Most talán kiderül, mire ment ki a kormány játéka az MTA-val
Ezekben az órákban választja meg a Magyar Tudományos Akadémia új elnökét, kérdés, az új vezetőnek milyen lapot oszt a kormány. Bár van, aki szerint az online szavazás miatt nem lefutott a meccs, forrásaink döntő többsége Freund Tamás agykutatót tartja befutónak. Ő helyreállítaná a kormánnyal a békét és szíve szerint visszavenné a kutatóhálózatokat, igaz, nem úgy, ahogy eredetileg volt. A másik pályázó, Pléh Csaba pszichológus a "társadalom elé tükröt tartó kutatókat" védené az őket ért kritikáktól.
Ha megválasztana a közgyűlés, az azt jelezné, hogy az akadémikusok többsége mégiscsak kiegyezésre hajlik, és támogatni szeretné a kormánnyal való szorosabb együttműködést
– mondta az InfoRádiónak adott július eleji interjúban Freund Tamás agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke és forrásaink szerint egyértelműen esélyesebbnek tartott elnök-jelöltje. Freund általánosító megállapítása meglepőnek tűnik ahhoz képest, amilyen elánnal ellenezték akadémikusok az MTA két évvel ezelőtt kezdődött szétverését.
A "békülés" az elnöki pályázatában is megjelent, abban azt írta, a korábbi gyakorlatnak megfelelően helyre akarja állítani a miniszterelnökkel és a kormány tagjaival a közvetlen kapcsolatot, az MTA függetlenségének veszélyeztetése nélkül. A kommunikációs csatornát "kétirányúvá" tenné, ami azt jelenti, nemcsak az Akadémia hajt végre kormányzati megrendeléseket, hanem a kormánytól is vár fogadókészséget az ő ötleteikre. A már hivatkozott interjúban úgy fogalmazott,
az Akadémia nemzeti intézmény, nem lehet ellenzékben, nem áshatja be magát lövészárokba.
Pályázatában arról is írt, szeretné erősíteni az MTA szerepét az elcsatolt Eötvös Loránd Kutató Hálózat (ELKH), valamint az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok működtetésében. Mindezt úgy vetné fel a kormányzati tárgyalásokon, hogy "a nemzeti érdekeket tisztelő, kölcsönösen előnyös, konstruktív kapcsolatépítést" ne kockáztassa. A már hivatkozott interjúban tovább ment: azt mondta, továbbra is úgy gondolja, nagyon egészséges lépés lenne, ha a kutatóhálózat visszatérne az Akadémia égisze alá, abban a "kétfejű sas" modellben, amit már két éve is felvetett. Annak a lényege, hogy az ELKH-nak ugyanúgy az MTA elnöke és a miniszter által jelölt, a miniszterelnök által kinevezett elnöke van, de szervezetileg mégis az MTA-n belül működik. (Freund jelenleg a kutatóhálózatokat irányító ELKH Titkárság MTA által delegált tagja, megválasztása esetén onnan kilép.)
A kritikai szellem
A másik aspiráns, Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, az MTA Közoktatási Bizottságának vezetője az InfoRádióban – szintén július elsején – úgy fogalmazott, az Akadémiának tükröt kell tartania a társadalom elé, ami mind a szaktudósoknak, mind az általános világképpel foglalkozó filozófusoknak alapvető feladatuk.
Nekünk, az Akadémiának az a feladatunk, hogy védjük a tudósokat az ilyen helyzetekben a tükörbe nézés keserűsége miatti vádaskodó kritikákkal szemben, és erősítsük azt a típusú összetartást, ahol a tudományos érvelés és a tudományos gondolkodásmód védelme az esetleges egyéni véleményekkel meg egyéni politikai és egyéb szimpátiákkal szemben élvezzen elsőbbséget.
Elnöki pályázatában is ír erről, szerinte a szabad kutatás révén elkerülhetetlenül megjelenik a kritikai szellem, ami azt a társadalmi érdeket is közvetíti, hogy az erőforrásokért folyó küzdelem ne helyettesítse az új tudásért való küzdelmet.
A kormánynak szánt kritikaként értelmezhető az a megjegyzése, miszerint "ma sokszor fenyeget az a veszély, hogy minden vizsgálódás csupán a technológia szolgálólánya kell legyen." Ő azonban úgy véli, a "kíváncsiság vezérelt" kutatásokat (vagyis a társadalmi igényekre, problémákra választ kereső) is tovább kell erősíteni az innovációt és ipart kiszolgáló alkalmazott kutatás támogatása mellett.
Ő a kimagaslóan tehetséges fiatalok támogatására létrejött Lendület kutatócsoportokat tagolná vissza az MTA-ba, mind irányításukban, mind állami finanszírozásukban. (A HVG áprilisi portréját Pléh Csabáról ide kattintva olvashatja)
Listázottak
Nem véletlenül írt Pléh Csaba a tudósok védelméről, két éve ugyanis a Figyelő először Soros György 2000 zsoldosa közé sorolt pár MTA tagot (mint később kiderült, elhunytakat is), majd 2018 júniusában kipécézték a túl liberálisnak tartott kutatókat, és a Társadalomtudományi Kutatóközpont szemére vetették, hogy a publikációs jegyzék alapján az intézetekben feltűnően népszerű a bevándorlás, gendertéma és a homoszexualitás kutatása, ahelyett, hogy "a valós társadalompolitikai folyamatokat követő, a demográfiai krízis megoldására, vagy a gyermekvállalás elősegítésére javaslatot tevő munkák sorakoznak a polcokon."
Palkovics László Innovációs és Technológiai Miniszter pedig azzal vádolta meg az MTA-t, hogy elmozdult a direkt politizálás irányába, ami "nem az ő dolga." A Figyelőnek adott interjúban példaként a duális képzésről készült tanulmányt hozta fel, amiről ugyan "lehet és kell vitatkozni", de ha ezt úgy publikálják, hogy a kormány nem érti a duális képzés lényegét, akkor politikai alapon kritizálják a kormány egyik oktatáspolitikai eszközét. Az ő dolguk pedig nem ez, hanem
a magyar társadalom nagy ügyeiben való tudományos tanácsadás és iránymutatás.
Mindez a listázás és üzengetés aközben történt, hogy elkezdték szétverni az MTA-t.
A főbb lépések:
- 2018 júniusában, a költségvetési tervből tudta meg az MTA, hogy valami készül: a kutatóhálózatok működtetéséhez szükséges pénzt a kormány az innovációért és technológiáért felelős minisztérium hatáskörébe utalta. Lovász László MTA-elnök szerint 54 percet kaptak a véleményezésre.
- Miközben Palkovics László arról beszélt, a kutatóhálózatok hatékonyságát és eredményességét akarják növelni, akadémikusok a függetlenségüket féltették, attól tartottak, a kormány beleszól majd a kutatási témákba.
- Egy évig tartó tárgyalássorozat kezdődött, Lovász hol reménykedett, hogy a kormány eláll szándékától, hol zsarolást emlegetett, végül 2019 júniusában Palkovics benyújtotta az intézményhálózatot leválasztó törvényjavaslatot.
- A belengetettnél is gyorsabban, 2019. augusztus 1-jével létrejött a kutatóhálózatokat irányító Titkárság (hat kormányoldali és hat akadémiai kinevezettel, és egy közös elnökjelölttel, Maróth Miklóssal), majd szeptembertől átkerültek az intézetek, vagyonostul.
- Az MTA elnöke tavaly szeptemberben Alkotmánybírósághoz fordult, mert álláspontja szerint az elfogadott törvény sérti a tulajdonhoz és a tudomány szabadságához fűződő jogot. Döntés egyelőre nincs.
Noha a gyors átalakítás és Maróth Miklós kinevezése miatt több akadémiai tag attól tartott, pár hónapon belül NER-kompatibilissé válik az MTA, azóta semmi sem történt, talán az elnökválasztás után tisztább lesz a kép. Az átalakítás ellen tiltakozó Akadémiai Dolgozók Fórumának tagja, Lőrincz Viktor a hvg.hu-nak azt mondta – a pontosan nem számszerűsített – elvándorlás okozott károkat, azonban eddig az főigazgatók leváltásáról, vagy a témaválasztás blokkolásáról szóló félelmek nem igazolódtak be. Mint mondta, továbbra sem tudja, mi volt ezzel a kormány valódi terve. Az Eötvös Lóránd Kutatóhálózat szerinte viszont brandként nem futott be, Lőrincz nem is lát erre irányuló próbálkozást. Most éppen attól tartanak, hogy az ő közalkalmazotti státuszukat is megvonják. Erre vonatkozó javaslatot nem láttak, csak pletykák keringenek házon belül.
Reflektált Freundra is: azt mondta, miután annak idején a jelentős többség ellenezte a kutatóhálózatok leválasztását, a kormánnyal túl barátságos hangot megütő elnök nem tudná háta mögött az akadémikusokat.
Freund megpróbálta kijátszani Palkovicsot
Palkovics terve ellen mindkét mostani elnök-aspiráns tiltakozott, Pléh Csaba egy tüntetésen azt a hasonlatot hozta, hogy Palkovics "amputálja az MTA kutatóhálózatában dolgozók lábait, akiknek így kellene versenybe szállniuk."
Az Orbán Viktorral a hírek szerint jó kapcsolatot ápoló Freund Tamás pedig a miniszterelnöknél próbálta elérni, állítsa le Palkovicsot, és az ő általa javasolt modellt válassza. Nem járt sikerrel, Orbán azzal zárta 2018 nyarán az egy órás tárgyalást, hogy bízik a miniszterben, ha Palkovics stratégiája nem működik, menjen vissza hozzá.
Freund szerint nem működött, mégsem kapott új időpontot Orbántól (azóta sem jutott be), ezért az év decemberben levelet írt neki arról, hogy "Palkovics sok mindenhez kiválóan ért, de a tudományos kutatáshoz, a felfedező- vagy alapkutatáshoz, annak belső logikájához, működési és finanszírozási feltételeihez nem." A Qubit szerint a levél végül Palkovicsnál kötött ki azzal, hogy soron kívül, saját hatáskörben válaszolja meg a kutató ellene felhozott aggályait. A lap arról is beszámolt, hogy Freund eredetileg a Magyar Időkben szerette volna közölni a levélét, csak Gajdics Ottó főszerkesztő védeni akarta a "baráti tűztől".
Egy interjúban mindenesetre igazat adott Palkovicsnak abban, hogy a köztestület nem mindenben volt jó gazdája a kutatóhálózatnak, nem érvényesült megfelelően a teljesítményalapú forráselosztás, az osztályok pedig sok szempontból úgy működtek, mint a szakszervezetek.
Ellenséges tűzben
Freund nemcsak a miniszternek, hanem akadémikusoknak is nekiment, 2018-ban, illetve most is. Orbánnak két éve azt írta,
a kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő társadalomtudományi kutatócsoportok, intézetek munkatársai – akiktől szerettünk volna megszabadulni – itt fognak maradni a nyakunkon, külföldön a kutyának sem kellenek, ha intézetük megszűnik, egyetemi állásaikon akkor is túl fognak élni, és onnan tovább mételyezik a közéletet és a fiatalságot.
Ezért később elnézést kért, és azt magyarázta, a miniszterelnököt akarta meggyőzni az érveléssel arról, a kritikus hangok elhallgattatására alkalmatlan az átszervezés. Szerinte érvelése működött, hiszen egy kutatócsoportot sem lehetetlenítettek el vagy szüntettek meg. Gondolkodása viszont nem változott. A friss Mandiner-interjúban ugyanis arról beszélt,
azok a társadalomtudósok, akik nemcsak híján vannak a külföldi állásajánlatoknak, de a teljesítményük tényleges nemzetközi mércével mérve elégtelen, pusztán a kormánykritika álarca mögé bújva tudnak érvényesülni. Nem ritka, hogy egy-egy gyengén teljesítő társadalomtudós publikációját neves nemzetközi folyóiratok szakmai okokból nem fogadnák be, némi kormánykritikába csomagolva viszont tárt karokkal várják.
A nyilatkozat miatt 66 tudós nyílt levélben tiltakozott és neveket akart hallani. Noha MTA-elnökként semmilyen lehetősége nem lenne kutatókat elbocsátani, az ADF-es Lőrincz Viktor szerint az ilyen nyilatkozatok után "könnyen előfordulhat, hogy bármelyik szerv meghallja az idők szavát, és tudja, ha van egy pályázat, nem a társadalomtudósokat kell előnyben részesíteni.” Lazsálni szerinte bármilyen tudományterületen lehet, az igazi kérdés inkább az, elnökként hogyan áll majd Freund a magyar viszonyokat érintő kérdésekhez. „Agyat lehet kutatni külföldön is, de magyar szegénységet, vagy a nők helyzetét Magyarországon nem. Ha Freund szerint csak az igazi kutató, akiért a külföld is kapkod, akkor ki kutat majd magyar témákat?”
A tiltakozásra szerettük volna reagáltatni Freund Tamást, aki a választás végéig türelmet kért.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
