Egyszer volt, hol nem volt, élt Meseországban Viktor, a legkisebb fiú, azon a vidéken, ahol a síneken üresen kattogó kisvonat találkozik a csodastadionnal. Amikor legyőzte a piros és a kék fejű sárkányt, és Meseország uralkodója lett, úgy érezte, beteljesíti, amire a sors rendelte, kormányoz mindhalálig, s rá három napig. Ám jött a szaporabeszédű Fletó vitéz, aki kicsavarta kezéből a jogart, s maga ült a trónra. Hatalmas elbizakodottságában azonban hazugságból szablyát kovácsolt, tévészékháztűz lángjában edzette. A legkisebb fiú elragadta a kardot, majd nevet adott neki: Kétharmad. És azóta is agyafúrtan forgatja, mert ezúttal nemcsak megszerezni akarja Meseországot, hanem meg is tartani. Mindhalálig, s rá három napig. Hogy hű népét ijesztgesse, Fletó vitézt négyévente elengedi a piactéren, de vigyáz arra, hogy a lánca ne legyen túl hosszú, mert így csak magában és a hozzá közel állókban tesz kárt.

Kedves gyerekek, ezen a héten erről a Meseországról olvashattok történeteket. Például a mindig termő mezőről, ahol vetniük sem kell, mert anélkül is arathatnak a legkisebb fiúból lett nagy hatalmú Viktor király hűbérurai, elég, ha Lőrincnek, Istvánnak, Lászlónak hívják őket, s legott tele kamra, kassza. Ezen a mezőn csuda dolgok történnek, hiszen még a szemét is arannyá válik azok kezében, akik ezt megérdemlik (Gazdaság rovat). Az külön az uralkodó és udvartartása kedvét szolgálja, ha még némi pénzmag is érkezik mindehhez a brüsszeli Unióországból, amely ellen lankadatlan harcot vív Meseország zsoldoshadserege. Azt pedig külön csínyként értékelik, hogy közben kijátsszák a jó király ellen fenekedő vasorrú bábát, akit úgy hívnak, Soros György, és szerintük a helytartóin keresztül Unióországot is irányítani akarja.

Csodás átalakuláson ment át címlapsztorink hőse, a budapesti Király utca 15. szám alatti ház, amely egykor a polgárosodó főváros első bordélyháza volt, de százötven évvel később is kézről kézre adták érdemdús férfiak a benne lévő lakások egyre nagyobb körét. Mígnem képbe került a kisbetűs király kedvenc fogorvosa, s ennek a történetnek csak egy tanulsága van: ha kell, a XXI. században egy kerületi városháza a kupleráj.

Tündérmesébe illő az is, ahogyan a Ferencváros labdarúgócsapata eljutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, s ellátogathat az Óperenciás tengeren is túlra, Messi király és Ronaldo király otthonába. A jobbágyok adóiból gyarapodó uralkodói kincstár könnyű kézzel mért aranyai mellett ehhez az is kellett, hogy a gyülevész szurkolóhadat fegyelmezett sereggé formálják, inkább mézesmadzaggal, mint furkósbottal (Magyarország rovat). Szinte nincs is szó erre az átalakulásra, annál több született annak leírására, mit is okozott az életünkben a koronavírus-járvány. Szellem rovatunk meséli el, miként újítja meg a magyar nyelvet egy nagy lökettel a pandémia.

Az viszont nagyon rossz mesévé kezd fajulni, hogy Dúró Dóra Darálója újabb könyvet is célba vett, belelátva a homoszexuális propagandát. A támadás tudatos felkarolásával Meseország a migránsok helyett a melegeket tette gonosz boszorkányokká, akik ellen minden igaz vitéznek küzdenie kell. Dérrel-dúrral beharangozott csata zajlott egy keleti végvárért is, ahol a frontvonalba tolt legény rohamosztagos mellénykéje fölé liberális szóvirágokból fontak ködmönkét, de ez éppúgy nem segített, mint az, hogy Ágnes asszony, Elipszilonvidék úrnője fenyegetően meglendítette a szelfibotját. Az ezúttal is vesztes sereg visszatért otthonába, s onnan kiáltja hasztalanul, hogy a király meztelen. De azt nem látni, amíg fizetett dalnokok zengik dicsőségét.

Jó éjszakát, gyerekek!

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő