Országosan az idősek aránya 15,1-ről 20,4 százalékra változik 2000 és 2020 között. Mindez komoly hatást jelent a munkaerőpiacra is, ahol jelenleg kirívóan alacsony az idősebbek foglalkoztatottsága. Az EU-25-ökben 2004-ben az 55 év felettiek foglalkoztatási rátája 40 százalékos volt, míg Magyarországon csak 29 százalékos. Az idősödő munkaerő esélyeinek elemzésére az IBM Magyarország és a GKIeNet reprezentatív kutatás folytatott 2005 utolsó negyedévében, az ötven főnél többet foglalkoztató kis- és nagyvállalatok között. A következő kérdésekre igyekeztek válaszokat találni: vajon milyen esélyekkel találnak munkát a 45 éven felüliek, a munkáltatók kihasználják-e az idősebbek tudását és tapasztalatukban rejlő értékeket, illetve részt vesznek-e az idősebbek továbbképzésben, vagy a fiatalok betanításában?

A vizsgálat szerint a hazai közepes- és nagyvállalatok alkalmazottainak közel fele, 45 százaléka 45 év feletti, tehát az idősödő munkaerőhöz tartozónak tekinthető. Jelentős az eltérés az egyes ágazatok között: a pénzügyi tevékenységgel, ingatlanügyekkel, illetve gazdasági szolgáltatásokkal foglalkozó közép- és nagyvállalatoknál az idősek aránya mindössze 32 százalék, szemben a mezőgazdaságban, oktatásban, egészségügyben és egyéb szolgáltatások területén tevékenykedő cégekkel, ahol 57 százalék. Az „idős” ágazatok a mezőgazdaság és az oktatás. A külföldi többségi tulajdonú cégeknél a 45 éven felüli dolgozók aránya mindössze 33 százalék, a belföldi többségi tulajdonban lévő vállalatoknál 47 százalék. Az állami, illetve önkormányzati cégeknél az alkalmazásban állóknak már több mint a fele (55 százaléka) idősödőnek mondható: a foglalkoztatottak idősebb csoportjai számára elsősorban a költségvetésből gazdálkodó szegmens jelent munkaalkalmat. Az elkövetkező években jelentős költségvetési megszorításokra lehet számítani a közigazgatás területén, ami a közeljövőben rontani fogja az idősebbek munkaerő-piaci esélyeit.

A hazai 50 fő feletti vállalkozások által az elmúlt három évben újonnan felvett dolgozók között legnagyobb arányban (39 százalék) a 15-29 évesek szerepeltek. A 30-44 évesek aránya az új munkavállalók körében 24 százalék, míg a 45-49 éveseké 16 százalék. Azon vállalatok aránya, amelyek a 60 év felettieket is felvettek, fél százalék alatt marad. Elbocsátások esetén a legrosszabb helyzetben a 45-49 év közöttiek vannak, akik még informális szociális védelmet sem élveznek, pedig már ők sem keresettek a munkaerőpiacon. Az 50-54 éveseknél látszik némi visszafogottság, feltehetően az ő esetükben megpróbálják a munkaadók kivárni azt az életkort, amikor már jogosultak némi állami szociális védelemre. Nemcsak az életkor, de a többi korosztályhoz képest az arányaiban alacsonyabb iskolázottság és hiányzó ismeretek is csökkentik az idősebbek munkaerőpiaci esélyeit. Amíg például a 45 év alattiak körében 55 százalék legalább közepes biztonsággal kezeli a számítógépet, az ennél idősebbek körében mindössze 17 százalék mondhatja el ugyanezt magáról.

A munkáltatók általában nem aknázzák ki az idősebb korosztályban lévő potenciált: távmunkát a vizsgálatba bevont cégek nem egészen 5 százaléka alkalmaz. A részmunkaidős foglalkoztatás esetén már kedvezőbb a helyzet, a cégek 65 százalékra él ezzel a lehetőséggel, főleg az idősebbeket nagyobb arányban foglalkoztató oktatás és egészségügy területén. A negyvenöt év feletti munkavállalók 15 százaléka élhet ezzel a lehetőséggel. Nem preferálják a vállalatok a 45 évnél idősebb munkavállalók képzését, minél idősebb egy dolgozó, annál kevésbé. A cégek nem kellően használják ki az idősebbek tudásában és tapasztalataiban rejlő értékeket, az idősebbek csak kisebb rész vesz részt más kollégák betanításában. Kevés vállalatnak van stratégiája az idősödő munkaerő kezelésére, holott teljesen nyilvánvaló, hogy a fiatal korosztályok számának erőteljes csökkenése kikényszeríti az idősebbek magasabb arányú foglalkoztatását.