hvg.hu: Tegnap megjelent véleménycikkében azt írta, hogy a Profil elleni támadás a magyar közmédiában példaszerű: egy autokratikus rezsim támadása a sajtószabadság, és ezzel a nyugati értékek ellen. Az első reakciója mi volt, amikor meghallotta a történteket?

Christian Rainer: A riportot látva mindenképpen nagyobb sebességbe kapcsoltunk, és azóta sem lassítottunk. Hiszem, hogy ami történt, nemcsak az egyik újságíróm elleni fenyegetés, hanem általánosságban is támadás a sajtószabadság ellen. Magyarország nagyon közel áll a szívünkhöz, de azt is látjuk, hogyan hanyatlik a sajtószabadság Kelet-Európában, és főleg a szomszédunkban – különösen én, hiszen a lakásomból átlátok a magyar határon.

MTVA

hvg.hu: A közmédia riportja az osztrák politikában is hullámokat vert, Önt Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter is felhívta telefonon. Miről beszéltek?

C. R.: Formális telefonhívás volt, de azt elmondta, hogy felhívja magyar kollégáját, Szijjártó Pétert, valamint azt is hozzátette, hogy a budapesti nagykövettel is kapcsolatba lép az ügyben. A Szabadságpárt kivételével a többi osztrák párt is mind gyorsan reagált sajtóközleményekben.

Christian Rainer

Profil

hvg.hu: Emlékei szerint történt valaha ehhez hasonló a Profil történetében?

C. R.: Újságírók vagyunk, mindig lesznek olyanok, akik korlátozni próbálják, amit csinálunk, hasonló helyzetre azonban egyáltalán nem emlékszem az elmúlt évtizedből. Ez most nyilvánvalóan túl messzire ment, és ami történt, teljességgel tűrhetetlen. Próbáljuk magunkat távol tartani az érzelmektől, de a sajtószabadságot nagyon komolyan vesszük, hiszen ez a munkánk. A történtek nyilvánosságra hozatala azért is volt számunkra fontos, mert úgy érezzük, hogy az osztrák kormány, különösen Sebastian Kurz kancellár az elmúlt években nem tisztázta álláspontját Orbán Viktorral szemben. Amikor például egy éve a sajtószabadságról kérdeztük, azt mondta, hogy erre nincs ideje – ami elfogadhatatlan. Úgy érezzük, hogy az osztrák kormány pozíciója Magyarországgal vagy akár Lengyelországgal szemben nem olyan kritikus, mint ami várható lett volna.

MTI / EPA / Christian Bruna

hvg.hu: Ausztriából nézve hogyan értékelné a magyar sajtószabadságot?

C. R.: Nagyon közelről követjük a fejleményeket, Magyarországon már nincs sajtószabadság. Nagyon kevés független sajtótermék van – azok is főleg az interneten – mely eléri a nyilvánosságot. Mégis, néhányan Önök közül elég bátrak és ügyesek ahhoz, hogy megtalálják annak a módját, hogy független híreket publikáljanak. Sajnos ez egy veszélyes trend, egész Európában terjed és még tovább gyűrűzhet. Ezt látjuk Szlovéniában, melynek kormánya Orbán Viktor szövetségese, Szlovákiában, ahol meggyilkoltak egy újságírót, sőt még Csehországban is, és ezek között nem nehéz kapcsolatot találni. De a világ más részein is hasonló változásokat látunk, elég csak az Egyesült Államokra és Donald Trump elnökségére gondolni.

hvg.hu: Tapasztalják a sajtó korlátozását Ausztriában is?

C. R.: Finomabb módszerekkel gyakorolnak kontrollt, és így még veszélyesebb. A módszer nem a korlátozás, hanem rengeteg pénz és exkluzív interjú azoknak, akik pozitív címeket és gyönyörű képeket garantálnak.

hvg.hu: A riportra visszatérve: megpróbáltak kapcsolatba lépni a magyar közmédiával a műsor után?

C. R.: Nem gondolom, hogy erre szükség lett volna, a kérdéseink a Fideszhez szóltak, nem pedig a Magyar Televízióhoz, bár nyilvánvaló, hogy a párttól kapták meg a levelezést, amit felhasználtak a riportban. Nem érzem úgy tehát, hogy reagálnunk kellett volna azon túl, hogy írunk róla.

hvg.hu: Ilyen körülmények között hogyan lehet megvédeni a sajtószabadságot?

C. R.: Amit valójában tehetünk, hogy saját magunkra és az olvasóinkra támaszkodunk, informáljuk őket és nyilvános nyomást gyakorlunk, amiben a sajtószövetségek is segíthetnek. Rövidtávon talán nem ér sokat, de előbb vagy utóbb a magyar közönség is látni fogja, milyen fontos a sajtó szabadsága. Az újságírás valóban a demokrácia negyedik hatalmi ága.

hvg.hu: A történtek után mit kérdezne Orbán Viktortól, ha lehetőséget kapna rá egy interjúban?

C. R.: Valószínűleg azt kérdezném tőle, hogy – figyelembe véve a politikai múltját és a változásait – nem szégyelli-e magát azért, ahogyan ma bánik a demokrácia és a szabadság értékeivel.