágnak neki a Tiszának. A helyi sajtó diszkréten kezeli az ügyet, a Pannon RTV műsoraiban jelenik meg leginkább a téma, ez a szerkesztőség szerződött a magyar közmédiával műsorok készítésére.

Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni a „menekülthullám” fogadtatását látva, hogy Szerbiában feszült a belpolitikai közélet, uniós közvetítéssel éppen a napokban döntöttek arról, hogy elhalasztják az eddig tavaszra időzített választásokat, a múlt héten pedig az ellenzéki pártok szövetsége tüntetett Belgrádban a közmédia ellen, mindez azzal párhuzamosan történik, hogy folynak az uniós csatlakozási tárgyalások.

A magyar oldalon szintén megfigyelhető a próbálkozók számának emelkedése, de egyelőre ebből a lakosok nem nagyon érzékelnek semmit. A csongrádi Ásotthalmon évek óta nem láttak a helyiek menedékkérőt, éjjelente legfeljebb a rendőrautókat hallják szirénázni, és a hírhedt földalatti alagútról sem hallottak. A falu központjában akadt olyan is, aki azt mondta, hogy kérdezzük meg a polgármestert.

Toroczkai Lászlót nem kerestük ugyan, de egy mezőőr a közösségi oldalon azt bizonygatta, hogy létezett az alagút, azt technikailag is kiáshatták a homokos talajban is a migránsok, mivel öt méter mélyen már agyagréteg húzódik. A falu külterületi tanyáin mégsem tudnak túl sokat, legfeljebb azt, amit a televízióban láttak, pedig a nyilvánosságnak is megmutatott lyukak a megkérdezettektől egy karnyújtásnyira, igaz a föld alatt futnak. A határkerítés közelében levő tanyákra sem tévedtek be az elmúlt években azok, akik a kerítésen végül átjutottak. A földikutya élőhelyét mutató táblák viszont még állnak a kerítéstől nem messze, pedig őket már elköltöztették Baja környékére, mert a határzár építése zavarta a földalatti élőhelyeiket.