2015 végén jelent meg egy kormányhatározat a mintagazdaságok kialakításáról, fél év múlva pedig az ellenzékiek az Alkotmánybírósághoz fordultak. Panaszuk lényege az volt, hogy a kormány olyan dolgokat szabályozott jogosulatlanul, amelyeket csak törvény mondhatna ki, vagyis túllépte hatáskörét.

Az Ab négy évig nem foglalkozott a beadvánnyal. Döntésre pedig csak most, újabb fél év múlva jutott, és három pontot valóban megsemmisített. Az egyik például azt mondta ki, hogy „mintagazdasággá magántulajdonú gazdálkodó szervezet vagy állami ménesgazdaság jelölhető ki”, miközben a Nemzeti Földalapról szóló törvény mezőgazdasági termelőszervezetekről szól, ami nem azonos a ménesgazdasággal. A mezőgazdasági termelőszervezetek magántulajdonú mintagazdasággá jelölésének feltételrendszerét meghatározó és a ménesgazdaságokról szóló pont szintén a törvénnyel ellentétes, túlterjeszkedik a törvényen, ezért sérti a jogbiztonság követelményét és a jogállamiság elvét.

Az Ab emellett arra is felhívja a figyelmet, amit egyébként minden jogvégzett ember bizonyára tud a kormány apparátusában is, hogy egy kormányhatározat nem jogszabály, tehát a kormány szervezetén kívüli szerveket, személyeket kötelező normát eleve nem alkothat.

A kormányhatározat három pontja mostani hatályú megsemmisítésének a gyakorlati jelentősége csekély. Az Ab-határozat indoklása ugyanis kimondja: „a kormányhatározat huzamos időn át volt hatályban, az ez alapján létrejött nagyszámú jogviszonyra tekintettel az alaptörvény-ellenes rendelkezések visszamenőleges hatályú megsemmisítése – a jogbiztonság védelmére tekintettel – nem indokolt”.

Vagyis a panasztevő képviselők egyetlen elégtétele az lehet négy és fél év után, hogy az Ab nyilvánosan megrótta a kormányt.