Magyarország a normalitás és a valódi európai értékek egyik utolsó menedéke, és ha „kitartunk a magunk igaza mellett”, akkor túlélhetjük, sőt megerősödve kerülhetünk ki a jelenlegi zavaros időszakból – mondta Kövér László házelnök a Lámpásnak, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége lapjának adott interjújában.

Az Országgyűlés elnöke felidézte a nándorfehérvári diadalt és 1848-49-es eseményeket, amit úgy értékelt: a lélekszámban talán nem túlságosan nagynak tekinthető magyar nemzet többször volt „a történelem ütközőpontjában a világ eleje”. Szerinte ezekben a küzdelmekben nemcsak saját szabadságunkat, keresztény és nemzeti önazonosságunkat védtük, hanem a nyugat védőbástyájaként is helytálltunk.

Hálából ennek politikai elitje mindig cserbenhagyott bennünket, ha lehetett, kifosztott minket, és jó néhányszor megpróbált alávetni és megalázni, ha pedig az állt az érdekében, odalökött a lenézett „barbár” kelet karmai közé.

Kövér László a mai Európát úgy jellemezte: „halálos veszedelemben van”, mert

idegen érdekek ügynökei, tehetségtelen fajankók, megvásárolt vagy megzsarolt gazemberek és neobolsevista keretlegények kerítették hatalmukba.

Magyarország viszont szerinte „a normalitás és a valódi európai értékek egyik utolsó menedéke”.

Most is van esély a megmaradásra – hangsúlyozta a házelnök, hozzátéve, túlélhetjük, sőt megerősödve kerülhetünk ki ebből a zavaros időszakból, ha „kitartunk a magunk igaza” és a „magunk közösségei” mellett, és ha a társadalom magát nemzeti elkötelezettségűnek, kereszténynek, konzervatívnak gondoló része kitart az előttünk álló nehéz években is. Megjegyezte, ez akkor is így lehet, ha Európa nyugati, nagyobbik része nem éli túl, amire – szerinte – szintén van jelentős esély.

A politikai közbeszédről a házelnök úgy vélekedett: a parlamenti diskurzus szellemi és erkölcsi színvonala közállapotaink hű tükre. Szerinte a parlamentáris demokrácia keretei között ezzel csak annyit lehet kezdeni, hogy egy bizonyos határ átlépését megpróbálják szigorúan szankcionálni. Megjegyezte, ez „nagyon fájó, zsebbe vágó következményekkel” járt jó néhány ellenzéki képviselő számára, de ezek a „súlyos pénzösszegek” jelentettek visszatartó erőt az elmúlt parlamenti ciklus második felében.

A házelnök az interjúban arról is beszélt: a mai globalizált világban léteznek olyan pénzügyi-gazdasági erőcsoportok, amelyeknek egyre kevésbé titkolt ambíciója „egy nemzetállami demokráciák nélküli világkormányzás megvalósítása”. Szerinte e törekvésbe jól beleilleszkedik az, hogy a közbeszéd színvonalát a médiumokon, illetve a parlamenti vagy a politikai témák kijelölésén keresztül minél mélyebbre kell vinni, hogy az emberek elveszítsék a bizalmat a politikai elit és általában a politikai intézményrendszer iránt, és akkor se érezzenek késztetést ezek védelmére, ha a szuverenitás elvesztésének veszélye közvetlenné és nyilvánvalóvá válik.

Kövér László tragikusnak nevezte, hogy ebben a folyamatban „a nyugati politikai és szellemi vezető réteg – saját népét elárulva – aktív előmozdítóként működik közre”.