„A Magyar Tudományos Akadémia maga a velünk élő sztálinizmus. Tagjai olyan privilégiumok sorát élvezik, amelyek élethossziglan járnak nekik, vagyis életjáradékot kapnak” – írja Schmidt Mária a Látószög elnevezésű blogján.

A NER-párti történész, korábbi többszörös kormánybiztos azon akadt ki, hogy az MTA gazdasági és jogtudományok osztálya nemrég állásfoglalást adott ki, amelyben előre szóltak: ha Orbán Viktor májusban meglátogatná a tudományos akadémia alapításának 200. évfordulójára emlékező ünnepi ülést, akkor az elhíresült poloskázós március 15-i beszéde elleni tiltakozásul a résztvevők számottevő része elhagyná a termet.

A Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója szerint az akadémikusok poloskázás ellen tiltakozó állásfoglalása „nettó politizálás”, ugyanaz az egyeztetett álláspont, amit „az ellenzéki pártok, politikusok, médiumaikon és beszélő fejeiken keresztül napokon keresztül tematizáltak”.

Gyávák és nem teljesítenek

Az akadémikusok szerinte „felhatalmazva, sőt kiválasztva érzik magukat arra, hogy egyre sűrűbben szólaljanak meg olyan kérdésekben, amihez semmi közük”, testületként és tudósokként is. Schmidt a bejegyzésében arról ír, hogy magánemberként a vélemény- és szólásszabadsággal élve megszólalhatnának bármely kérdésben, „ehhez csak személyes bátorságra lenne szükségük”. Ők viszont rendre az MTA intézményi tekintélye és kollektív védelme mögé bújnak, hogy „illetéktelenségüket és gyávaságukat leplezzék”.

Schmidt erősen támadja az MTA tagjait amiatt is, hogy „bekerülésüket követően semmilyen teljesítményt nem kell felmutatniuk”, sőt, szerinte a beválasztásuk sok esetben nem teljesítményfüggő, mert legalább ilyen súllyal esik latba networkölési képességük, kaszt-, illetve baráti és érdekszövetségeseik lobbiereje. Sőt, akik a kommunista időszak alatt a pártállamhoz fűződő elkötelezettségük alapján bekerültek, azok is megtartották tagságukat a rendszerváltoztatás után, „tovább szolgálnak”, még mindig jelentős hatalommal rendelkeznek – teszi hozzá.

„Akadémikusnak lenni teljesítmény nélküli rangot, kiváltságot, élethosszig tartó megélhetést és megannyi privilégiumot jelent” Schmidt szerint, aki számszerűen is összehasonlítja az MTA-tagok teljesítményét a nem akadémiai tag tudósokéval.

Az egyetemeknek (vissza)adni a tudományos minősítés jogát

„A magyar egyetemi rendszer autonómiájára egyébként annyira kényes munkatársak a mai napig nem emelték fel a szavukat azért, hogy az összes egyetem visszakapja az egyetemi tanárok tudományos minősítésének jogát, ami példátlan módon a sztálinizmus tovább élő örökségeként az MTA-nál van. Az egyetemi tanári kinevezésekről a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) dönt, amely sok esetben az MTA doktori követelményeit veszi alapul a minősítési eljárás során, illetve több egyetem az MTA doktori címhez köti az egyetemi tanári pályázat lehetőséget. Ami, legyünk őszinték, erősen politika-, illetve elkötelezettségfüggő” – állítja.

Schmidt szerint itt az idő, hogy ezeknek az intézeteknek és az egyetemeknek a mesterséges szétválasztása szűnjön meg végre, mert ez nem más, „mint a kommunizmus velünk élő öröksége, és mint ilyen, semmivel sem indokolható”.

Ezért „az egyetemi autonómia visszaállításának érdekében” javasolja „a tudományos minősítés visszahelyezését oda, ahol annak helye és szerepe van, vagyis az egyetemekre”.

Kivétel a természettudománnyal foglalkozó intézetek, ahol „fontos és komoly munka folyik, azok önállóságának megőrzése szükséges és indokolt lehet”.

Visszavenni a vagyont

Schmidt azzal is előáll, hogy a jövőben bekerülő tagok számára a tagság „ne járjon más privilégiummal, mint azzal a tekintéllyel, amit ez a nagy múltú intézmény, a magyar tudományosság fellegvára nyújt”.

„Az állam vonuljon ki az MTA finanszírozásából, vegye vissza a neki juttatott ingatlan- és egyéb vagyont, kivéve a székházat, aminek méltó állapotáról gondoskodjon, ahogy arról is, hogy a félévenként összegyűlő akadémikusok méltó módon tudjanak tanácskozni. Ez felel meg a magyar tudományosság érdekének, a magyar tudományos élet hagyományainak” – olvasható Schmidt blogbejegyzésében.