A magyarországi zsidóság tragédiája nem úgy kezdődött, hogy elindultak az első vontok Auschwitzba. A zsidóüldözés szavakkal, ideológiákkal, írásokkal, a közbeszéd megváltozásával kezdődött. Olyan gondolatokkal és indulatokkal, amelyek kijelölték az utat a gettó felállításáig – mondta beszédében     Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija.

Hozzátette: tévedés azt hinni, hogy a gettó felállításáról a „legmagasabb helyen nem tudtak, nem döntöttek és nem értettek vele egyet. A budai Várban tudták, helyeselték és engedélyezték. Ezt a történelmi felelősséget nem lehet lemosni a budai Vár egykori lakójáról" - fogalmazott a főrabbi. Kitért arra: Magyarországon minden zsidó túlélője a vészkorszaknak a szülei, a nagyszülei vagy önmaga révén. "Nem lennénk ma itt, ha nincs a Vörös Hadsereg, ha nem győznek a szövetséges csapatok.

Frölich Róbert megjegyezte: sokan felteszik a kérdést, "ti zsidók nem viszitek-e túlzásba az emlékezést a holokausztra?" "De túlzásba lehet-e vinni az emlékezést arra, hogy apáinkat, nagyapáinkat ki akarták irtani, hogy el akarták tőlünk venni a megszületésünk jogát, hogy 600 ezer zsidót csak úgy kiradíroztak ennek az országnak a társadalmából?" „Nem tehetjük meg, hogy nem emlékezünk, mert akkor mi leszünk feledésre írtélve", akkor semmi sem szab gátat annak, hogy megismétlődjön a múlt - tette hozzá Frölich Róbert.

Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára kiemelte: minden generációnak el kell gondolkodnia a múlt bűnein, hogy "meg tudjuk érteni és tovább tudjuk adni elődeink fájdalmas áldozatát". Az áldozat, az örökség érték akkor is, ha fájdalmas, sőt, "minél fájdalmasabb, annál értékesebb" - mondta.