A vádlottak élettársként együtt laktak monorierdői házukban. A sértett, egy idős nő egyedül élt budapesti lakásában, pszichiátriai betegsége miatt már 1998 májusában cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte a bíróság. 2010-ben többször ismeretlen helyre távozott a lakásából, ezért az év végétől eltűntként körözte a rendőrség, majd 2016. december 16-án holttá nyilvánították.

A pár 2010-ben ismerkedhetett meg a nővel, aki önként ment velük monorierdői házukba, ott a pincében kialakított lakrészében lakott, velük étkezett és rendszeresen dolgozott a ház körül.

Mivel többször engedély nélkül hagyta el a házat, a lábait egy lánccal összelakatolták, és az elsőrendű vádlott egyszer meg is ütötte, aminek következtében bordatörést szenvedett.

A vádlottak 2017 júniusának második felében is lánccal egy vascsőhöz lakatolták a nőt, majd elmentek otthonról. A sértettnek sikerült szétszednie a láncot, átmászott a kapun, és a vasúti sínek mentén elindult Vecsésre. A jobb bokájáról a rendőrök vették le a körülbelül 60 centiméter hosszú fémláncot a lakattal együtt azután, hogy valaki bejelentést tett: egy nő egy vecsési élelmiszerüzletnél a kukákban turkál, alultáplál, elhanyagol, rendkívül éhes és szomjas.

Az ügyben az elsőrendű vádlott a személyi szabadság társtettesként elkövetett megsértése, testi sértés bűntette és becsületsértés vétsége miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönbüntetést kapott, aminek végrehajtását két évre felfüggesztették. A másodrendű vádlottat a személyi szabadság társtettesként elkövetett megsértése miatt 200 óra közérdekű munkára ítélték.

Az ítélet nem jogerős, mivel az ügyész elsőrendű vádlott esetében három nap gondolkodási időt kért.