A magyar miniszterelnök szenvedélyesen vonzódik a történelmi emlékhelyekhez – és a fényűzéshez. Mindeközben vagyontalannak tünteti fel magát. A közpénzekből rendbe hozott karmelita kolostor erkélyéről mutogatja vendégeinek a páratlan fővárosi panorámát, és rövidesen olyan pompás birtokon verődhet össze a család az Alcsútdobozhoz közeli Hatvanpusztán, mint egykor József főherceg pereputtya. A majorság felújítása gőzerővel folyik, feltehetőleg a tulajdonos Orbán Győző pénzéből. A legnagyobb titokban, gondviselő ostromzár alatt. Fókuszban rovatunk

műholdfelvételek, cégbírósági és egyéb dokumentumok révén ad érzékletes képet arról, mi folyik a kulisszák mögött.

„Gyermekfejjel, kis tökmagként a felnőttek közt játszhattam a falunkban” – idézi Rényi Pál Dániel Győzelmi kényszer című könyvében a kölyökkori focisikereivel büszkélkedő Orbán Viktort. „Én voltam a menő” – tekint vissza önmagára. Ma is a labdarúgás nagymenője, derül ki pályarajzából, hiszen minden szálat a kezében tart. A sportágat is közpénzekből igyekszik évtizedes kudarcos állapotából kiemelni, mivel azt a kultúra és a tradíció részének tekinti. Hóbortjáról és játékmódjáról a Szellem rovat számol be.

„A nemzetek Európája helyett egy olyan európai szuperállamot építenek Brüsszelben, amelyre senki sem adott felhatalmazást” – összegezte a miniszterelnök a minap egy konferencián, amelyen komplett programot adott Európa integrációs folyamatának blokkolására, sőt visszafejlesztésére. Magyarország rovatunk szerint a 2022-es kampány ennek a jegyében folyik majd. „Harminc évvel ezelőtt azt hittük, Európa a jövőnk, ma már látjuk, mi vagyunk Európa jövője. Merjünk demokraták és szabadságharcosok lenni Brüsszelben is, mert csak ebből születhet meg az új európai reneszánsz” – idézzük felvetésünk igazolása gyanánt. Orbánt amúgy rituálisan a lengyel Jaroslaw Kaczynskival egy mondatban emlegetik az európai értékek elutasítói közt, holott több különbség is van köztük – derül ki Világ rovatunkból. Egyrészt a lengyel politikus vészhelyzetben képes összefogni az ellenzék egy részével, másrészt az uniós támogatásokat nem a kormány körül nyüzsgő oligarcháknak osztogatja, mert olyanok ott nincsenek.

Elszántan trükköznek az egymást váltó kormányok a sztrádaépítésekkel.

Az autópálya-fejlesztés iszonyatos költségeit már az első Orbán-kormány is kiszervezte a központi költségvetésből, és a Magyar Fejlesztési Bankkal finanszíroztatta meg. Hasonló megoldással a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány is kacérkodott; az utóbbit az uniós biztos Joaquín Almunia fülelte le, és ráparancsolt, hogy a sztrádakiadásokat varrja vissza a büdzsével. Hatalmas költségvetési deficit lett a vége. Orbánék már teljességgel szabadulnának a fejlesztés ezermilliárdos terhétől, sőt a hálózat üzemeltetésétől is, ezért a meglévő gyorsforgalmi úthálózatot 35 évre koncesszióba adják. A magyarázat kézenfekvő: sem azt az ígéretet nem tudták betartani, hogy 2018-ig valamennyi megyei jogú várost gyorsforgalmi út fogja összekötni a sztrádákkal, sem azt, hogy az utóbbiak az országhatárokig fognak érni. Talán majd egy – vagy több – új tulajdonos, a közkeletű tippek szerint Mészáros Lőrinc vagy Szíjj László megteszi ezt a szívességet. Az ügyletet Gazdaság rovatunk elemzi.

„Úgy éltem meg, hogy elvesztettem a lányomat, el kellett temetnem Jázmint, hogy megszülethessen Tóbiás. Mert a kettőt együtt nem lehet” – tekint vissza az édesanya Bakony Alexa dokumentumfilmjében azokra az időkre, amikor rádöbbent, hogy gyermeke transznemű, és férfiként szeretne élni. Az alkotást a pedofíliát és a homoszexualitást összemosó törvény elfogadása után alighanem csak 18 éven felüliek láthatják, és a Magyar Mozgókép Fesztivál programjából is kihagyták. Mindeközben a stadion lelátóin zavartalanul folyik a buzizás, huhogás – a szurkolás őrült mámorában.

A szerző a HVG szerkesztője