A cégek azt is elvárnák a vezetőtől, hogy az alkalmazottak és az ügyfelek egyaránt megbízzanak benne. És ez is a karaktertől függ. Van-e hát olyan objektív mérce, amellyel a karakter értékelhető? Chuck Pappalardo, egy kaliforniai toborzócég ügyvezetője nemrégiben a következő megoldással állt elő:
1. Mérd fel egy belső vizsgálattal a céged valós értékeit! Ezek támogatják a kezdeményezéseket, s arra bátorítják az embereket, hogy helyesen cselekedjenek? A vezetői karakter kérdését megbeszélik a cég felsővezetői egymás között? Ezzel meghatározható, hogy egy adott ember karaktere megfelelhet-e a cégkarakternek.
2. Alakíts ki viselkedési profilokat, amelyek összeegyeztethetők a cég karakterével. Ezek három kategóriára oszolhatnak: tisztesség, mások ösztönzése és lelkesítése, szakmai és vezetői alázat.
3. Mérd fel a tisztességüket azzal, hogy megfigyeled: a jelentkezők mit kezdenek egy-egy problémával? Pappalardo például ilyen kérdéseket tesz fel: „Mondjon valamit arról a helyzetről, amikor egy kritikus pénzügyi dilemmával találkozott, vagy nehéz személyes helyzetbe került? Az interjúkérdéseket mindig úgy kell megfogalmazni, hogy a jelölt ne intézhesse el a választ egyetlen mondattal.
4. A jelölt inspirációs képességének felmérésénél igen fontos annak vizsgálata, hogy miként kezeli a rossz híreket, s hogy vajon konszenzusépítő személyiség-e? Az erre alkalmas kérdések nagyjából így néznek ki: „Mondjon valamit arról, hogy milyen eljárásokat és módszereket alakított ki egy új siker elérése érdekében!” De érdemes rákérdezni azoknak munkacsoportoknak a születési és működési körülményeire is, amelyeket a jelölt hozott létre és irányított, s amelyek a legsikeresebben illetve a legkevésbé működtek.
5. Győződj meg a jelölt szakmai és vezetői alázatáról vagy annak hiányáról! Figyelj a megalapozatlan teljesítményekre utaló kijelentésekre! Teszteld az önbecsülését! Kérdezd meg, hogy miben szokták a leginkább félreismerni, melyik a legjellemzőbb torzkép ami róla kialakult? Pappalardonak ez a legkedvesebb kérdése, mert mint mondja: „Ha jól belegondolunk, valójában egyáltalán nincs torzkép vagy félreismerés.”
MZ