Jelenleg 400 ezren tanulnak a 76 magyarországi egyetem és főiskola valamelyikén, közülük 200 ezren nappali tagozaton. Ez a populáció - Gábor Kálmán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos főmunkatársa szerint - önálló, úgynevezett hallgatói életstílust teremtett. Ennek, számos specialitása mellett, egyik ismérve a középosztályszintű fogyasztás. Szaknyelven fogalmazva: az egyetemisták, főiskolások társadalmi rétege új fogyasztói státust hozott létre, ami az élelmiszerek vagy az elektronikai termékek vásárlásától a szórakozóhelyek látogatottságáig tetten érhető. "Még a szülői apanázs nélküli hallgatók is előteremtik a megélhetésükre és szórakozásukra valót, az éhező diák mítosza már régen a múlté" - így az ifjúságkutató.

A 14 ezer szegedi hallgató például alapvetően meghatározza a Tisza-parti város éjszakai életét. A Csillagbörtön szomszédságában található Sing-Sing diszkó, a SZOTE- és a JATE-klub diáktörzshelyeknek számítanak, ahogy a Boldogasszony sugárúton található melegkonyhás kocsma, a Béke Tanszék, illetve a Tisza Lajos körúti, a természettudományi stúdiumokat folytatók által közrajongott, Vízmű Klub nevű vendéglátó-ipari egységek is.

"Az albérleten felül biztos sikerül elkölteni 50-60 ezer forintot havonta szórakozásra. Ennek fedezetét javarészt magunk próbáljuk előteremteni" - mesélte egy szegedi jogászhallgató, aki szerint az egyetemi épületek, kollégiumok szomszédságában lévő vegyesboltok forgalmának zömét is a diákok, illetve az oktatók generálják.

Lakásfelújítás. Saját zsebből © Végel Dániel

Hasonló a helyzet a közel 20 ezer lakosú Szarvason is, ahol szerda esténként a főiskolások egy része a Club Marshallban heveri ki a padkoptatás fáradalmait. A hat és fél ezer elmét pallérozó Tessedik Sámuel Főiskola hallgatóira bazírozva tartott hétközepi bulik jelentősen hozzájárulnak az üzletmenethez. Szarvason, akárcsak az egyetemi városok többségében, az albérleti piac alsó szegmensében, a 30-70 ezer forintos havi díjjal jellemezhető kategóriában a diákok a legfontosabb bérlők - tudtuk meg a legnagyobb ingatlanos portál, az ingatlan.com szerkesztőitől. Ám például Debrecenben ennél is nagyobb arányt képvisel a lakásvásárlás. "A felvételik után, július-augusztusban pörög fel a piac. Az egyetemhez közeli panelházak lakásai a legkapósabbak, de az utóbbi időben a földszinti háromszobás lakásokat is keresik" - mondja Szikszai Gabriella, a Gabriella2000 ingatlanközvetítő iroda tulajdonosa. Tapasztalatai szerint a szülők három-öt év után el is adják a 7,5-9 millió forintért vásárolt ingatlant, vagyis csak csemetéik diákéveinek idejére terveznek.

Szikszai szerint a cívis városban a lakásbérlés inkább a külföldi diákok műfaja - már csak a viszonylag magas, egy 50 négyzetméteres lakás esetében (rezsi nélkül) havi 60-85 ezer forintos bérleti díjak miatt is. A rendszerváltás előtt az egyetemisták többsége megelégedett az albérletekkel. Ezek azonban ma már kiadhatatlanok, hiszen egy szobáért is legkevesebb 25 ezer forintot kérnek, a legtöbb fiatal pedig ennyi pénzért nem vállalja, hogy idegenekkel közös konyhát és fürdőszobát használjon.

Pécsett, ahol összesen pár száz kollégiumi férőhely jut a csaknem 33 ezer hallgatóra, szintén a lakásvásárlás dívik. Az ingatlanmagazin.com című szakportál összeállítása szerint zömmel panellakásokat vásárolnak, különösen a másfél szobásakat keresik, mert azok egy szobáját ki lehet adni diák albérlőknek. Az ingatlanosoknak azonban nincsenek kimutatásaik arról, hogy a főiskolai, egyetemi városokban hány diák oldja meg lakásvásárlással, illetve albérlettel a lakhatását. "Ma is élő és viruló módszer az előcsarnokok, közösségi helyiségek hirdetőtábláin albérlőt keresni, és az így létrejött kontraktusoknak alig akad nyoma" - mondja Tőzsér Máté, a Felsőfokon című, a hallgatói önkormányzatokat egy táborba verbuváló honlap kommunikációs vezetője.

Az ingatlanfejlesztés diákspecifikus eseteire is akad példa. Piliscsabán az egyik pizzéria tetőterét kifejezetten az egyetemisták miatt építette be tulajdonosa, hogy az ott kialakított szobákban szállást kínáljon nekik. "Mostanában csupán évi három-négy lakást vesznek az egyetemisták szülei, ez a helyi lakásforgalom alig 10 százaléka. Az albérleti piac talán valamivel jobb, de már az sem dübörög úgy, mint tíz éve" - mondja Paxián Zoltán piliscsabai ingatlanforgalmazó, aki szerint az aranykor az 1990-es évek közepén kezdődött tíz év volt. Akkoriban a piliscsabaiak tucatszámra alakítottak lakhatóvá garázsokat, tetőtereket építettek be, nyaralókat téliesítettek. Az egykori szovjet laktanya tiszti lakásaiból kialakított garzonokat és az 50-55 négyzetméter alapterületű kétszobás lakásokat vették, mint a cukrot; az 1,5-2 millió forintos indulóárak három-négy évente megduplázódtak. A piliscsabaiak létrehoztak egy szálláshely-alternatívát is, az úgynevezett falukollégiumot. "A csabai turisztikai egyesület egybeszervezte a szobakiadással foglalkozókat, és leszerződtünk az egyetemmel" - mondja Arnold Erzsébet alapító. Fénykorában a falukollégium 112 helyen közel ötszáz pázmányos diákot szállásolt el, ma viszont, miután az elmúlt években több "full extrás" kollégium is épült a településen, alig száz diák lakik a falusi portákon.

VAJNA TAMÁS