Magyarország új ellenséget talált az elmúlt napokban: a bika névre hallgató dizánerdrogot a rendőrség mutatta be augusztus első felében, miután már tizenegy halálesetet tudtak közvetlenül hozzá kötni. Ezek közül öt Borsodban történt, de Budapesten, Fejér, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád és Tolna megyében is azonosítottak halálesetet. A bika nemcsak könnyebben öl, hanem minden jel szerint a használók magába roskadását, illetve az őrjöngést is gyorsabban meghozza, mint az eddig ismert dizájnerdrogok, amik továbbra is ott vannak párhuzamosan az utcán az új szerrel.
A dizájnerdrogok esetében többszázas szercsoportról beszélünk, és senki nem tudja, mi kapható épp pontosan az utcán, ahogy azt sem, hogy mi az "ideális" adagolás: sokszor a hagyományos drogoknak (speed, kokain) megfelelő csíkokat húznak ki a porból, miközben legfeljebb egy gyufafejnyit lehetne. (Már ha drogok esetében egyáltalán beszélhetünk erről.)
Olcsó és hatásos
Tehát lehet puszta véletlen is, hogy épp mostanában jelentek meg a zombiállapotban bóklászó használók például a Madách-téren, de szinte minden másban is sötétben tapogatózunk a bikával kapcsolatban: például az sem egyértelmű, miért így hívják, hiszen ez a megnevezés az anyag kémiai nevére (4F-MDMB-BICA) utal, és nem arra, ahogy vásárláskor emlegetik. Mindenesetre a sajtóban már bikáról van szó, miközben ugyanúgy nevezhetik a szokásos varázsdohánynak vagy hatónak is.
“A budapesti középosztály akkor szembesül ezzel a problémával, amikor felbukkan egy villamoson, vagy egy téren. De valójában csak láthatóvá válik ekkor: lehet, hogy egy csapat elfoglal egy teret, de a probléma mélyebben van, és nagyjából tíz éve tart.
Ezt mindig besöpörjük a szőnyeg alá, de amikor a rojt szélére, tehát az 1-es villamos vonalán belülre kerül, akkor felhördülünk. És sajnos addig is érdekes, ameddig látjuk”
- mondta a Kék Pont Alapítvány projekt koordinátora, Dávid Ferenc a hvg.hu-nak.
Pedig a tágan értelmezett belvárosban már rég jelen vannak a dizánerdrogok, még ha nem is ott, ahol a reklámszakemberek támasztják a falat: a Bajza és a Bulcsú utcát összekötő gyalogos alagútról, ismertebb nevén a Halálalagútról többen is azt állítják, általában lehet ott venni a sokszor 300-500 forintból elérhető drogokból, amiket sokszor már előre cigire szórva, máskor simán alufóliában árulnak.
Az eldobott fóliák könnyedén kiszúrhatók a húgyszagú alagút két bejáratánál, ahogy a dizánerdrogok eredményei is: más nem okozná, hogy már délelőtt görnyedve ülő nőket is lehet látni a Lehel tér aluljárójában, miközben tőle pár méterre egy gyanús figura magyarázza épp ismerősének, mi van a nővel:
Gyógyszer, varázsdohánnyal!”
De teljesen mindennapos a turistaközpontnak számító Deák téren is az olyan figurák látványa, akik jobb esetben fákhoz beszélnek, rosszabban a környéken sétálóknak ordibálnak artikulálatlanul. De még ebben sem lehet teljesen igazságot tenni, hiszen ugyanúgy lehet ez a már szinte megszokott biofű/herbál is, mint valamelyik új stimuláns. Nem mintha az sokkal egészségesebb lenne.
De honnan jön ez a sok szemét?
Főleg Kínából jön az alap, ezt permetezik rá akár rossz minőségű kenderre, akár dohányra. És bármilyen meglepő, a dizájnerdrogok a keresettel rendelkező drogfogyasztók között jelentek meg. 2010-ben az összeomló MDMA (az ecstasy hatóanyaga - a szerk.)-piac romjaira érkezett a mefedron és a kati, és innen szivárgott le a nyomorba. A mefedron utáni szerek már nem adnak örömérzetet, nincs hatásuk hatása a kultúrára, mint akár az LSD-nek az 1960-as évek ifjúsági szubkultúrájára, hanem énvesztett és kiüresedett állapothoz vezetnek. Ezekhez a használó akkor nyúl, ha már amúgy is romokban van az élete. Nekik ezek olcsón hozzáférhető szerek, és mivel gyorsan függőséghez vezetnek, alkalmasak lettek egy újabb drogpiac létrehozásához.
Ez a drogpiac mostanra semmiben nem kapcsolódik a hagyományos drogpiachoz, és csak a társadalmi ranglétra legalját érinti. Annyira, hogy a magyar heroinfogyasztást szinte teljesen lenullázta az elmúlt tíz évben.
A dizájnerpiac vidéki nyomortelepeken él, de vannak Budapesten is szegregációs területek, ahol megvetette a lábát. “Ez nyomorprobléma, aminek addiktológiai vetülete is van: a világ összes addiktológusa sem oldaná meg ezeknek az embereknek a problémáit” - mondta Dávid, aki szerint a jelenség sem különösebben új, hiszen régen a szipu is megélt a hagyományos drogok mellett, és azt sem a menő diszkókban csinálták. “Ezekbe a társadalmi csoportokba már általában nem felülről estek bele az emberek, hanem ebbe születtek. Ameddig reprodukálja magát a droghasználat, mi pedig azon morgunk csak, hogy megjelentek a Madách téren ezek az emberek, addig nem lesz megoldás. És szándékot sem nagyon látni.”
Van szándék?
Az, hogy a magyar kormánypárt drogstratégiája milyen, rég tudjuk:
a 2013-ban elfogadott Nemzeti Drogellenes Stratégia szerint épp erre az évre kellett volna elérnünk a teljesen drogmentes állapotot.
Ezen akkor akár nevetni is lehet, ha besétálunk Budapest népszerű szórakozóhelyeire, viszont annál kevésbé vicces a drogmentes Magyarország szókapcsolat, ha megnézzük a szegényeket.
Viszont idő közben ellenzéki vezetést kapott több önkormányzat is a fővárosban, ami ha nem is váltja ki az állami drogstratégiát, valami irányváltásra ad lehetőséget. Főleg, mivel a leglátványosabban érintett kerületek váltak ellenzéki vezetésűvé.
Dávid szerint az önkormányzatoknak nem is kifejezetten a Kék Pontnak kéne segíteni, inkább ők tudnának az önkormányzatoknak, de ehhez háttér kell. “Fontos, hogy kialakítsanak egy olyan ellátórendszert, ami megpróbál segítséget nyújtani a szenvedélybetegeknek, ezeket a programokat pedig össze kéne foglalni a fővárosban. Most nincs olyan átfogó drogpolitika Budapesten, amiben az önkormányzatok meg tudnák találni a helyüket. Az lehetne a legfontosabb szerepük, hogy segítsék visszaépíteni a felépülők emberi kapcsolatait, akár védett munkahelyek létrehozásával, mert aki a melegedőből jön, azt most nincs hova visszaküldeni” - mondja.
A szakvélemény és a vezetőségcsere ellenére ennek egyelőre nem sok nyoma van önkormányzati oldalról: Erzsébetvárosban egyelőre csak igény létezik, a hvg.hu-nak nyilatkozó polgármester, Niedermüller Péter állítása szerint “szívesen részt vesznek minden olyan intézkedésben, amely olyan problémákat igyekszik orvosolni, amelyek nem ismerik a kerülethatárokat. A drogprevenció jelesül ilyen.” Terézvárosban már dolgoznak drogprevenciós programon, ami főleg a középiskolásokkal foglalkozik, és saját bevallásuk szerint tervezik felvenni a kapcsolatot a szomszédos kerületekkel, hogy a dizájnerdrogokra fókuszálva közös stratégiát alkossanak.
Ferencváros kicsit előrébb tart a kérdésben: Döme Zsuzsanna, a kerület MKKP-s alpolgármestere, egyúttal a helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum elnöke arról tájékoztatott, egyeztetett a Kék Pont szakembereivel az ellátórendszer megerősítéséről, illetve segítséget nyújt a kerületeken átívelő hálózatok kialakításában. "A kerületi kapitány felé hiába tolmácsolom a szakmai szervezetek kérését, hogy ne a rendőrségi hírekből tudják meg, ha van ilyesmi. A válasz mindig az, nekik egységesen, ugyanazt kell kommunikálni a témáról. Ott tartanak egyébként, hogy örülnek, ha 'hagyományos' drogügybe futnak, ott legalább tudják, hogy mi lehet a hatás és le lehet sittelni a fogyasztót is. Azt hiszem, ők sem bánnák, ha nem a rendőrség feladata lenne a szenvedélybetegekkel foglalkozni."
