Fokozatosan növekszik ugyan a nagyvállalatok igazgatótanácsainak bársonyszékeibe jutó nők száma, többségüknek azonban a villámhárító szerepét szánják a cég problémás időszakában. Általános jelenség, hogy csak átmeneti időre sikerül megkapaszkodniuk a férfitöbbségű cégvezetés ranglétrájának valamelyik legfelső fokán – állapította meg Alex Haaslam brit pszichológus, az exeteri egyetem professzora.
Haaslam egy Exeterben tartott tudományos tanácskozáson elmondta: vizsgálatai arról tanúskodnak, hogy a nőket igen gyakran akkor „tisztelik meg” egy-egy – gyakran igen bonyolult irányítási manővereket követelő – csúcsmenedzseri állással, ha a vállalat nehézségekkel küszködik. Amikor azonban a helyzet rendeződik, és a vállalat üzletmenete újra felfelé ível, a férfiszolidaritás ismét működésbe lép, és a nemrégiben kinevezett nő körül megfagy a levegő.
Bár a jelenséget az üzleti világ működési mechanizmusában vizsgálták, mivel ezen a területen a legelterjedtebb, mégsem korlátozódik egyetlen szakmára, illetve társadalmi csoportra. A jogászok esetében például az ügyvédnők a férfiaknál jóval gyakrabban kapnak különlegesen nehéz, esetleg reménytelennek látszó ügyeket, vagy olyanokat, ahol előre látható, hogy az ügyfélből aligha lehet majd komoly honoráriumot kipréselni.
A férfiak tehát – vonta le a következtetést Haaslam professzor – remekül helytállnak, amikor a dolgok jól mennek, kritikus helyzetben viszont jobb, ha a nők veszik kézbe a dolgokat. Amint azonban a válsághelyzet véget ér, a nők nem csak, hogy elszigetelődnek, de alig-alig tudják megőrizni pozíciójukat férfi kollégáikkal szemben. A vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a nők pontosan tudatában vannak ennek a rengeteg anekdotával is alátámasztott jelenségnek, a férfiak viszont nem hajlandók tudomást venni róla, sőt még a létezését is tagadják. (Panoráma)
