Mi jön a gyerek után?
Felmérések szerint minden második nő állás nélkül marad, ha szülni megy. Gyakran találkoznak azzal a problémával, hogy gyermekük világrajötte után nem sikerül visszailleszkedniük a munka világába. Gyakorló édesanyákat kérdeztünk.
Kővágó Szonja - négy órában - egy nagyvállalatnál dolgozó HR-es anyuka, 14 hónapos gyermekkel. Már a terhessége előtt is jelenlegi munkáltatójánál dolgozott. Lossos Bori call-centerben dolgozik, négy órában. Egy négyéves kislány és egy kétéves kisfiú anyukája. Terhessége előtt egyéni vállalkozó volt, a GYED-en töltött évek után új munkát kellett keresnie.
Tapasztalta-e, hogy - bár törvény tiltja -, mégis megkérdezik a munkáltatók, a fejvadászok, hogy szándékozik-e gyermeket vállalni és/vagy meglévő gyermeke mennyiben gátolja majd munkavégzését, például ha beteg a gyerek, hogyan oldja meg?
Kővágó Szonja: Nekem még sosem tették fel ezt a kérdést. Viszont voltam olyan állásinterjún - mint HR-es, ahol kérdés volt, mikor akarok gyereket.
Lossos Bori : Az interjúkon kerek-perec megkérdezték tőlem, hogy meg tudom-e oldani, ha megbetegszik a gyerek. Az egyszerű igennel persze nem érték be, azt is meg kellett mondanom, hogy hogyan. Ilyenkor fontos, hogy határozott és konkrét megoldásokat mondjon a kismama: például a nagymama vigyáz majd a gyerekre, vagy van rendszeres babysitter, stb. Ha bizonytalankodunk, az megnehezíti az álláskeresést. Sok helyen amiatt csóválták a fejüket, hogy milyen messze lakom a munkahelytől, ami nem is igazán számít, sokkal fontosabb, hogy mennyi idő alatt érek oda tömegközlekedéssel.
Érezte-e, hogy hátrányos helyzetben van az állásinterjún, vagy a későbbiek során, a munkahelyén, amennyiben elmondta, hogy 1-2-5 éven belül gyermeket szeretne vállalni vagy már van gyermeke?
Szonja: Attól fogva, hogy terhes leszel, már nem vesznek olyan komolyan, nem bíznak rád komoly munkákat, hiszen úgyis elmész, ki tudja, mikor jössz vissza.
Bori: A terhességemet a 16. hétig titokban tartottam, nem csak azért, mert féltem, hogyha megtudják, felmondják velem a vállalkozói szerződést, hanem azért is, mert egy babát már elvesztettünk a terhesség korai szakaszában és csak akkor akartam bejelenteni, amikor már biztos. A baba - szerencsére - megmaradt, de abbéli aggodalmam beigazolódni látszik, hogy a bejelentés után egy hónappal el is küldtek az alapítványtól, ahol addig korrektorként dolgoztam.
Amikor újra munkába akartam állni, határozottan (4 vagy 6 órás) részmunkaidős állást kerestem, mert a két gyereket kétfelé kell hozni-vinni, az egyik bölcsibe, a másik oviba jár. A kísérő levélbe is beleírtam, hogy mekkorák a gyerekek, és mennyire fontos számomra, hogy az életem a gyerekek köré szervezzem, illetve, hogy olyan munkahelyet keresek, ahol ezt tolerálják. Szerintem ez lehetett az oka, hogy - noha kizárólag részmunkaidős állásokat pályáztam meg -, mégis a 70 megpályázott hely közül csupán 5-re hívtak be interjúra, a többiek – egy kivételével – még csak el sem utasítottak, formalevélben sem.
Igaz-e, hogy a kismamák gondolkodása az otthon töltött idő alatt beszűkül, ami megnehezíti a munkába való visszailleszkedésüket? Ha igen, hogyan lehet(ne) ezt kiküszöbölni? Mit tehet ez ellen a kismama és/vagy a munkáltató?
Szonja: Valamilyen formában ez természetes, magamon is észrevettem. Hiába járok társaságba, olvasok újságot, tartom a kapcsolatot rendszeresen a kollégáimmal. Kiesel abból a közegből, ami a munkával kapcsolatos dolgokat jelenti, kiesel a rutinból, kicsit talán lelassulsz, nem tudod úgy követni a változásokat, hiszen nem vagy részesük. Elszoksz a formális irodai viselkedéstől is. Szerintem a beszűkülés olyan szempontból nem baj, hogy természetes, hogy megváltozik az életed a gyermekkel otthon töltött idő alatt. Ami fontos, hogy amikor újra munkába állsz, fel tudd venni a fonalat. De ugyanolyan már sosem lesz semmi. A türelem segíthet, hiszen kell legalább 1-2 hónap, mire visszaszokik az ember. Az persze fontos, hogy próbáljunk a kicsin, az otthonon, az anyaságon kívüli a világgal is kapcsolatban maradni. Tartsuk a kapcsolatot barátainkkal, munkahelyünkkel. Ha olyan a szakmánk, ahol gyorsan változnak a dolgok, próbáljuk követni ezeket.
Bori: Három hete dolgozom egy egészségügyi szolgáltató cégnél, call-centerben. Bár diplomásként szívesen végeznék a mostaninál kreatívabb munkát is, de végül is stresszmentes, nem kell hazavinni a munkát.
Lehetséges-e, hogy ugyanabba a munkakörbe vagy ugyanarra a szintre térhessen vissza a kismama, ahol a szülés előtt dolgozott? Vagy mindenképpen fel kell adni a karriert, ha szülni megy?
Szonja: Ez összetett dolog. Egyrészt, még egy nagyvállalatnál is nehéz ugyanazt a pozíciót visszaadni valakinek, mondjuk három kihagyott év után. Ha csak egy évet marad otthon az anya, jóval könnyebb ugyanoda visszamenni. Másrészt bizonyos munkakörökben, vagy szint felett nagyon nehéz ugyanúgy teljesíteni egy 1-3 éves gyerekkel otthon, mint amikor még nem volt gyerekünk. Ehhez nagyon erős hátország (apa, nagyszülők, bölcsőde) kell, megértő főnök, és az anya részéről kitartás, munkabírás. Én vissza tudtam menni ugyanabba a munkakörbe, de a feladataim egy részét már az a kolléga csinálja, akit akkor vettek fel, amikor én otthon voltam. Mivel csak 4 órában dolgozom, bizonyos feladatokat nem tudok ellátni, mert nem vagyok 8-10 órában elérhető. Ez nálam konkrétan azt jelenti, hogy a kevésbé fontos, kvalifikált munkaerőt igénylő feladatokat kapom meg, ami persze néha rosszul esik.
Bori: Egyik ismerősöm a gyermekvállalás előtt bankban dolgozott, ahol nem volt ritka, hogy este 11-ig is kellett maradnia, ha a VIP ügyfélkezelés megkívánta. Ezért elment a Pénzügyminisztériumba, ahol lényegesen kevesebbet keres, de „csak” 8 órát kell naponta dolgozni. Amikor üresjáratban ücsörög az irodában, bosszantja, hogy jobb lenne ilyenkor a gyerekekkel a játszótérre menni. Mindezek ellenére nagyon vigyázott, hogy amíg próbaidőn volt, és megbetegedtek a gyerekek, azonnal találjon babysittert.
Jelent-e bérben lemaradást, ha néhány évig otthon marad az anyuka? Bár ezt is törvény szabályozza, mégis a változó szervezeti felépítésű munkahelyeken könnyű ez alól kibúvót találni. Hogyan kezelik a munkáltatók a visszatérő kismama bérét?
Szonja: Ahogy tapasztalom, látszik a béren az otthon töltött néhány év. Ugye a béremelés éves átlagával kéne emelni (már ahol a kollektív szerződés ezt előírja), de még ezt sem mindig teszik meg. Hiszen nem volt ott a dolgozó, „nem érdemli meg”, hogy ugyanannyit emeljenek a bérén, mint a folyamatosan dolgozókén. Amikor pedig visszamegy, újra bizonyítania kell, hogy megérdemli az emelést, s itt igazán nem jó pont, ha esetleg sokat vagyunk táppénzen a beteg gyerek miatt.
Bori: Az én esetemben nem jelentett bérben lemaradást az otthon töltött néhány év, de én munkahelyet és tevékenységet is váltottam.
Milyen nehézséggel kell még szembenézniük a kismamáknak?
Szonja: Ahogy látom, a női munkavállalóknak általában kisebb az önbizalmuk, s ez fokozottan érvényes a kismamákra. Nem csak az a baj, hogy sokkal több nehézséggel kel megküzdeniük, mint a gyermektelen vagy férfi kollégáknak, hanem az, hogy önmagukat is leírják. Nem mernek harcolni a jobb munkáért, jobb bérért.
Bori: Amikor a gyerek közösségbe kerül, többször lesz beteg. Ennek oka, hogy az anyák nem mernek táppénzre menni, mert féltik az állásukat, betegen is beadják a gyerekeket, akik így sorban megfertőzik a többieket. Így sokkal többször lesz a gyerek beteg, mintha nem járna bölcsődébe, amit nehéz megértetni egy nem családbarát munkáltatóval. Másrészt az intézmény ily módon kevésbé tudja betölteni akár gyermek elhelyezési, akár oktatásbeli funkcióját is.
Mennyire elterjedt ma Magyarországon, hogy távmunka vagy részmunkaidő alkalmazásával segítik a kismamák visszailleszkedését a munkahelyre?
Szonja: Nekem nagyon könnyű volt megbeszélni a munkahelyemmel, hogy félállásban dolgozhassak a kicsi kétéves koráig. Egyik ismerősöm, aki 4 órás állást keresett (két diplomával, két nyelvvizsgával), hónapok alatt nem talált semmit.
Bori: Szerintem van elég részmunkaidős állás, más kérdés, hogy ezeket nem feltétlenül kisgyermekes anyukáknak szánják. Például a váltott műszakot nem tudják egykönnyen megoldani.
Önök szerint milyen egy családbarát munkahely?
Szonja: Elfogadják, hogy a munkavállaló ember, szülő is. Megértik, hogy a támogató vállalati légkör lojálissá tesz. Az elkötelezett dolgozók teljesítménye is jobb. Egy családos nő elkötelezettebb, hiszen nem mer olyan könnyen munkahelyet váltani, bizonyítani akarja, hogy megérdemli a pozíciót.
Bori: Kellően rugalmasan állnak az anyukákhoz. Például, ha orvoshoz kell vinni a gyereket, újraírják a beosztást azon a héten, hogy a munka se essen ki, és el tudja vinni a gyereket az orvoshoz. Jó szervezéssel mindent meg lehet oldani.
Bereczky Márta
Féltve őrzött titkok a fejvadászoktól
A piacon megbecsült, szakmai berkekben jó hírnévnek örvendő közép- és felsővezetőkért gyakran titkos harc folyik: átcsábításuk egy másik vállalathoz gazdasági érdek és persze presztízskérdés. Ellestünk néhány trükköt, hogyan fárasztják és fogják ki a „nagy halat” a fejvadászok.
Mivel szembesül a harmincas, övenes és a nyugdíjas munkavállaló?
A huszonéves pályakezdő arra panaszkodik, hogy túl fiatalnak tartják, nem jut végzettségének megfelelő színvonalú feladathoz, mert nincs szakmai tapasztalata. A harminc körüliek dúskálnak a lehetőségek közt, kivéve a nehezítő körülményeket: elkésett pályakezdés, többszöri pályakezdés, gyermekvállalás. Mi jellemzi az ötvenes és hatvanas korosztályt?
Kár a munkahelyen: a dolgozónak fizetnie kell, de mikor?
Munkahelyi károkozás esetén a vállalatok általában a teljes kárt megtéríttetnék a dolgozóval, a jog azonban ezt nem mindig engedi: a szűkösebb anyagi helyzetből adódóan ugyanis örökre eladósíthatnák a munkavállalókat, arról nem is beszélve, hogy a károkozástól való görcsös félelem a teljesítményt is visszafogná. De mégis, mit tehetnek akkor a megkárosított cégek? Milyen törvényi eszközök állnak a cégek rendelkezésére az alkalmazottak "megrendszabályozására", és hogyan alakul ez a gyakorlatban?
