Kezd egyre kínosabbá válni a jobboldalnak, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) mellett számos külföldi színházi műhely és személyiség állt ki, Peter Brooktól Robert Wilsonig, de még a Nemzeti Színház egyes művészeinek – így Udvaros Dorottyának és Blaskó Péternek – is sok egykori tanáraik és alma materük gyalázása.

Az SZFE kuratóriumának frissen kinevezett elnöke mellett annál kevesebben állnak ki. Még Vidnyánszky Attila régi barátja, a Nemzeti Színház jelentős művésze, Trill Zsolt is óvatosan fogalmazott az ügyben. Nála ugyan élesebb hangot ütött meg Benkő Péter, de ő sem a diákok, hanem az őket „felhasználó, becsapó” erők ellen. Júniusban – amikor még azt sem lehetett tudni, hogy Vidnyánszky lesz a kuratórium elnöke – a Magyar Teátrumi Társaságnak (MTT) sikerült összehoznia egy, a hallgatói önkormányzatot kioktató levelet, a következő hónapban pedig az egyetemátalakítást támogató nyilatkozat jelent meg több mint 70 művész, intézményigazgató aláírásával, de már erről is hiányzik egy-két emblematikus név, mint például Szikora Jánosé vagy a Pesti Magyar Színházat irányító Zalán Jánosé.

Nem jött össze a nyilatkozat

A Magyar Teátrumi Társaság ilyen előzmények után tartotta meg hétfői közgyűlését, ahol felvetődött, hogy támogató nyilatkozatot adjanak ki az SZFE átalakítása mellett. A hvg.hu forrásai szerint ennek Seregi Zoltánt a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója volt a szószólója, és bár először Vidnyánszky maga húzódozott az ötlettől, később elfogadta azt. Ekkor azonban olyan történt, ami ritka az MTT történetében: a másfél-két órás vitában több felszólaló is akadt, aki ugyan nem bírálta egyértelműen Vidnyánszkyt, de hangsúlyozta, nem lenne jó kiadni egy támogató nyilatkozatot.

Felvetődött, hogy szavaznak arról, hogy legyen-e nyilatkozat, majd pedig arról, hogy mi legyen a szövege, de formális szavazás nem volt.

A társaság titkára, Szabó László ekkor elkészített egy néhány mondatos, egyáltalán nem harcias szöveget, amit meg is erősített lapunknak. Hozzátette: hosszas vita után kialakult egy olyan szöveg, ami „minden bizonnyal átment volna a közgyűlésen, de utolsó hozzászólóként végül maga Attila kérte, hogy ne adjuk ki”. Egy másik forrásunk viszont arról beszélt, „olyan volt a hangulat, hogy Attila attól tarthatott, nem kap elég szavazatot a nyilatkozat, ezért kérte, hogy ne foglaljon állást az MTT a Színművészetit illetően”.

Abban forrásaink egyetértenek, hogy a történtek nem jelentenek nyílt szakadást a jobboldali színházakat tömörítő szervezetben. „Az üléseknek mindig volt némi párttaggyűlés hangulata, de azért eddig is voltak viták” – mondja egyik tag, és hozzátette, Vidnyánszky nem számolt azzal, hogy az MTT-ban ülő támogatóinak zöme is az SZFE-n végezett, és ma is erős szálak kötik őket az egyetemhez, azokhoz a tanárokhoz, akiket a kormánysajtó vagy épp maga Vidnyánszky gyaláz.

Vidnyánszky környezete szerint az elnököt nagyon megviselték a történtek, és az „ellene folyó karaktergyilkosság, hiszen ő egy érzékeny ember, még ha ezt zord külső mögé rejti is”. Nem számított ilyen mértékű és ilyen széles, nemzetközi és hazai támogatottságú ellenállására, és arra, hogy a mindeddig zártan és fegyelmezetten fellépő jobboldali színházcsinálók is meginognak. Ráadásul úgy tűnik, magára hagyta a hatalom, a kormány is igyekszik teljesen rátolni az ügyet.

Egy kormányközeli forrásunk szerint elégedetlenek vele, mert „elmaradt a gyors megoldás”. Ezzel lehet összefüggésben, hogy információnk szerint Vidnyánszky az MTT közgyűlésén is felvetette esetleges távozást a kuratórium éléről, most pedig a friss Demokratában úgy fogalmazott: „Ha azt fogom érezni, hogy eljött a pillanat, hogy tényleg már csak az én személyem az akadálya a közös gondolkodásnak, gond nélkül félre fogok állni.” Egyik legközelebbi munkatársa azonban óv attól, hogy pezsgőt bontsanak a diákok „és az őket támogató ellenzékiek”.

Szerinte Vidnyánszky nem lett kegyvesztett, bírja Orbán Viktor támogatását. Ha mégis mennie kell a kuratórium éléről, akkor, hogy a presztízsveszteséget elkerülje, a miniszterelnök

nem konszenzusos színházi embert küld helyette, hanem olyan politikust, hogy a diákok visszasírják Vidnyánszkyt”.

Úgy tudjuk, a kormányt is készületlenül érte, hogy a vártnál sokkal nagyobbat szólt az SZFE ügy, de azzal számolnak, hogy „minden csoda három napig tart”, és a következő hetekben berobbanó járvány alaposan eltereli róla a figyelmet.