"Mondtam Moszkvának, hogy milyen jó fiú vagy (...) Moszkva úgy döntött, vadász leszel" - a pozsonyi orosz nagykövetség katonai attaséja, Szergej Szolomaszov mondja ezt egy szlovák újságíró-bloggernek azon a felvételen, amit a szlovák kémelhárítás titokban rögzített még 2021-ben. Szolomaszov ugyan az orosz nagykövetség katonai attaséjaként volt akkreditálva Szlovákiában, de a diplomáciai státusza csak elfedte a fontosabb tevékenységét: az orosz katonai hírszerzésnek, a GRU-nak dolgozott, mint hírszerző. A felvételen Szolomaszov kétszer ötszáz eurót adott a bloggernek és arról beszélgetett vele, hogyan és kit lehetne beszervezni rajta keresztül.

Ukrajna orosz megtámadása után Szlovákiában nyilvánosságra került a videó, ami ugyan az orosz propagandát népszerűsítő bloggert, Bohuš Garbárt és Szolomaszovot leplezte le nyilvánosan, de ugyanebben az ügyben még két másik orosz diplomatát is kidobtak az országból.

A háború kitörtése óta nemcsak Szlovákiából repültek a magukat diplomatának álcázó orosz hírszerzők. Bulgária húsz, Lengyelország negyvenöt, Csehország három, Lettország és Észtország is szintén három-három, Litvánia pedig négy orosz diplomatával közölte: 72 órán belül el kell hagyniuk az országot. A hivatalos indoklás mindig ugyanaz. Eszerint a kiutasított tisztviselők a diplomáciai státuszukkal összeegyeztethetetlen tevékenységet végeztek, ami magyarra lefordítva azt jelenti, hogy kémkedtek.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a hivatalos státuszukkal járó feladataik mellett titokban embereket szerveztek be vagy akartak beszervezni, vagy illegális műveletekben segédkeztek. A diplomaták kiutasítását a küldő fél mindig barátságtalan lépésnek tekinti és van rá egy rutinválasz: általában a küldő ország is seperc alatt talál olyan diplomatát, akit a kiutasításra válaszul ki tud utasítani. Ez nem azért van így, mert hirtelen kémvadászatba kezd, hanem azért, mert jellemzően minden ország elhárítása naprakészen ismer legalább néhány olyan külföldi diplomatát, akiről gyanítja vagy egyenesen tudja, hogy hírszerző is. És ugyanez igaz fordítva: azok a közép-kelet európai országok, amelyek a háború kirobbanása után kidobták az orosz diplomatákat, feltehetőleg már jó ideje tudtak a diplomaták kémtevékenységeiről, és most döntöttek úgy, hogy lépnek.

Ukrajna nemzeti színeire festett traktor az orosz nagykövetség előtt Pozsony belvárosában, Szlovákiában 2022. március 16-án

AFP

Igaz, ilyenkor nem az elhárító szolgálatok, hanem az őket felügyelő és irányító politikai vezetés dönt arról, hogy a kémeknek menniük kell, az ugyanis mindig egy politikai kérdés, aminek egyéb következményei vannak például az ország diplomáciai, gazdasági és egyéb kapcsolataira. Ez pedig azt is jelenti, hogy két ország politikai kapcsolatának milyenségét is le lehet mérni egy ilyen döntéssel: ha egy kiélezett, háborús helyzetben egy ország hagyja és eltűri, hogy egy vele nem szövetséges külföldi állam hírszerzői diplomata fedésben szabadon tevékenykedjenek, akkor az jelez egyfajta barátságot, mélyebb politikai kapcsolatot is, de azt mindenképpen, hogy a kémkedést eltűrő állam nem szeretne konfrontálódni a másik országgal. A kiutasítások - főleg ha azok mindkét oldalon nagy számú diplomatát érintenek - viszont egyértelmű jelei annak, hogy a két ország viszonya barátságtalan.

Magyarország a háború kezdete óta eddig egyetlen orosz diplomatát sem utasított ki, ami arra utal, hogy bár az EU és a NATO tagjai vagyunk, de a többi kelet-európai állammal ellentétben a magyar kormány nem akar politikailag konfrontálódni Oroszországgal.

Az orosz külügyminisztérium sajtószolgálata által közreadott képen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert (b) fogadja Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Moszkvában 2021. jnauár 22-én

MTI/EPA

Ez nem újdonság, az elmúlt bő tíz-tizenkét évben ez jellemezte a magyar kormányzat hozzáállását, az oroszbarát politika ezen a fronton is tetten érhető volt: ha történt is kiutasítás, mert a NATO irányába azért elkötelezett katonai elhárítás esetleg tette a dolgát, akkori azt is csendben végezték, ilyen csendes kiutasításra valóban került sor. Egy volt kémelhárító a hvg.hu-nak azt mondta, az elhárításnál alapesetben mindig "van a polcon" 3-4 olyan diplomata, akikről tudják, hogy kém, és ha úgy adódik, elő tudják őket venni. Legalábbis néhány évvel ezelőtt még ez volt a helyzet a titkosszolgálatoknál, kérdés, hogy az időközben egyre jobban mélyülő orosz-magyar barátság mindezt felülírta-e. Ha igen, akkor most nincs senki azon a bizonyos polcon.

Az Oroszországot sújtó gazdasági szankciók az Európában tevékenykedő orosz kémek munkájára is hatással vannak. A diplomáciai fedés helyett ugyanis az orosz hírszerzés gazdasági fedést is használ: Európában alapított cégek mögé bújik, ezek a gazdasági társaságok biztosítják nemcsak a fedést, de adott esetben a logisztikai háttértámogatást is. Az orosz kémek rendszeresen használnak erre például turisztikai és kereskedelmi vállalkozásokat. Fontos szempont, hogy a fedőcég működjön és lehetőleg jól működjön, hogy ne keltsen gyanút. Magyarországon is működnek ilyen cégek, jól elbújva az egyébként teljesen tiszta vállalkozások között.

Orosz turisták fogadása a sármelléki repülőtéren

MTI / Varga György

Jelenleg Nyugat-Magyarországon néhány tucatnyi olyan orosz érdekeltségű gazdasági társaság van, amely működik, ezek főleg Keszthelyen, Hévízen, Sopronban vannak. A fővárosban néhány százat találunk, és a keleti országrészben is van pár tucatnyi. A magyar gazdaság meg sem érzi, ha ezek közül a cégek közül néhány nehéz helyzetbe kerül a szankciók miatt, ellenben azok, amelyek fedőtársaságként funkcionálnak, bajba kerülhetnek, ha elfogy körülöttük a levegő. Ha nem kötnek valódi üzleteket, ha nem lesz forgalmuk, akkor a fedősztorijuk kerül veszélybe. Ez pedig magával hozza azt is, hogy az orosz hírszerzők akkor is elveszíthetik a kiépített pozíciókat Magyarországon, ha a magyar politikai vezetés erre nem állítja rájuk az elhárítást. Ezek a fedőcégek ugyanis, bár papíron Magyarországon vannak, a kémtevékenységet sokszor nem nálunk, hanem egy harmadik országban végzik, így más európai ország kémelhárítói is “levadászhatják” őket. Éppen ezért valószínűsíthető, hogy az orosz kémek mozgástere még Magyarországon is szűkül - függetlenül attól, milyen kevés politikai támogatást kap az elhárítás az oroszok elleni harcban. Korábban már említettük Hévíz példáját, a nyugat-dunántúli üdülőváros az orosz hírszerzés egyik bázisa volt ezidáig. Ám azzal, hogy az orosz turistákat egyik napról a másikra elveszítette, a logisztikai szerepe is csökkenhet.

A mostani időszak papíron az elhárításnak kedvezhet. Az orosz titkosszolgálatok egyik fontos célja az információszerzésen túl az is, hogy a nyugati közvéleményt befolyásolják az ügynökeiken keresztül. Ilyenkor tehát még intenzívebbé válik egy-egy művelet, az oroszok aktiválhatják a kapcsolataikat, új kapcsolatokat is kereshetnek, azaz mindenképpen mozgásban vannak. Az elhárítás így sokkal könnyebben lekövetheti a Magyarországon tartózkodó orosz diplomaták tevékenységeit - feltéve, ha erre van elegendő politikai akarat, azaz pénz, paripa, fegyver. Úgy tűnik, hogy ezen a területen sincs sok változás Magyarországon a korábbi időszakhoz képes, ellenkezőleg: a kormányzathoz ideológiailag szorosan kötődő, a kormányzati médiában teret kapó Védett Társadalom Alapítvány vezetője, az egykor hírszerzőként dolgozó Földi László például azokat az újságírókat tartóztatná le és tartja nemzetbiztonsági kockázatnak, akik az orosz titkosszolgálati aktivitásra hívják fel a figyelmet, miközben hitelt ad olyan információknak, amelyeket a kínai titkosszolgálat terjeszt és az orosz propaganda használ fel. Ilyen megalapozatlan információ például az, hogy Ukrajnában van a legtöbb biológiai fegyverekkel kísérletező laboratórium.

Európában ez éppen fordítva van, és ez nemcsak a közép-kelet európai kiutasításokból olvasható ki. Jóllehet a balti, brit és az amerikai szolgálatokkal már korábban komolyan vették az orosz fenyegetést, az európai titkosszolgálatok többsége most jutott el oda, hogy Moszkva kerüljön a fókuszukban. Ugyanakkor azzal, hogy az orosz katonai invázió nem úgy alakult, ahogy azt Moszkvában eltervezték, a nyugati hírszerzők akár még nyerhetnek is: egy olyan helyzetben, amikor Oroszországban egyre keményebb diktatúra épül ki, miközben az orosz gazdaságot az összeomlás fenyegeti, a nyugati titkosszolgálatok könnyebben be tudják szervezni azokat az oroszokat is, akik azért vannak külföldön, hogy kémkedjenek. Ez tehát azt jelenti, hogy a nyugati szolgálatok jelenleg nagyobb eséllyel tudnak pozíciókat kiépíteni az orosz szolgálatokban, mint korábban.

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (j) fogadja Vlagyimir Putyin orosz elnököt (b) a Karmelita kolostorban 2019. október 30-án. A kormányfő mellett balról Balla János miniszterelnöki főtanácsadó, jobbról Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Vlagyimir Putyin mellett jobbról Szergej Lavrov orosz külügyminiszter (háttal)

MTI / Benko Vivien Cher

Merthogy eddig inkább a Nyugat állt vesztésre ebben a küzdelemben. A Financial Times által megkérdezett nyolc európai hírszerzési tisztviselő és diplomata szerint Oroszország titkos műveletei olyan ütemben bővültek Európában, hogy a kémelhárítással kapcsolatos erőfeszítéseknek nehéz volt megfelelniük. Bernard Bajolet, Franciaország volt kémfőnöke egy tavalyi interjúban árulta el, hogy 2017-ben Oroszországnak volt egy ügynöke, aki az akkori francia védelmi miniszter, a jelenlegi külügyminiszter, Jean-Yves Le Drian közeli tanácsadójaként dolgozott.

Több ország még mindig az amerikai és brit hírszerzésre támaszkodik a hazai megfigyelésre vonatkozó korlátozások és az erőforrások hiánya miatt. A brit elhárításnál például biztosak abban, hogy jelentősen csökkentették az oroszok kapacitását, a lapnak egy magas rangú brit tisztviselő azt állította, hogy az orosz ügynökök száma Nagy-Britanniában alacsony, egyszámjegyű. Más országok azonban jobban ki vannak szolgáltatva. Egy európai hírszerzési tisztviselő értékelése szerint több tucat orosz ügynök még mindig aktív Németországban, Franciaországban és Belgiumban.

Ugyan Magyarországnak sincs jó híre ezen a téren, de nem vagyunk egyedül: az osztrák Szövetségi Alkotmányvédelmi és Terrorizmus Elleni Hivatalt, a BVT-t egy időre ki is zárták az európai titkosszolgálatokat tömörítő informális szervezetből, a Berni Klubból, miután kiderült, hogy az oroszok túlságosan is beették magukat az osztrák szervbe és egy halom titkos dokumentumra rálátásuk lett.