Hann Endre azért követelt bocsánatkérést és sérelemdíjat, mert a Megafilmnél Kálomista Gábor és Helmneczy Dorottya producerek közreműködésével készült, Keith English rendezte film azt sugallta, hogy ő 2006-ban tudatosan hamis közvéleménykutatási adatokat tett közzé az MSZP-SZDSZ koalíció javára, részt vett fontos politikai döntések meghozatalában és annak eldöntésében, hogy október 23-án a rendőrség rátolja a szélsőjobboldali tüntetőket a Fidesz megemlékezőire. A film elején szerepelt a „Megtörtént események alapján” felirat, és egy közlemény azt írta, hogy az Endre nevet viselő szereplő cselekedeteinek alapjául Hann cselekedetei szolgáltak.

Hann Endre első fokon részben nyert, de másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán veszített, mert a bíróság szerint az „átlagnéző” tisztában van azzal, hogy nem valós eseményeket lát. Az Elk*rtuk kitalált játékfilm, a véleménynyilvánítás eszköze. Mivel a közvéleménykutató a közgondolkodás aktív alakítója volt évtizedeken át, a személyi megítélése eléri a politikusi szintet, ezért fokozott tűrési kötelezettsége van.

Ezt az ítéletet tartotta fenn a Kúria is. Elfogadta, hogy a sérelmezett magatartás „egy műalkotás elkészítésével, a nyilvánosság elé tárásával valósult meg, ami része a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságának”, és a Hann Endre által jogsértőnek állított filmbeli cselekmények, ábrázolások nem az ő közéleti szereplőként is védett magánszférájára irányulnak. A film bemutatását megelőző közlemény kizárólag a szereplők valós személyekkel történő beazonosíthatóságát szolgálta.

Az Alkotmánybíróság öt tagú tanácsa megállapította: a Kúria az emberi méltósághoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadságának egymáshoz való viszonyát alkotmányosan megfelelően értékelte. Így nem sértette meg az Alaptörvényt, amikor kimondta: a felperes „személyiségi jogi védelmének határvonalai az adott ügyben a hivatásuknál fogva a közhatalmat gyakorlókéhoz hasonló módon ítélhető meg.” Ezért Hann Endre panaszát a testület elutasította.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozta, amit máskor nemigen szokott: vizsgálata csak arra terjedt ki, hogy a bíróságok felismerték-e az ügy alapjogi vonatkozásait, és az érintett alapjog alkotmányos tartalmát érvényre juttatva értelmezték-e az alkalmazandó jogszabályokat. „Nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe annak megítélése, hogy a bíróság döntése az ügyben meghozható egyedüli helytálló döntés-e, vagy hogy a bírói törvényértelmezés, a bizonyítékok mérlegelése, valamint az azokból levont következtetések helyesek-e”.

A határozatot hozó tanácsot a jelenleg, elnök hiányában elnökhelyettesként az egész Alkotmánybíróságot is vezető Horváth Attila vezette, és egyúttal ő volt az ügy előadója, tehát a határozati javaslat megfogalmazója. Juhász Miklós, Lomnici Zoltán, Schanda Balázs és Szabó Marcel egyetértett vele, különvélemény nem volt.

Hann Endre a HVG megkeresésére a döntésre reagálva elmondta, hogy az összes magyarországi jogorvoslati lehetőség kimerítésével végre megnyílt a lehetőség arra, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróságig vigyék tovább az ügyet.