A civil szervezetek és a független média képviselőinek társaságában tartotta meg búcsúfogadását a Magyarországról távozó David Pressman amerikai nagykövet.

Ez egy olyan ország, ahol a demokráciát a kleptokrácia fenyegeti, ahol a jogállamiságot a propaganda veszélyezteti – mondta Pressman. Annak a ténynek, hogy Magyarország bizonyult a legkorruptabb országnak Európában és hogy gazdasági szinten is egyre inkább lemaradóban van tőle, vajmi kevés köze van Brüsszelhez, Soros Györgyhöz, vagy bármiféle ártó külső erőhöz. Sokkal inkább köze van a kormányzati korrupcióhoz és a demokratikus intézmények ellen intézett támadásokhoz – jelentette ki.

Jól látszik ez a külföldi partnereken is, akiknek Magyarország most udvarol. Látjuk ezt az elmélyülő orosz-magyar kapcsolatokon, a Pekinggel kötött titkos megállapodásokon, amelyek ugyan gazdaggá tesznek egy belső kört, de hosszú távon is óriási megterhelést jelentenek a magyar emberekre. Látjuk az igazolhatatlan gazdasági nyitási kísérleteken a közel-keleti háborút szító Irán felé – mondta a nagykövet.

Ezt követően Pressman arról beszélt, hogy amikor a demokrácia támadás alá kerül, akkor számít igazán, hogy miként reagálunk rá. Nem csak a kormányzati szereplőkön múlik, hogy merre fordul egy ország, de van abban szerepük a civil szervezetek és a független média képviselőinek is. Olyan embereken, akik akkor is hajlandók hallatni a hangjukat, amikor több a milliárd forintnyi közpénzből fenntartott propaganda bűnözőknek, kémeknek, hülyéknek vagy akár pedofiloknak próbálja beállítani őket.

Ilyen helyzetekben csábító lehet feladni és Pressman kijelentette azt is, hogy megérti, ha valaki úgy gondolja, hogy ezért túl nagy árat kellene fizetnie és inkább hallgat. „A magyarok tudják, hogy ez a hallgatás veszélyes, hiszen emlékeznek még a kádári alkura. Fogd be a szád, húzd meg magad és cserébe egy közepesen kényelmes életed lehet”.

A kádári alku azonban nem egy történelmi relikvia, a nagykövet szerint nagyon is velünk élő jelenség és nem csak Magyarországon. Mindannyian rendelkezünk ezzel a választási lehetőséggel.

Ezután Pressman John McCain szenátorról megemlékezve elmondta, hogy a republikánus politikus egy kedvelt idézete volt Theodore Roosevelt egy mondása, miszerint „egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik…, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget.

McCain szerint a küzdőtéren álló ember egy politikus volt, Pressman viszont úgy véli, hogy mindenki lehet ilyen, aki nem engedi, hogy elhallgattassák.

Pressman elmondta, hogy az elnök azért küldte őt Magyarországra, mert úgy gondolták, hogy Magyarország számít és hogy az ország letért a demokratikus szövetségesei útjáról. „Akármit is tettek az Egyesült Államok és szövetségeseink a múltban, hogy megpróbálják megakadályozni ezt az irányváltást, nem vált be” – mondta.

Másképp közelítették meg a két ország kapcsolatát és arra jutottak, hogy őszintén és világosan kell beszélniük arról, ami ebben az országban és a két állam közötti kapcsolatokkal történik.

„Remélem, hogy ha Amerika továbbra is úgy akar vezető szerepet betölteni, ahogyan az elmúlt két és fél évszázadban tette, akkor azok, akik elég kiváltságosak ahhoz, hogy képviseljék, továbbra is felemelik szavukat a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok érdekében azokon a helyeken, ahol ez a leginkább számít – az ilyen helyeken, mint ez az ország” – jelentette ki.

Ezt követően felkonferálta az est díszvendégét, James Taylor dalszerzőt, előadót, aki zenélni fog az egybegyűlteknek. ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az elődje, David Cornstein annak idején Paul Ankát hozta el, aki Orbán Viktornak énekelt, ő pedig most azt szeretné, hogy Taylor azoknak énekeljen „akik nem az állam hatalmával, hanem a meggyőződés erejével vannak felvértezve; akik nem a hatalom felhalmozásának, hanem az elvek előmozdításának megszállottjai; akik nem politikai párthoz való ragaszkodással, hanem a demokrácia iránti elkötelezettséggel tevékenykednek; akik nem azért dolgoznak, hogy Magyarországot uralják, hanem azért, hogy biztosítsák demokratikus jövőjét”.