A jogszabály szerint akit azért engedtek be az országba, mert „biztonsága származási országában a magyar szervezetekkel való együttműködése vagy hozzátartozójának együttműködése miatt került veszélybe”, az három hónapig kap a magyar állam költségére szállást, napi háromszori (kiskorú gyermek, várandós nő vagy szoptatós anya napi ötszöri) étkezést vagy ennek megfelelő étkezési hozzájárulást, személyes használatra étkező- és tisztálkodási eszközöket vagy ennek megfelelő értékű higiénés hozzájárulást és ruházatot. Egészségügyi ellátás 18 hónapig jár, szintén az állam költségére.

Ennek fejében az érintettek kötelesek a befogadó intézmény rendjét megtartani, a környezetet tisztán tartani, a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek, járványügyi intézkedésnek – beleértve a védőoltásokat is – magukat alávetni, a befogadó intézmény berendezését megóvni, a szándékosan okozott kárt megtéríteni.

A tálibok hatalomátvétele után a Magyar Honvédség 57 afgán családot, köztük 180 kiskorú gyermeket evakuált Afganisztánból, mert otthon az életük veszélybe került volna, és a Vámosszabadi Befogadó Állomáson, illetve szükség szerint a Balassagyarmati Közösségi Szálláson helyezték el őket.

A kormányrendelet egyáltalán nem szól az Afganisztánból kimentett családok jövőjéről.

Nem derül ki, hogy kaphatnak-e menedékjogot, és hogy három hónap múlva mi történik velük: például hogyan juthatnak lakáshoz és munkahelyhez (sok köztük a nyelveket tudó, iskolázott ember), gyermekeik hová és hogyan járhatnak iskolába.

Az Átlátszó szeptember 13-i balassagyarmati riportja szerint senki nem világosította fel őket a jövőjükkel kapcsolatban. Egy Magyarországon tanult és magyarul jól beszélő férfi elmesélte: „Többször megpróbáltam megkérdezni a balassagyarmati szállásunkon a segítőktől, hogy mi lesz velünk, ők azt mondták, csak a főnökük tudja, őt kell megkérdeznem, ő viszont nincs a szálláson, és elérhetőséget sem kaptam hozzá”. Bár természetesen örülnek, hogy megmenekültek, és ezért hálásak Magyarországnak, kényelmetlenségekről is beszéltek: „A mi kultúránkban két család le sem ülhet egymás mellé, itt viszont egy szobában kell aludnunk velük. Ráadásul koedukált WC-k vannak és a zuhanyzókon nincsenek függönyök. Ez nekünk nagyon nehéz.”

Vagyis ezt a kizárólag három hónapra szóló átmeneti szabályt bizonyára további rendezésnek kell majd követnie.