Igyekezett letagadni a kormány, de mégis megsarcolja újabb 65 milliárddal az önkormányzatokat
Lázár János bedobta, a kormányzat letagadta, végül ha nem is úgy, de meglépik az iparűzésiadó-elvonást. Hogy ne fájjon annyira, nem a gödi teljes elvonás modelljét terjesztik ki országosra, csak a többletet osztják újra. A településekre kivetendő “extraprofit-adó” részletei még homályosak, de a korábbi pályáztatási gyakorlat alapján nem lehet kizárni a politikai részrehajlást.
A 2026-os választás előtti, szavazatszerző kormányzati osztogatás országos modellprojektjeként is felfogható a legújabb kormánydöntés, amely ráadásul úgy önt tízmilliárdokat az egész országra, hogy alig igényel költségvetési forrást.
Az éppen “gazdasági semlegességben” utazó kormány takarékos ötlete a Robin Hood-receptet követi, vagyis nem (csak) a saját pénzét költi, hanem a pénzt a gazdagoktól veszi el és adja a szegényeknek – egyes önkormányzatoktól más önkormányzatoknak.
A “versenyképes járások” címmel tartott sajtótájékoztatón hétfőn jelentette be Navracsics Tibor szakminiszter a kormánydöntést, amelynek egyetlen pozitívuma, hogy valóban versenyképesebbé teheti a járásokat a források homogénebb elosztásával.
Navracsics Tibor önkormányzati és területfejlesztési miniszter vezette elő a kormány tervét
MTI
Negatívuma viszont, hogy a nagyobb önkormányzatoktól őket jogosan megillető adóbevételt vonnak el, hogy a kevésbé módosak közt osszák szét, ráadásul eddig az ilyen terveket a kormány igyekezett letagadni.
A HVG szeptemberben írta meg, hogy egy szakmai konferencia után több helyről eljutottak hozzánk olyan hírek, miszerint a kormányzat több területen is beavatkozhat a települési önkormányzatok életébe. Például azzal, hogy
a “gödi modell” mintájára központilag elvonnák és újraosztanák a települések helyi iparűzési adóját.
A településvezetők azóta tartanak ettől, hogy az amúgy egészen más kormányzati területért felelős Lázár János miniszter június végén egy rádióműsorban kifejtette: javasolni fogja a kormánynak a helyi iparűzési adó, azaza a hipa reformját.
Lázár meg is indokolta, miért. Szerinte ugyanis sok önkormányzat nem a tulajdonában álló épületekre, iskolákra, kórházakra költi az adóból befolyó összegeket, és nem is fejlesztésre vagy munkahelyteremtésre, hanem
Noha furcsa ezt a kritikát a “kormányzati tájékoztatás” jelszóval a választások előtt rendre közpénz-milliárdokat pártkampányra költő Orbán-kabinet tagjától hallani, sokan megijedtek, hiszen a 3200 település 90 százalékánál van ilyen adó, mindössze 367-nél nincs ebből származó bevétel.
A Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke már több olyan jelet is lát, ami a helyi adók megszüntetésére utal.
Ezt a közterhet az a vállalkozás fizeti, amelynek a székhelye, telephelye az adott önkormányzat területén van és ott vállalkozási tevékenységet folytat. Az adó olyan saját bevétel, amit a település a fejlesztési céljai szerint, kötöttségektől mentesen költhet el.
Nemrég Gulyás Gergelynek is feltette a HVG kérdést, hogy mi lesz a hipával. A miniszter azt mondta, van felvetés a változtatásra, de a helyi adó nem kerül át az államhoz, azt az állam nem is tudná beszedni, és a cél az, hogy ez a pénz helyi fejlesztéseket szolgáljon.
Csakhogy Gulyás ezzel semmit nem cáfolt, pontosabban nem állított semmi olyat, amitől ne lehetne átalakítani a rendszert a kormány kénye-kedve szerint. Egyvalamit zárt ki a közlése: az iparűzési adót nem csatornázzák be a központi költségvetésbe.
Egyre többször merül fel, hogy az Orbán-kormány a jelenlegi önkormányzati rendszer mintájának a hetven éve bevezetett tanácsrendszert tekinti. A szocializmusban sok minden másképp volt, de akad bőven hasonlóság is.
A hipa Navracsics által végül bejelentett reformját mintha direkt úgy találták volna ki, hogy ne emlékeztessen arra, amit a kormányzat igyekezett letagadni, vagy amit a HVG lehetséges forgatókönyvként leírt – a reform vagy az elvonás szót például a miniszter ki se mondta.
Az ötlet nem más, mint az idei évhez képest jövőre befolyó iparűzési adó-többletre kivetett 100 százalékos állami extraprofitadó. A gazdagabb önkormányzatoktól elvett többlet így egy állami alapba kerül, ezt osztják újra, s így – elvben – akár a befizető települések is visszakaphatnak valamennyit a saját pénzükből.
Navracsics Tibor önkormányzati és területfejlesztési miniszter a sajtótájékoztatón elvonás vagy reform helyett “területfejlesztési programot” említett, és bejelentette, ezzel “január elsejétől mind a 174 járás garantált, éves fejlesztési forrásban részesül.”
A miniszter ábrákat is bemutatott, amelyek a járások eltérő fejlettségét mutatták. Eszerint a kormány által 10 éve elhatározott, az uniós átlaghoz történő felzárkóztatás lassan haladt, és csak 13 járásnál sikerült 2022-re az átlagot meghaladni.
Navracsics felsorolása szerint az uniós fejlettségi átlaghoz felzárkózott a bajai, ceglédi, fonyódi, hajdúböszörményi, hajdúnánási, hajdúszoboszlói, hódmezővásárhelyi, jászberényi, kiskunfélegyházi, mórahalmi, szarvasi, téti és a tiszakécskei járás. Van 11 olyan, amely az átlagot nem érte el, de már “kevésbé súlyos” az elmaradása: a derecskei, enyingi, füzesabonyi, kiskunmajsai, kisteleki, kunszentmártoni, kunszentmiklósi, nagykállói, püspökladányi, szeghalmi és a törökszentmiklósi járás.
Miskolc – az extra adóbevétel közcélú hasznosítása különösen a nagyvárosokat sújtja
Túry Gergely
A másik 150 járás – az összes közigazgatási egység 86 százaléka – fejlettsége azonban még mindig jelentősen elmarad az uniós átlagtól. A most bejelentett program ezeknek, a főleg észak-keleti és dél-dunántúli járásoknak az intenzívebb felzárkózását célozza.
A korábbi évek célzott kormányzati fejlesztési programjai – a megyeszékhelyeket és megyei jogú városokat érintő Modern Városok Program és a falvakat célzó Magyar Falu program – nyomán, ezek közé célozva indul majd a Versenyképes Járások Program.
Ami a részleteket illeti, a miniszter elmondta, létrehozzák a területfejlesztési alapot, amelybe “az iparűzési adó 2025. évi többlete kerülne be, és válna visszapályázhatóvá a járások által”. Navracsics hangsúlyozta, hogy
a települések a 2024-es szintig továbbra is megkapják az iparűzési adójukat, csak a 2025-ös évi többletről van szó, amely a Pénzügyminisztérium szerint 65 milliárd forint”.
A Navracsics által ismertetett tervek szerint a járások ugyanarra az összegre pályázhatnának, amely az iparűzési adó többleteként megjelent a járásban – vagyis amennyi plusz hipa-bevétel várható a térség önkormányzatainak összességénél.
Ha ez a többlet az adott járásban nem éri el a 250 millió forintot, akkor Navracsics szerint “a költségvetés kiegészíti ezt, azaz legalább 250 millió forintos keretre pályázhat minden járás, a megyeszékhely központú járások esetében ez 500 millió forint”.
A 174-ből 135 olyan járás lesz, amely 250 milliós keretösszeggel rendelkezik, ezeknél is állami segítséggel lesz csak meg a célzott minimumösszeg. További 6 megyeszékhely-központúnál is így lesz meg az 500 millió. Utóbbiak: a zalaegerszegi, kaposvári, szekszárdi, békéscsabai, egri és a salgótarjáni járás.
Az állami kiegészítés nélküli 33 járás egy részében komoly összegek is kerülhetnek majd a pályázati-fejlesztési alapba. Ezek az iparosodott, jelentős gazdasági tevékenységet felmutató cégeknek otthont adó városokat befoglaló járások. A 2025-ös iparűzésiadó-többlet összege alapján rangsorolva ezek:
250-500 millió forint közötti összegre pályázhat: a soproni, paksi, gyöngyösi, tiszaújvárosi, gyáli, hatvani, hajdúszoboszlói, nagykanizsai, és szentendrei járás.
500 millió – 1 milliárd forint közötti összegre pályázhat: a gödöllői, pécsi, szigetszentmiklósi, nyíregyházi, veszprémi, tatabányai, vecsési, szombathelyi, szolnoki, kazincbarcikai, komáromi, esztergomi, jászberényi, dunaújvárosi, dunakeszi, és a mosonmagyaróvári járás.
1 milliárd forint feletti összegre pályázhat: a győri, debreceni, székesfehérvári, budakeszi, kecskeméti, érdi, szegedi és a miskolci járás.
A kormányzati terv nem kivételez, mert országszerte mindenhol többlet-adóbevétel várható, és ezt a pluszt mindenhol el is vonják – kötelezően előírják a területfejlesztési alapba tenni. Ahol pedig a többlet nem éri el a 250, megyei jogú városokkal érintett járásoknál az 500 milliót, ott ki is egészíti ennyire.
A rendszer aránytalanságai leginkább a visszaosztásnál mutatkoznak majd meg, hiszen ez alapján a kevésbé fejlett, kisebb hipa-bevételt, így értelemszerűen kisebb többlet-adóbevételt is termelő járások kevesebbre pályázhatnak, mint a vélhetően fejlettebb, nagyobb adóbevétel-termelő képességgel bírók.
Alapelvét tekintve ez a konstrukció leginkább a szolidaritási adóra hasonlít, annak egyfajta fejlesztése. Az Orbán-kormány 2017-től vezette be a szolidaritási adót, amit a “gazdagabb” önkormányzatoknak kell megfizetni, és a kevésbé tehetősebb településekhez jut el, ez volt a Robin Hood-módszer 1.0-ás verziója.
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármester meg is tagadta a szolidaritási adó megfizetését
Veres Viktor
Kezdetben, 2017-ben az önkormányzatok által beadott szolidaritási hozzájárulás nem nagy összeg volt, és kiszámításának alapja ugyancsak az iparűzésiadóerő-képesség volt. Vagyis minél több iparűzési adót fizetnek a vállalkozások az önkormányzatnak, annál magasabb a befizetendő szolidaritási adó összege is.
Idővel a kormányzat rákapott a méltányolható elvre – a tehetősebb önkormányzatok vállaljanak részt a kevésbé szerencsésebbek fejlesztésében – épülő adóra, és mivel a kormány határozza meg törvényben az adószámítás alapjával a fizetők körét és az adó mértékét is, egyre feljebb srófolta mindkettőt. Így
míg 2017-ben 166 önkormányzat fizetett 21 milliárd forint körüli szolidaritási hozzájárulást, 2023-ban pedig már 724 település összesen 237 milliárdot, addig idén már 848 önkormányzattól vár a kormány összesen 310,6 milliárd forintot.
Azonban ezt a pénzt közvetlenül nem osztják vissza a kevésbé fejlett településeknek, hanem beönti a kormány az állami költségvetésbe – igaz, annak legalább az önkormányzatok finanszírozását szolgáló “zsebébe”, ahonnan valahogy, valamennyi talán a leginkább rászorultabbak településekhez kerül.
Akárhogy is, a szolidaritási adó és a tervezett extrabevétel-elvonás lényege ugyanaz: ahová az adó jogszerűen befolyna, hiszen helyi adó, ott nem tudják teljes mértékben elkölteni. A mostani, Versenyképes Járások Program néven futó állami sarc az elvonáson túl elosztását tekintve sem igazságos, mivel
visszaosztják ugyan pályázati formában, de még így sem költhetik a kedvezményezett települések arra, amire szerintük szükségük lenne, mivel a kormány határozza meg a pályázható témaköröket.
Navracsics jelezte: “ősszel a kormány meg fogja jelölni a prioritásokat, amelyek megvalósítására pályázhatnak”. Hozzátette: “a pályáztatásra járási fejlesztési fórumok jönnek létre, vezetői a járási székhely polgármesterei, tagjai az önkormányzati hivatallal rendelkező települések polgármesterei, és kétharmados többséggel hoznak döntést.”
Jelentősen megnehezíti Budapest pénzügyi mozgásterét egy friss kormányrendelet, mert megtiltja a főváros által kényszerűségből alkalmazott pénzügyi megoldást, amellyel 50 milliárd forint működési forráshoz juttatták a BKK-t. Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes szerint a költségvetés egyensúlya nincs veszélyben, legalábbis idén.
Azért, hogy “a kistelepülések ne essenek ki a fejlesztésekből”, a fejlesztési fórumokban Navracsics szerint direkt nem súlyozzák lakosságszámmal a szavazatokat. A miniszter az atv.hu kérdésére a hétfői bejelentésen jelezte, ez a rendszer eltér a HVG által korábban írt lehetséges elvonástól, mert “nem centralizáció, vissza lehet pályázni”.
A HVG egy lehetséges kormányzati forgatókönyvet ismertetve írt arról: úgy vonhatnák el a hipa-bevételt a tehetős önkormányzatoktól, hogy Göd vagy Paks példájára (előbbinél a Samsung-gyár, utóbbinál az atomerőmű fizet sok adót) az adott településrészt a kormány “különleges gazdasági övezetté” nyilvánítja, “eltérítve” az adóbevételt.
Ezt a modellt 2020-ban vezette be a kormány Gödön, einstandolva az ipari park területét, így az ottani cégekre Göd már nem vethetett ki adót. Adóbevétel persze van, csak a pénzt a település helyett a megyei önkormányzat kapja, így míg a fideszes Pest megye gazdagodott, az ellenzéki Göd elvesztette költségvetése mintegy harmadát.
Mindkét kezével elvehet a kormány: nemcsak a helyi iparűzési adót, a jegyzőket is elvonhatja az önkormányzatoktól. Hivatalos döntés nincs, csak hivatalos tagadás, de ettől csak jobban aggódnak a helyhatóságok. Göd és már Paks példája is mutatja, hogy az adóelvonás kivérezteti a városokat, miközben az újraelosztás politikailag vezérelt.
Persze a “gödi modellben” is lehet pályázni a megyei önkormányzatnál az átirányított pénzekre, tehát a várost korábban megillető milliárdoknak a töredéke visszajuthat Gödre – ha jól pályázik. De például a civil pályázati alapnál a Fidesz-közeli szervezetek folyamatosan gyakori nyertesek. Így volt ez már 2021-ben is, és ez a gyakorlat azóta is.
Vészjósló volt, hogy ezt tervezte a kormány Pakson is: különleges gazdasági övezetté nyilvánította az atomerőmű területét, elvonva a városnak fizetett adót. Mindezt azután, hogy megbukott a fideszes vezetésű önkormányzat és ellenzéki polgármestert választottak júniusban. A felháborodás hatására a tervből végül kihátrált a kormány.
Így születhetett meg az új terv, amelyben már nem a teljes adóösszeget vonja el ilyen jogi trükkel a kormány az ellenzéki vezetésű városoktól, hanem csak a “többletet”, de azt mindenkitől, így a kormánypárti vezetésűektől is. (Megyei jogú városnál amúgy is csak a törvényi tilalom átírása után lehetett volna ilyen speciális övezetet kijelölni.)
Néhány hónapon belül már többedszer kénytelen meghátrálni Orbán Viktor, méghozzá párttársaival szemben. Nemcsak az ellenzéki polgármestereket büntetik ugyanis, hanem a helyi fideszes vezetők is elveszíthetik a szavazótáborukat, ha engednek a kormányfő egyszemélyi döntéseinek, legyen szó akár az iparűzésiadó-bevétel, akár a beruházások elvételéről.
A pályázati feltételek nem ismertek, így kérdés, mi gátolná a gödi modellnél megismert politikai indíttatású osztogatást. Navracsics Tibor az atv.hu kérdésére azzal nyugtatott: “Olyan, hogy ellenzéki vagy nem ellenzéki, 20 ezer fölötti településnél van. Ez a kérdés járásonként egy várost érint, a falvak többségében független polgármester van”.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.