„Ha rendes nyugdíjat kapnánk, nem lenne szükség a 30 ezer forintra” – miért dolgozik több mint százezer nyugdíjas Magyarországon?
Tavaly már 125 ezer fölé nőtt a nyugdíj mellett dolgozók száma.
Meghalt Mécs Imre. Az 1956-os forradalomban előbb halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt egykori politikus idén szeptemberben lett volna 90 éves.
Mécs Imre 20 éven át volt parlamenti képviselő
Dudás Szabolcs
Mécs Imre 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az ebből kialakuló Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) alapító tagja volt, 1990-ben bejutott az Országgyűlésbe, ahol 20 éven át volt képviselő: 1990–2006 között az SZDSZ, 2006–2010 között pedig az MSZP színeiben.
A halálhírt a család tette közzé Mécs Imre Facebook-oldalán. Azt írták: "Fájdalommal tudatjuk, hogy Mécs Imre életének 90. évében, otthonában szerető családja körében ma reggel elhunyt." Egy, Mécs Imrétől származó idézet zárta a gyászhírt:
Szabadság nélkül nem lehet élni."
Mécs Imre jelen volt a demokratikus ellenzék fontosabb akcióinál. „Azt hiszem, én vagyok a Közép-európai Egyetem gondolatának a szülőatyja, egyúttal az SZDSZ elődjének számító Hálózat megalakításának az inspirátora is” – emlékezett vissza a kezdetekre ő maga a HVG-ben 1996-ban megjelent portréinterjúban.
Ebben az interjúban beszélt arról is, hogy bár apja azt szerette volna, hogy hozzá hasonlóan orvos legyen, Mécs egyéves villanyszerelősködéssel kompenzálva a katolikus középosztálybeli család adta származási hátrányokat, bejutott a műszaki egyetemre.
"Szerény a természetem, soha nem kérkedtem azzal, mi mindent tettem" - Mécs Imre 1996-ban a HVG-nek
1956-os tevékenysége miatt halálra ítélték, egy év után életfogytiglanra változott a büntetése, az 1963-as amnesztiával szabadult. Sikeres mérnök lett, amíg ki nem rúgták, amiért forradalomnak nevezte '56-ot. Aktív tagja lett a demokratikus ellenzéknek, kezdeményezője annak, hogy 1985-ben ellenzékiek is induljanak az országgyűlési választáson.
Közben megélte, hogy néhány rokonát kitelepítették, nem csoda hát, ha 1956 októberében végzős hallgatóként részt vett az egyetemi nemzetőrség szervezésében, november 4. után pedig az ellenállásban. 1957 júniusában letartóztatták, és halálra ítélték. Közel egy év siralomház után az ítéletet életfogytiglanra változtatták, Mécs végül 1963 tavaszán amnesztiával szabadult. Mécs a börtönben Göncz Árpád rabtársa volt, a későbbi államfő temetésén beszédet is mondott:
Diplomáját csak 1975-ben szerezhette meg. Fejlesztőmérnökként több mint harminc találmányt dolgozott ki, amiért négyszer is megkapta a Kiváló Feltaláló címet. Mécs Imre 1975-ben kapcsolatba került a szerveződő demokratikus ellenzékkel, 1979-ben pedig aláírta a csehszlovákiai Charta '77 mozgalom bebörtönzött vezetői melletti szolidaritási nyilatkozatot.
Később kirúgatták az állásából, amiért egy volt bajtársa temetésén, 1983-ban forradalomnak nevezte a „sajnálatos eseményeket”.
A rendszerváltás utáni magyar politika két évtizedének fontos alakja volt, de miután fel is hagyott az aktív politizálással, közéleti aktivitása megmaradt: tüntetéseken, demonstrációkon gyakran jelent meg jellegzetes csokornyakkendőjében, kezében fényképezőgépével.
Vörös Szilárd
Mécs Imrének két házasságából nyolc gyermeke született. Második felesége, Magyar Fruzsina színházi dramaturg szinte minden közéleti szereplésénél, akciójánál ott volt férje mellett.
