"Sorry about our prime minister” (Elnézést kérünk a miniszterelnökünkért) – állt azokon a plakátokon, melyeket még 2015 nyarán a Kétfarkú Kutya Párt és a Vastagbőr tett ki országszerte közösségi finanszírozásból. A 2010 óta regnáló magyar rezsim első igazi, nagyobb nemzetközi visszhangot kiváltó akciója ugyanis a menekültválságra adott kormányzati válasz volt, illetve ebben az esetben az a plakátkampány, mely során az egész ország szinte összes felületét leuralta a kormány a “Ha Magyarországra jössz…” kezdetű xenofób üzenetekkel. Ezek címzettjei forma szerint ugyan az akkor tényleg százezrével az országon áthaladó menekültek voltak, akik persze valószínűleg egy mukkot nem értettek belőle, de sok, a kormánnyal kritikus magyar állampolgár ekkor érezte szükségét igazán, hogy külföldön is közérthető módon tegyen különbséget az átlag magyar és a magyar kormány között.

olvasói fotó / Nóra

Bár azóta is számtalan esetben keltett megrökönyödést külföldön a magyar kormány néhány döntése, talán egyszer sem érkezett olyan masszív hullámokban a felháborodás, mint a két hete elfogadott, a homoszexualitást a 18 év alattiak számára tabusító törvény után. Nem ritka jelenség ez máshol sem, nem kell úgy éreznünk, hogy egyedül vagyunk a világtörténelemben, akiknek viszonyulnunk kell külföldön is az anyaországunkat vezető hatalom döntéseihez. Amerikai, izraeli, orosz, brazil vagy kínai embertársaink sokszor kerülnek hasonló helyzetbe külföldön. Minket persze most az érdekel, mire számíthat ma egy magyar, ha külföldön kiderül róla, hogy magyar.

Előljáróban annyit azért érdemes hozzátenni, hogy az, amit mi gondolunk, hogy tartanak rólunk, sokszor köszönőviszonyban sincs azzal, amilyen kép valóban él a magyarokról más országokban. Nem az az alapvélekedés, hogy a magyar lányok a legszebbek, nem mindenki gondolja úgy, hogy a gulyás magyar étel, és legalább annyi téves sztereotípia él velünk szemben, mint amennyit mi ápolunk más népekről. Ahogyan egyik megszólalónk mondta: "20 évet éltem Amerikában, ott a leghíresebb magyar Gábor Zsa Zsa, és soha senki nem néz se kajak-kenut, se női vegyes úszást".

A mostani nemzetközi felzúdulás azonban egy konkrét ügyhöz kapcsolódik, és rengeteg külföldi nem fog utánajárni, hogy miről szól pontosan a törvény, hogyan teheti tönkre fiatalok életét, jó esetben elolvas egy többé-kevésbé kiegyensúlyozott cikket egy másodlagos forrásokból tájékozódó újságírótól, és ez alapján felháborodik, szimpatizál, lesajnál, vagy éppen összemossa az összes magyart a magyar kormány világnézetével. Így csapódik le tehát az anyaországon kívül élő magyarokon a mostani politikai botrány.

Orbán, a hóbortos szomszéd

“Az Orbán nevet biztosan többször halljuk, mint a Gellért fürdőét” – meséli az évek óta Németországban élő Lukács. Az ő környezetében inkább csak messziről, csendben szemlélik és az itteni eseményeket: “Az emberek elegáns távolságtartással tekintenek a magyarországi vezetésre, mint ahogy az ember egy hóbortos szomszédját kezeli. Herr Orbán hangos, radikális, de nem kell tőle tartani” – mondja Lukács, aki egyből hozzá is teszi, őt még egyszer sem azonosították személyében a magyar politikával. Azt már viszont mondták neki, megértik, hogy elköltözött Magyarországról. Kapott viszont pozitív megjegyzéseket is, például méltatták a magyar migránspolitikát, a kerítésépítést, és ahogy a német vezetéssel ellentétben a magyarok lezárták a határt az ellenőrizetlen menekültáradat előtt.

AFP / Dursun Aydemir

“Német apósom és rokonsága mindig megjegyzi, hogy nálunk bezzeg rend van, mert a miniszterelnök magyar zászlós sálat tart a feje fölé, és bevándorlók sincsenek. Bezzeg a Merkel…” – meséli egy másik német illetőségű magyar férfi.

A német reakciók változatosak

Nem csak ő hall pozitív visszajelzést németektől. Egy német cégcsoport magyarországi leányvállalatának ügyvezetője, aki név nélkül nyilatkozott nekünk, azt mondja, ő ugyan itt él, de rendszeresen találkozik a német cégvezetőkkel. “Röhejnek tartják, ami nálunk van, de ezt a legújabb döntést helyénvalónak látják. Rendkívül nyitott emberek egyébként, rendszeresen ki vannak bukva a magyar kormány húzásain. Amikor jött az első migránsozós időszak, azon is felháborodtak. Ez az első, alkalom, amikor nem értették mi a probléma, hiszen szerintük ez a törvény csak a gyerekeket védi. Szerintem az lehet mögötte, hogy náluk annyira túl van tolva a gendersemlegesség mindenhol, már a hétköznapi nyelvezetben is, hogy számukra mindenki, aki ezzel szembemegy, szimpatikussá válik. Ők viszont végig a kényszeríteni kifejezést használták, hogy ne kényszerítsük ezt rá a gyerekekre, én pedig próbáltam megmagyarázni, hogy itt nem erről van szó” – teszi hozzá.

Megvan erről a véleménye Csabának is, aki így fogalmaz: “Nagyjából 30 éve voltam először Nyugat-Európàban, akkor még csak utazni. Akkoriban, ha kiderült egy esti beszélgetésnél, hogy magyar vagyok, garantáltan mindenki meg akart hívni egy italra. Ha ma egy német kocsmában bárki a magyarságodért meg akar hívni egy italra, arról legkésőbb 3-5 percen belül kiderül, hogy neonáci” – írta.

Nagy Iván László

Van, akinek viszont konkrétan a zsebe bánta a kormány döntéseit. “Egy szintén Berlinben élő osztrák férfival kötöttünk volna üzletet, nagyon szimpatikusak voltunk neki, a termékünkért odavolt. Aztán a homofóbtörvény megszavazásának másnapján írt egy e-mailt, amiben közölte, hogy nem kíván velünk üzletet kötni, ő így tiltakozik. Visszaírtunk neki, hogy szerintünk ez nem helyes logika, bár megértjük a felháborodását. Hozzátettük, hogy nem szabad egy kalap alá venni minden magyart a magyar kormánnyal, mert ez az általánosítás jellemző éppen a magyar vezetésre is” – meséli Dóra a német fővárosból.

Tankönyvi példa lettünk

“Skóciában sokáig azt sem tudták, hol van Magyarország, ami jótékony sötétségben tartotta a kormány ámokfutó politikáját. Az elmúlt pár hét viszont furcsa fordulatot hozott a pedofiltörvény kapcsán kirobbant és Európa-szerte végigsöprő tiltakozási hullámnak, valamint a válogatott tisztes helytállásának köszönhetően. Értetlenkedést, sajnálatot es némi szánalmat hallok ki, amikor szóba kerül, hogy magyar vagyok. Ilyenkor persze magyarázkodni kezd az ember, es próbálja megértetni, hogy a kormány nem egyenlő a teljes magyar társadalommal, és bár a támogatásuk nem jelentéktelen, nem mindenki osztja a nézeteiket. Egyénként pozitív kontextusban én még nem hallottam ezekről az intézkedésekről bárkit is megszólalni” – meséli Attila Skóciából.

Előfordul viszont olyan is, hogy külföldön már az iskolában is előkerül Magyarország mint rossz példa. Egy magyar diák édesanyja beszél arról, hogy lánya londoni iskolájában a pedofiltörvényt szedték szét egy órán, ahol rendszeresen átbeszélnek közéleti kérdéseket. A kislány azóta cikinek érzi, hogy magyar. Az édesanya szerint a kislány nem az iskola gyakorlata miatt érzi magát kínosan, azzal nincsen kifogásuk. Legjobb barátnője – aki leszbikus – viszont úgy érzi, persona non grata lett Magyarországon, ahová meghívta a család.

Dániában élő forrásunk pedig egyszerűen befotózta üzleti tankönyvét, ahol az autoriter rendszerek leírásánál a legfrissebb példák között említik a putyini Oroszország és Erdogan török rezsimje mellett az Orbán-kormány uralmát Magyarországon.

hvg.hu

Európa nyugati csücskébe is eljut a hírünk, legalábbis Orsolya szerint. “Amikor Spanyolország nagy része épp örömmel üdvözli a transztörvény elfogadását (innentől dönthetsz a nemedről, és az kerül a személyibe az új neveddel), elég kínos, hogy úgy 1500 kilométerre innen épp mi zajlik. Több tucat ember kérdezte tőlem az elmúlt héten, leginkább szemrehányóan, hogy ez hogy lehetséges, ami ott folyik Magyarországon. Hiába 10 éve élek itt, utolér a szégyen” – meséli most Spanyolországból.

Vannak olyanok is, akik már jobbnak látják, ha inkább inkognitóban maradnak. Egy nemzetközi környezetben dolgozó magyar munkavállaló így fogalmazott: “én már nem javítom ki, ha úgy értik, bukaresti vagyok. Csomó kellemetlenségtől megkímél.”