Magyarországon eddig nemigen folyt vita az 1992 óta érvényes, viszonylag megengedő abortuszszabályozásról. Egy bírói kezdeményezés alapján azonban az Alkotmánybíróságnak döntenie kell arról, hogy a magzat súlyos sérülése miatti terhességmegszakítás nem ellentétes-e a 2012 óta hatályos Alaptörvénnyel.

Lehet, hogy Sághy Attila, a Fővárosi Törvényszék bírája szelet vetett. Egy olyan pert tárgyal, amelyben a szülők kártérítést követelnek a kórháztól, mert gyermekük veleszületett fejlődési rendellenességben szenved, de az orvosok ezt nem szűrték ki időben. Mulasztásuk az anya szerint megfosztotta őt az önrendelkezés jogától. A bíróban azonban kétség támadt, hogy a magzati élet védelméről szóló 1992-es törvény egyik pontja esetleg alkotmányellenes, és az Ab-hoz fordult.

Ez a pont így szól:. „a terhesség a 20. hetéig – diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén a 24. hetéig – szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri”. (A teratológia a környezeti magzati ártalmak tudománya.) Sághy bíró szerint a „teratológiai ártalom 50%-os valószinűsége” fogalom tartalma nem egyértelmü, és a törvény „nem feltétlenül biztosit általános érvénnyel olyan mértékű védelmet a magzat számára, mint amilyen terjedelmű jogokat ruház a magzati élet felett rendelkezni jogosult szülőre”. A beadvány emlékeztet rá, hogy az Alaptörvény szerint „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”.

Ez a mondatrész már 2012-ben azt a gyanút keltette, hogy rá hivatkozva szigorítani lehet a törvényt. Nálunk ez eddig nem történt meg, de Lengyelországban hónapok óta zajlik a tiltakozás, mert az ottani alkotmánybíróság megsemmmisített egy paragrafust, aminek következtében a nőknek a súlyosan sérült, sőt életképtelen magzatokat is meg kell szülniük.

Frivaldszky Edit, az Emberi Méltóság Központ igazgatója önkéntes szakértőként („amicus curiae”) máris hasonló lépést követel a magyar testülettől: „Az emberi élet kioltása csak azért, mert valamilyen fogyatékosság gyanítható esetében, a náci diktatúrában elterjedt fajnemesítést idézi … Ezt az anyát gyermeke ellen fordító örökséget éljük most. … Egy valóban diszkrimináció-mentes világban nincs helye az eugenikus abortuszoknak.” Szokatlan, hogy a hasonló hozzászólóként gyakran fellépő jogvédők most nem nyújtották be ezzel bizonyára ellentétes véleményüket.

Védi viszont a hatályos törvényt Kásler Miklós orvosprofesszor, az egészségügyért is felelős miniszter. Az Alkotmánybíróságnak azt írta, hogy a magzat sérülésének mértéke „mindig az adott helyzetben megítélhető orvosi szakkérdés, melynek szakorvosi gyakorlata az elmúlt évtizedekben kialakult”. A törvény szerinte „megfelelően értelmezhető”, a szabályok „szinkronban állnak az egyre fejlettebb diagnosztikai háttérrel”. Ugyanakkor a miniszter arra is emlékeztet, hogy a törvény szerint „a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze”.

A bírói kezdeményezés ősszel érkezett, az Alaptörvény által előírt 90 napos határidő már január végén lejárt. De az Ab a jelek szerint még nem tudott döntésre jutni, a jövő héten harmadszor tárgyal a témáról. Ha a testület többsége végül osztja a hozzá fordult bíró kétségeit, a 28 éve viszonylag széles körben elfogadott törvény kényszerű átírása heves vihart kelthet.

Szólamnak jó, politikai húzásnak öngól lenne a Fidesztől az abortusz szigorítása

Nőjogi szempontból abszolút sereghajtó államokhoz csatlakozott Magyarország, amikor az Egyesült Államok kezdeményezésére aláírta az ENSZ többségével szembeszálló abortuszellenes nyilatkozatot. Miközben Washington kampánycélokra használja fel a témát, az már kevésbé egyértelmű, hogy a Fidesz-kormány mit nyerhet egy ilyen kiállással. Donald Trumpnál viszont szerezhetnek egy jó pontot.