HVG |
Megdöbbenve fogadta a cseh közvélemény Tomás Julínek egészségügyi miniszter minapi bejelentését, miszerint a tárca rövidesen nagyszabású kampányt indít Romániában és Bulgáriában, hogy munkaerőt toborozzon a szakemberhiánnyal küszködő kórházak és rendelők számára. Prága ugyanis január 1-jén teljesen megnyitotta piacát a két új EU-tagország munkavállalói előtt. Csehországban 2-3 ezer orvos hiányzik, elsősorban a kórházakban, a 2004-es uniós csatlakozás óta ugyanis évente legalább 500-600, főként tapasztalt, magasan képzett orvos megy el Nyugatra, akiknek - valamint a nyugdíjba vonulóknak - a pótlása egyre nehezebb.
Már csak azért is, mert a rendszerváltás után beszűkült az orvosképzés, évente alig feleannyian, mint egykor, ezren végeznek a csehországi egyetemeken. A hiány az idén a munka törvénykönyvének módosításával tovább mélyül, szigorúan korlátozzák ugyanis a túlórákat, ezért még több orvosra lesz szükség.
HVG |
Az importorvosok ötlete nem aratott osztatlan sikert. "Nem lenne jó, ha a betegeknek szótárt is magukkal kellene vinniük a kórházba, hogy szót értsenek az orvossal" - próbálta kiforgatni Milan Kubek, a Cseh Orvosi Kamara elnöke a miniszter szavait, amiért elmulasztotta megemlíteni, hogy törvény írja elő: külföldi csak megfelelő nyelvismerettel alkalmazható orvosként. A minisztérium féléves nyelvi képzéssel segíti a külföldi orvosokat, akik a tanfolyam idején csak ápolóként dolgozhatnak. Tavaly a csehországi kórházakban 1600 külföldi orvos dolgozott, közülük 1300 szlovák volt, akiknek persze nincs nyelvi problémájuk. Hasonló a helyzet a kórházi ápolókkal is: 10-12 ezer, főleg szlovák és lengyel vendégápolónőt tartanak nyilván. Természetesen a cseh orvosok is azért mennek külföldre, amiért román és bolgár kollégáik szívesen vállalják a csehországi munkát: a hazainál lényegesen magasabb munkabérekért és kedvezőbb munkakörülményekért.
Második oldal (Oldaltörés)
Nemcsak az egészségügyben vannak gondok. Csehországban hivatalos adatok szerint 190 ezer külföldinek van munkavállalási engedélye, akiknek több mint a fele Szlovákiából, Ukrajnából és Lengyelországból érkezett. Rajtuk kívül több tízezerre teszik az illegálisan dolgozó külföldiek számát. Hiába azonban a 7,1 százalékos munkanélküliség, mintegy 100 ezer csehországi munkahely betöltetlen. Különösen segédmunkás, szakmunkás, bányász, takarító, szakács, konyhai kisegítő és pincér hiányzik. Az észak-morvaországi Nosovicében épülő új Hyundai autógyárban például már most mintegy 3000-3500 lengyel munkással számolnak. A csehországi bányavidékeken pedig már a bányászok fele lengyel. Kezd kialakulni az a Nyugat-Európában ismert helyzet - írta a minap a Mladá Fronta Dnes napilap -, hogy a keletről jött külföldiek főként olyan munkákat végeznek, amit a csehek már nem szívesen vállalnak.
Szakemberhiánnyal szembesülnek a külföldi befektetők Szlovákiában is. Pedig Szlovákia európai éllovas nemcsak a 12 százalék körüli munkanélküliségben, hanem abban is, hogy közülük 8,5 százalék több mint egy éve nem dolgozik. Hiába van egyes régiókban akár 25 százalék feletti munkanélküliség, alig akad szakmunkára alkalmas ember.
A szlovák munkaközvetítő cégek is egyre inkább érdeklődnek a román és a bolgár munkavállalók iránt. A német Volkswagen pozsonyi autógyára ugyanakkor már tavaly is több száz lengyel munkást alkalmazott a külföldre távozott szlovák szakemberek pótlására. A cég ma már inkább ukránokra számít, akik a szláv nyelvi rokonságnak köszönhetően gyorsabban illeszkedhetnek be, mint a románok. A hiány a béreken is meglátszik, a fizetések az autóiparban néhány év alatt közel a duplájukra emelkedtek, de ahhoz nem elég magasra, hogy a jól képzett szlovákokat visszatartsák a nyugat-európai álláskereséstől. De érződik az elszívó hatás a magyar határhoz közeli vidékeken is, különösen, mióta az utóbbi években több nagyobb magyar vállalat is busszal hordja át a szlovákiai munkaerőt.
A gépiparban a legnagyobb a munkaerőhiány, és egyelőre nem is várható változás. A rendszerváltás óta ugyanis egyetlen kormány sem ösztönözte a szakmunkásképzést. Az autógyárak ezért maguk igyekeznek javítani a helyzeten: az utóbbi években együttműködést alakítottak ki szakmunkásképző iskolákkal és egyetemekkel, hogy saját igényeiknek megfelelő szakembergárdát neveljenek ki.
Kétkezi munkásból Lengyelországban is óriási a hiány. Varsóban a minap például egy német cég nem tudta átadni az általa épített irodaházat, mert nem készült el a recepciós pult. A munkát végző lengyel alvállalkozó asztalosa és kőművese ugyanis csapot-papot - és persze a félkész pultot - odahagyva váratlanul külföldre távozott. Ráadásul éppen a cserbenhagyott német cég székhelyén, Hamburgban vállaltak hasonló munkát - lényegesen jobb bérért.
Lengyelországban építőipari munkásból van a legnagyobb hiány. A helyi vállalkozókat olyannyira sújtja saját alkalmazottaik tömeges elvándorlása, hogy mind lelkesebben szorgalmazzák a keleti szomszédok behívását. Képzett lengyel szakmunkásokból nemcsak azért van kevés, mert a térségből ők mentek a legnagyobb számban Nyugatra, hanem azért is, mert a fiatalok nem érdeklődnek e szakmák iránt. Krónikus a hiány a kórházakban is, se orvos, se nővér nincs elég. Hasonlóképpen kiürült az informatikai ágazat is.
Megindult ugyanakkor egy ellentétes mozgás: helybe jön a nyugati páciens. A német-lengyel határ közelében lévő klinikák, szanatóriumok, magánrendelők - a gyógyturizmus jótékony hatására - a magasabb bevételből adódó jobb keresetek révén képesek megtartani az egészségügyi szakszemélyzetet.
Varsóban a teljes munkaerő-piaci nyitás ellenére sem számítanak arra, hogy tömegesen érkeznének román és bolgár munkavállalók. Inkább a szomszédos Ukrajnával próbálkoznak: februárban kormányszintű tárgyalások kezdődnek. A varsói kormány ugyanakkor szeretné hazacsábítani a kivándorolt szakembereket - ám eddig semmilyen konkrét javaslat nem született.
KOKES JÁNOS / PRÁGA
SZILÁGYI SZABOLCS / VARSÓ