„A keresztvizet nem lehet lemosni” – ezzel a mondattal hárította el Iványi Gábor Orbán Viktor kérését, hogy „semmisítse meg a két gyermek megkeresztelését”, mármint Ráhelét és Gáspárét, miután az MDF-hez és a kisgazdapárthoz közeledő pártelnök számára kezdett kínossá válni kapcsolata a metodista lelkésszel. Az esetet Komoróczy Géza történész idézi fel Hargittai István vele készült, Jeremiás nyomában című interjúkötetében. Az engedetlenség óta Orbán személyes bosszúhadjáratot folytat Iványi ellen – ismételgeti a Széchenyi-díjas tudós. Az állami kivéreztetés nyomán gyűlik a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, illetve a karitatív hálózat adótartozása, s ma már a bérfizetés is gondot jelent náluk. A hívő és nem hívő rokonszenvezők ismétlődő akciói segítenek ugyan, most is folyik a szervezkedés, de Iványi már csak a jövő évi fordulatban bízik:

Valahogy szeretnénk az elmúlt évtized csodáihoz hasonlóan a választásokig elaraszolni abban a hiszemben, hogy azt követően emberséges változások történnek.

Bajban van a nemzeti hagyomány megannyi híve és a katolikus közösség egy része is, annyi ízléstelenséget kell újabban elszenvedniük. Előbb az augusztus 20-ai ünnepség egyik központi eseménye, az Andrássy úti vonulás nemzeti giccsparádéján ámulhattak, és az előjelek szerint nem sok emelkedett pillanatot várhatnak a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyhetes dzsemboriján sem; a Ferenc pápa látogatását övező program zűrzavarosságáról Magyarország rovatunk nyújt némi előzetest. Erőltetetten a hősök és a hősiesség fogalmára épül az általános iskolák új irodalomtankönyve, a történelem tárgyúnak a gerincét pedig a politika és a hadtörténet adja – jelzik a szakterület kiválóságai, hogy volna némi párhuzam a tananyag és a legújabb kori ünnepek díszletei között. Úgyszólván véletlenül szól bele a honi aktuálpolitikába a Netflix új dokumentumfilmje. Az Istennel a vágy ellen alkotója bemutat néhány meleg és leszbikus személyt, akik azt állították magukról egykor, hogy keresztény hitük és gyógyító terápiák révén heteroszexuálisokká váltak, egyúttal a konverzió propagandistái lettek, holott nemi vonzalmaik nem változtak meg; viszont attól sem riadtak vissza, hogy a homoszexualitás elleni harcukba a pedofíliát is belekeverjék. Kristine Stolakis művét Szellem rovatunk ismerteti.

A forradalom exportja katonai eszközökkel hasztalan és megengedhetetlen

– mondta Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1987-ben a pártkongresszuson. Évtizedekkel később Afganisztánban a demokrácia exportja szintén hasztalan kísérletnek bizonyult. Az okokat keresve felrémlik Alekszandr Prohanov írása a korabeli Lityeraturnaja Gazetában, aki „középkori zagyvaléknak” nevezte a törzsek, vándorló népcsoportok, vezérek és kényurak egybemosódó közegét. A Fókuszban rovatunk ennél árnyaltabb képet ad, például bemutatja a tálibok új vezérkarát, megpendíti a háttéralkukat, de a kulcskérdést nyitva hagyja: visszatér-e Afganisztánba a korábbi tálib uralom alatt megismert vallási diktatúra, vagy annak kifelé és befelé is toleránsabb változatára lehet számítani.

„De hát az állam ti vagytok, a jog / asztalánál pótszéket sem adnak már, / a köztársaságot kiszervezték alólatok? / Magáncég már a hon? / És az osztalékot / néhányan szedik csak? Hányok ettől én” – fakad ki Borbély Szilárd Az olaszliszkai című drámájának egyik szereplője. A költő, író és irodalomtudós életműsorozatának eddig két kötete jelent meg, ezeket szintén a Szellem ismerteti. Arra pedig, hogy milyen állami hátszél segíti néhányak osztalékszedését, Gazdaság rovatunk hoz példát: a földművesek és a bányászok viadalában ezúttal az utóbbiak mellé állt a teljes hivatali apparátus.

A szerző a HVG munkatársa.