Új szokás a parlamentben: olyanok szavaznak a miniszteri válasz elfogadásáról, akik nem is hallották

Áprilisban jelent meg először az Országgyűlés napirendjében az, ami a keddiben is láható: „Döntések, határozathozatalok: 1. Interpellációk – A szavazás”. Tehát kedden szavaztak a hétfőn elhangzott válaszok elfogadásáról.

A képviselők három formában kérhetnek választ a kormány tagjaitól: kérdés, azonnali kérdés, interpelláció. Ezek közül csak az utóbbinál kell szavazni a miniszteri vagy államtitkári válasz elfogadásáról, ha maga a képviselő nem fogadja el. Ez formalitás, hiszen a kormánypárti többség mindig elfogadja az ellenzéki interpelláló által elutasított választ is. (Sok évvel ezelőtt csak akkor fordult elő, hogy valamilyen választ a többség nem fogadott el, ha a koalíción belül volt nézeteltérés.)

De bármennyire formalitás, a házszabály előírja, hogy szavazni kell.

A kérdések és interpellációk napja általában hétfő, és ez korábban mindig úgy zajlott, hogy ha a képviselő elutasította a választ, akkor rögtön szavazás következett. Ez azonban azzal járt, hogy a kormánypártiaknak hétfő délután, a napirend megszavazása után ott kellett maradniuk, hiszen szavazni csak határozatképes létszám, azaz a képviselők több mint felének jelenléte esetén lehet.

Ezt küszöböli ki az új módszer: a hétfőn elhangzott interpellációs válaszokról kedden szavaznak, amikor a törvényjavaslatokról is döntenek, tehát úgyis ott kell lennie a többségnek. Vagyis azok a képviselők hagyják jóvá fegyelmezetten a miniszterek és államtitkárok előző napon elhangzott válaszait, akik talán nem is hallották őket – és persze azt sem, hogy mire válaszolt a kormány tagja (bár azt esetleg elolvashatta, aki akarta, mert az interpellációkat írásban előre be kell adni), illetve hogy mivel indokolta a képviselő, hogy elutasítja a választ.