A Schadl-ügyben a bűnösségüket elismerő egykori végrehajtókról döntött a Fővárosi Ítélőtábla. Őket az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék vegyesen felfüggesztett szabadságvesztésre, pénzbüntetésre és a végrehajtói foglalkozástól való eltiltásra ítélte. Ezek az ítéletek mentek aztán másodfokra, az ügyvédek enyhítést, az ügyészek súlyosbítást akartak. A vádlottak szempontjából a foglalkozástól való eltiltás bírt valódi téttel, és az ügyvédi érvelések is e büntetések enyhítésére fókuszáltak. Az ügyészség ezzel szemben szerette volna elérni, hogy a bíróság ne csak a végrehajtói, hanem általánosan a jogászi végzettséget igénylő foglalkozásoktól is tiltsa el a vádlottakat.

Végül az Ítélőtábla a vádlottak javára döntött szinte valamennyi kérdésben.

Sz. Balázs, M. Eszter, F. Miklós és N. Gábor pénzbüntetését 5 millió forintról 2,5 millió forintra, V. Levente pénzbüntetését 3 millió forintra, míg O. Ákos pénzbüntetését 1 millió 250 ezer forintra enyhítette. F. Miklós esetében engedélyezte a részletfizetés lehetőségét is. Érvelésében a bíróság elsősorban a személyi körülményekre hivatkozott. Az Ítélőtábla meglátása szerint a pénzbüntetések mértékét az aktuális, nem a bűncselekmény elkövetésekor fennálló vagyoni helyzet alapján kell megítélni. A bíró hangsúlyozta, hogy a vádlottak jövedelme nem tér el jelentősen az átlagjövedelemtől, illetve általánosan enyhítő körülményként ítélte meg a beismerő vallomást. Több vádlott esetében egyéb enyhítő körülményeket is értékelt a bíróság, így a társadalomnak hasznos önkéntesi munkát vagy fennálló babaváróhitel-tartozást.

A bíróság elutasította az ügyésznek a foglalkozástól való eltiltás súlyosbítására irányuló kérelmét is, így a vádlottak a felfüggesztett szabadságvesztés letelte után a végrehajtói pozíciót kivéve elhelyezkedhetnek a jogászszakmában. A súlyosabb büntetést a büntetések általános céljával össze nem egyeztethetőnek ítélte meg a bíróság, tekintettel arra, hogy a vádlottak végrehajtókként, e szakmával kapcsolatban követték el a bűncselekményeket. Érvelésében a bíróság úgy vélte, a jogászszakma széles kört ölel fel, így eltúlzott az általános eltiltás, a büntetésnek pedig elsősorban prevenciós, és nem megtorló célt kell szolgálnia.

Az Ítélőtábla ezenfelül módosított pár, inkább technikai jellegű részletkérdést, a továbbiakban pedig helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Az ítélet jogerős, az ellen fellebbezésnek nincs helye.