Kettős mércével mérik a férfiakat és a nőket

A férfiak és nők fizetése közötti eltérés átlagosan 15 százalékot tesz ki a 27 tagországban. Nem mérik azonos mércével a férfiakat és a nőket akkor sem, ha egy-egy fontosabb pozíció betöltéséről van szó: a vállalatvezetők 32 százaléka nő, 10 százalékot tesz ki az igazgatósági tagok aránya, és mindössze 3 százalékra tehető a női irányítás a jelentősebb nagyvállalatoknál.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) elemzése is kiemeli: miközben világszerte emelkedik a női munkavállalók száma növekszik körükben a munkanélküliség is. A férfiak és nők között nemcsak a béreket és a státuszt tekintve vannak nagy különbségek, hanem a foglalkoztatási ágazatot és a képzettséget tekintve is. Ezért van az, hogy a munkavállalók körében tapasztalt szegénység inkább a nőket sújtja.

A női foglalkoztatás globális irányzatairól szóló korábbi jelentés (2004) becslései szerint a világ dolgozó szegényeinek 60 százalékát a nők teszik ki. A dolgozó szegények azok az emberek, akik bár dolgoznak, nem keresnek annyit, hogy képesek legyenek magukat és családjaikat a napi 1 dollár/fő jövedelmi szint fölé emelni.

Az ILO becslései szerint 2006-ban a nők még mindig nagyobb valószínűséggel voltak munkanélküliek világszerte, mint a férfiak: míg a női munkanélküliségi ráta 6,6 százalék volt, a férfiak körében 6,1 százalékot tett ki.

Az ILO jelenlegi tanulmány kimutatja, hogy ma a foglalkoztatott nők teljes számához viszonyítva több nő (47,9 százalék) rendelkezik bérrel és fizetéssel járó munkával, mint 10 évvel ezelőtt (42,9 százalék).