Eho-stop: kis segítség nagypapáknak és kismamáknak
A kormány azt tervezi, hogy az 50 évnél idősebb, tartósan munkanélkülieket és a gyesen vagy gyeden lévőket alkalmazó vállalatoknak elengedi a munkavállalók után fizetendő egészségügyi hozzájárulást. A gesztus szép, de kétséges, hogy a havi 3450 forintok képesek-e változást hozni e csoportok gyenge foglalkoztatási mutatóiban.
Egyes vélemények szerint a kormány hivatali idejének már az első száz napjában elköltötte azokat a forrásokat, amelyek a beígért szociális intézkedések fedezetét jelenthették volna az egész ciklus végéig. Sokan csak legyintettek, amikor kormányzati illetékesek szájából a gyesesek vagy az ötven év felettiek foglalkoztatását kiemelten segítő programokról esett szó. És sokáig (több mint egy évig) nem is történt semmi érdemi ez ügyben. Az új adó- és TB-jogszabályok tervezésénél azonban, úgy tűnik, néhány morzsát mégiscsak szánnak a koruk vagy családi viszonyaik folytán a munkaerőpiac szélére sodródó emberek alkalmazásának ösztönzésére.
Az elképzelések szerint azoknak a vállalatoknak, amelyek tartósan munka nélkül lévő, ötven év feletti, illetve gyesen vagy gyeden lévő embereket alkalmaznak, nem kell megfizetniük az egészségügyi hozzájárulást (eho), amely jelenleg 3450 forint havonta és munkavállalónként. Ez az 50 ezer forintos minimálbér esetén 6,9 százalékos kedvezményt jelent, a 95 ezer forintos nettó átlagkeresetnél pedig kicsit több mint 3,6 százalékosat.
Bár ez nem számít drasztikus döntésnek e hátrányban lévő csoportok esélyei javítására, de mégiscsak megtöri a jeget. Az engedményeket valószínűleg politikai megfontolásokból írták be a tervezetbe, ugyanis egyes pénzügyminisztériumi szakértők szerint – a nagyobb hatás érdekében – szerencsésebb lett volna talán munkaerő-piaci eszközökkel beavatkozni (például állami költségen állásbörzéket rendezni, a vállalati igények felmérése után átképzéseket szervezni). E támogatási formánál ugyanis csakis a vállalatokon múlik, elfogadják-e az ajánlatot. Pénzügyminisztériumi források szerint a tárcánál nem számítanak rá, hogy az eho elengedése a költségvetést megterhelné.
Az egyik legnagyobb foglalkoztató, a Magyar Posta Rt. humán erőforrásokért felelős vezérigazgató-helyettese, Szűts Ildikó az intézkedésekkel kapcsolatban elmondta, hogy a Postánál a jelentős, 5,5 százalékos éves fluktuáció miatt a legfontosabb humánpolitikai cél a szakképzett munkaerő megtartása. A gyesen lévők esetében ezért az eho elengedése jelent némi ösztönzést. Az 50 év feletti tartósan munkanélküliek alkalmazására azonban ez a kedvezmény önmagában aligha gyakorol hatást. „A Posta is egyre korszerűbb eszközökkel dolgozik, amelyek ismerete nélkül ma már nem lehet ellátni a legtöbb munkakört. Például az SAP vállalatirányítási rendszerhez való alkalmazkodás csak folyamatos képzés mellett képzelhető el. Aligha érné meg a pályájuk vége felé járó embereket kiképezni. Ráadásul a hatékonyabbá váló szervezetben folyamatosan feleslegessé válnak emberek. A Posta HR-részlegeinél például 100-zal dolgoznak többen a szükségesnél. A mostani intézkedésnek akkor lehet jelentősége, ha ez az összeg a munkahely-teremtési, munkahely-bővítési pénzekkel együtt már eléri azt a kritikus tömeget, amely gazdaságossá teszi új emberek alkalmazását. A Postánál az 50 éven felüliek között ez elsősorban betanított vagy segédmunkások esetében képzelhető el” – fejtette ki Szűts Ildikó.
Új emberek munkába állítása a vállalatok számára mindig extra költségekkel jár. Egyes számítások szerint hat havi bér értékét is elérhetik a kiadások, amelyeket kiegészítenek a megfelelő munkaerő megtalálására fordított költségek, illetve az a teljesítménydeficit, amely legalább fél évig tapasztalható egy gyakorlott és frissen munkába állított alkalmazott között. A havi 3450 forintos kedvezmény ezzel összevetve meglehetősen csekély.
Szilágyi Géza, a Hewlett-Packard Magyarország Kft. humán erőforrás igazgatója szerint e szabályok náluk is érvényesülnek, tehát az új munkatársak felvételénél igyekeznek hosszú távra megoldást találni. Ezért működtetik évek óta azt a támogatási rendszert, amely a gyesen lévők fokozatos visszailleszkedését segíti elő. Az ötvenen felüli tartósan munka nélkül lévőknél azonban más a helyzet: közülük e speciális kereskedelmi szervezet igényeinek, a magas szakmai, nyelvismereti követelményeknek valószínűleg csak kevesen felelnének meg. De nemcsak a megkövetelt szakmai- és nyelvismeret hiánya, hanem a magasabb bérigények, vagy a rendszeresen hosszúra nyúló munkanapok terheinek nehezebb elviselése is közrejátszik abban, hogy a fiatalabbak, az edzésben lévők jobb eséllyel indulnak egy-egy állásért. „Az ötvenesek elhelyezkedési problémái már legalább öt-nyolc éve megjelentek. Pedig gyakorta komoly hasznukat vehetnék a cégek, például az üzletfejlesztési területeken, ahol a hosszú tapasztalat szinte nélkülözhetetlen. Ilyen emberekre nekünk is szükségünk volna” – mutatott rá Szilágyi Géza, hogy időnként még a gyorsan változó környezetben dolgozó high-tech iparban is jó az öreg a háznál.
A cégvezetők szavaiból azonban elég világosan kitűnik: manapság akár a magánszférában, akár a nagy állami vállalatoknál az idősödő munkavállalók hiába is keresnék a pozitív diszkrimináció érvényesülését, a költséghatékony foglalkoztatás érveit havi 3450 forinttal nem lehet überelni. Szilágyi Géza azonban arra is figyelmeztet, hogy az eho elengedése legalább ráirányítja a figyelmet e két munkavállalói csoportra, s ez az elhelyezkedési esélyeket önmagában is javítja.
Az elképzelések szerint azoknak a vállalatoknak, amelyek tartósan munka nélkül lévő, ötven év feletti, illetve gyesen vagy gyeden lévő embereket alkalmaznak, nem kell megfizetniük az egészségügyi hozzájárulást (eho), amely jelenleg 3450 forint havonta és munkavállalónként. Ez az 50 ezer forintos minimálbér esetén 6,9 százalékos kedvezményt jelent, a 95 ezer forintos nettó átlagkeresetnél pedig kicsit több mint 3,6 százalékosat.
Bár ez nem számít drasztikus döntésnek e hátrányban lévő csoportok esélyei javítására, de mégiscsak megtöri a jeget. Az engedményeket valószínűleg politikai megfontolásokból írták be a tervezetbe, ugyanis egyes pénzügyminisztériumi szakértők szerint – a nagyobb hatás érdekében – szerencsésebb lett volna talán munkaerő-piaci eszközökkel beavatkozni (például állami költségen állásbörzéket rendezni, a vállalati igények felmérése után átképzéseket szervezni). E támogatási formánál ugyanis csakis a vállalatokon múlik, elfogadják-e az ajánlatot. Pénzügyminisztériumi források szerint a tárcánál nem számítanak rá, hogy az eho elengedése a költségvetést megterhelné.
Az egyik legnagyobb foglalkoztató, a Magyar Posta Rt. humán erőforrásokért felelős vezérigazgató-helyettese, Szűts Ildikó az intézkedésekkel kapcsolatban elmondta, hogy a Postánál a jelentős, 5,5 százalékos éves fluktuáció miatt a legfontosabb humánpolitikai cél a szakképzett munkaerő megtartása. A gyesen lévők esetében ezért az eho elengedése jelent némi ösztönzést. Az 50 év feletti tartósan munkanélküliek alkalmazására azonban ez a kedvezmény önmagában aligha gyakorol hatást. „A Posta is egyre korszerűbb eszközökkel dolgozik, amelyek ismerete nélkül ma már nem lehet ellátni a legtöbb munkakört. Például az SAP vállalatirányítási rendszerhez való alkalmazkodás csak folyamatos képzés mellett képzelhető el. Aligha érné meg a pályájuk vége felé járó embereket kiképezni. Ráadásul a hatékonyabbá váló szervezetben folyamatosan feleslegessé válnak emberek. A Posta HR-részlegeinél például 100-zal dolgoznak többen a szükségesnél. A mostani intézkedésnek akkor lehet jelentősége, ha ez az összeg a munkahely-teremtési, munkahely-bővítési pénzekkel együtt már eléri azt a kritikus tömeget, amely gazdaságossá teszi új emberek alkalmazását. A Postánál az 50 éven felüliek között ez elsősorban betanított vagy segédmunkások esetében képzelhető el” – fejtette ki Szűts Ildikó.
Új emberek munkába állítása a vállalatok számára mindig extra költségekkel jár. Egyes számítások szerint hat havi bér értékét is elérhetik a kiadások, amelyeket kiegészítenek a megfelelő munkaerő megtalálására fordított költségek, illetve az a teljesítménydeficit, amely legalább fél évig tapasztalható egy gyakorlott és frissen munkába állított alkalmazott között. A havi 3450 forintos kedvezmény ezzel összevetve meglehetősen csekély.
Szilágyi Géza, a Hewlett-Packard Magyarország Kft. humán erőforrás igazgatója szerint e szabályok náluk is érvényesülnek, tehát az új munkatársak felvételénél igyekeznek hosszú távra megoldást találni. Ezért működtetik évek óta azt a támogatási rendszert, amely a gyesen lévők fokozatos visszailleszkedését segíti elő. Az ötvenen felüli tartósan munka nélkül lévőknél azonban más a helyzet: közülük e speciális kereskedelmi szervezet igényeinek, a magas szakmai, nyelvismereti követelményeknek valószínűleg csak kevesen felelnének meg. De nemcsak a megkövetelt szakmai- és nyelvismeret hiánya, hanem a magasabb bérigények, vagy a rendszeresen hosszúra nyúló munkanapok terheinek nehezebb elviselése is közrejátszik abban, hogy a fiatalabbak, az edzésben lévők jobb eséllyel indulnak egy-egy állásért. „Az ötvenesek elhelyezkedési problémái már legalább öt-nyolc éve megjelentek. Pedig gyakorta komoly hasznukat vehetnék a cégek, például az üzletfejlesztési területeken, ahol a hosszú tapasztalat szinte nélkülözhetetlen. Ilyen emberekre nekünk is szükségünk volna” – mutatott rá Szilágyi Géza, hogy időnként még a gyorsan változó környezetben dolgozó high-tech iparban is jó az öreg a háznál.
A cégvezetők szavaiból azonban elég világosan kitűnik: manapság akár a magánszférában, akár a nagy állami vállalatoknál az idősödő munkavállalók hiába is keresnék a pozitív diszkrimináció érvényesülését, a költséghatékony foglalkoztatás érveit havi 3450 forinttal nem lehet überelni. Szilágyi Géza azonban arra is figyelmeztet, hogy az eho elengedése legalább ráirányítja a figyelmet e két munkavállalói csoportra, s ez az elhelyezkedési esélyeket önmagában is javítja.
