Megvan az esélye, hogy az európai nyilvánosságban Bicske olyan híressé váljon, mint egykor Filippi, a nagy ókori leszámolás helyszíne. Orbán Viktor mindenesetre megtett minden tőle telhetőt: már 2015-ben jelezte, ha továbbra is bírálják Brüsszelben a kormányzati korrupció szimbólumává vált felcsúti kisvasutat, akkor csakazértis meghosszabbítják Bicskéig. Nos, a múlt év utolsó napjaiban

az Európai Bizottság megüzente Orbánnak: vette a lapot, az eddigi húzd meg, ereszd meg taktika helyett a maga részéről szintén meghosszabbítja a kormány elleni pénzügyi szankcióit legalább Bicskéig, ahol már a NER legfelső köreit is eléri.

Addig ugyanis egy árva eurócent uniós felzárkóztatási támogatás sem érkezik Magyarországra, amíg a korrupció elleni küzdelem, továbbá a jogállamiság és az emberi jogok terén nem teljesíti az EU-ban előírt feltételeket.

A képletes „bicskei csata” előzményeinek részleteit Magyarország rovatunk mutatja be, míg a Fókuszban arról lehet olvasni, hogyan készül Orbán a vereség lehetőségére. Röviden: olyan, elavult technológiákat behozó külföldi nagyvállalatok idetelepítésével, amelyek – és amelyek kormányai – nem követelnek itt jogállamot, átlátható közpénzügyeket, cserében megkapják az általuk megkívánt termőföldet, a környezetszennyezés lehetőségét, a munkavállalói jogok csorbítását.

Orbán talán abban bízik, hogy – mint Gazdaság rovatunkból megtudható – a kis- és közepes vállalatoknak vékonyan csordogáló állami támogatások megtizedelik a szektort. Nekik és az erőteljes áremelkedések következtében szegényedő lakosságnak hála, a külföldi és a hazai nagytőke válogathat majd a szerényen képzett, olcsó munkaerőben – vagy ha nem, hát importál a Távol-Keletről. Afféle népességcsere formáját ölti majd az is. Akinek ugyanis nem tetszik az átalakulás, az – ha nem kíván a tanárokkal együtt menetelni – mehet vendégmunkásnak Nyugatra. Vagy immár akár Délre is: január 1-jétől már euróban kaphatja a fizetését Horvátországban. Kinek mit intézett a kormánya: a horvátoknak például valutacserét.

Mivel déli szomszédunk euróbevezetése már az új év legelső napján megtörtént, értelemszerűen nem szerepelhet a Világ rovat terjedelmes infografikájában, amelyben a 2023-ra várható legérdekesebb globális és európai eseményeket foglalja össze. Ebben nyilván csak olyasmi kaphat helyet, amit már most előre látunk, jóllehet a legnagyobb hatású történelmi fordulók többnyire derült égből villámcsapásként érkeznek. Ki gondolta volna tavaly ilyenkor, hogy 2022 szinte mindent átformáló történése az Ukrajna elleni orosz invázió lesz? Következésképpen csak év végi összefoglalónkból derülhet majd ki, mekkora tényleges veszélyt hordoznak Putyin balkáni áskálódásai:

a baljós jelekre – például hogy egyes orosz politikusok javaslatai szerint Szerbiának népszavazást kellene rendeznie az Oroszországhoz csatlakozásáról – Világ rovatunk cikke azért idejekorán felhívja a figyelmet. Meglátjuk, nekik mit intéz a kormányuk.

És mivel egész évben tart majd, kimaradt a konkrét eseményfelsorolásból egy, talán nem sors-, de mindenképpen szemléletformáló magyarországi nagyrendezvény. Szellem rovatunk ad reménykeltő aktuális helyzetképet arról, milyen értelmes, mértéktartó, mégis kreatív beruházásokkal készül Veszprém az Európa Kulturális Fővárosa szerepre, aminek példaértékét talán még az egyház helyi ostobaságai sem képesek elhomályosítani. Hát igen, kinek mit intézett az önkormányzata.

KOCSIS GYÖRGYI

szerkesztő