Ki szereti, ha főnöke hangulatától függően rajta vezeti le a felgyülemlett feszültséget? A dolgozó nem villámhárító, mégis akadnak, akik figyelmen kívül hagyják, hogy nem egy robottal, hanem egy emberrel dolgoznak együtt, aki – bár alkalmazott – egy idő után besokall. Nem kell megvárni ezt a pillanatot, korábban is főnököd tudomására hozhatod, hogy gorombasága zavar. Csak óvatosan fogj hozzá.

Lobbanékony főnök, robbanásveszélyes helyzet

© sxc.hu

Főnököd hamar fölidegesíti magát és kiabál, mközben nem nézi, kire zúdítja haragját? Ám ugyanilyen gyorsan le is higgad és bocsánatot kér viselkedéséért? Az a legjobb taktika, ha hagyod, hogy kitombolja magát. Még akkor is, ha úgy érzed, nem igazságos, hogy éppen te vagy a „kitörés” szenvedő alanya. Ha közbeszólsz, vagy megpróbálsz védekezni, valószínűleg csak tovább ingerled, talán meddő vitát generálsz, amiből mindenképpen te jössz ki rosszul. Minél hamarabb elvonul a vihar, annál jobb. Ráadásul, ha főnököd hamar megnyugszik, jó eséllyel arra is lesz mód, hogy meggyőzd igazadról (vagy legalábbis meghallgassa mondanivalódat). A lobbanékonyság nem válik a vezető dicséretére, de ha tudja kezelni – és a keze alá dolgozó kollégák is –, hosszútávon nem okoz tartós károkat az alkalmazottak lelkében. 

Indulatos, duzzogó és haragtartó vezető

Nehezebb a dolgod, ha főnököd hamar felpaprikázódik, ám sértettsége, dühe nem múlik el jó darabig. Sőt, előfordul, hogy órákig, esetleg napokig duzzog, magába zárkózik, és ilyenkor nem lehet hozzászólni. A helyzet diplomatikus kezelést igényel, nem szabad ajtóstul rontani a házba. Ha te vagy viselkedésének szenvedő alanya, megpróbálhatsz vitatkozni vele, kivédeni a szemrehányásokat, elhárítani a szóbeli támadást, ám a helyzet még rosszabb lesz (főnököd esetleg retorziót helyez kilátásba). Ezért hatékonyabb, ha csak a szakmai dolgokra koncentrálsz, míg meg nem nyugszanak a kedélyek. Csak a céges dolgokkal fordulj hozzá, szigorúan hivatalos stílusban, a személyes konfliktust, nézeteltérést szorítsd háttérbe még akkor is, ha megbántott. Legalább te kerekedj felül érzéseiden, ha már főnöködnek nem sikerült.

Megszégyenítés, és ami még jön

Főnököd a vezetők azon csoportjába tartozik, akiknél mások megalázása, megszégyenítése mindennapos? Határozottságra és bátorságra lesz szükséged, ha el akarod érni, hogy ne te légy a támadások célpontja. Még főnöködnek sincs joga ahhoz, hogy megalázzon – például mások előtt kétségbe vonja szellemi képességeidet, lehülyézzen, szidja a családodat vagy minősíthetetlen hangon kioktasson. Ha erre sor kerül, négyszemközt minél előbb hozd a tudomására, hogy viselkedése sértő, és nem vagy köteles eltűrni. Óvatosan és tisztelettudóan közeledj hozzá, mégiscsak felettesedről van szó. Ne feledd, ilyenkor csak az segít, ha nyugodtan, indulatoktól mentesen, tárgyilagosan kezeled a helyzetet.

Ha mindez nem használ, tudd meg, kihez fordulhatsz panaszoddal. Keresd fel a cégvezetőt – ha az nem pont az indulatos felettesed – vagy a cég tulajdonosát és mondd el, mit tapasztaltál. Arra figyelj, hogy ne feketítsd be főnöködet, ne beszéld ki a háta mögött, csak vázold a helyzetet és kérj segítséget az illetékestől.

Vedd fel a kesztyűt!

Akad vezető, aki indulatos, veszekedős, ám mindig meghallgatja alkalmazottait, és szinte igényli, hogy azok talpraesetten vágjanak vissza, még akkor is, ha éppen emelt hangon szól hozzájuk. A temperamentumos főnököt, aki egyenlő félként bánik kollégáival, könnyű kezelni, mert nem sértődik meg, ha beosztottjai hasonló hangnemben – ám tisztelettudóan – válaszolnak. Ez a helyzet is rejt buktatókat, hiszen néha nehéz megtalálni a középutat: a főnök mégiscsak főnök, nem pedig egy haver, akit tréfásan le lehet dorongolni. A lényeg, hogyha emelt hangon válaszolsz, akkor is átláthatóak maradjanak az erőviszonyok, így elkerülhetitek a félreértéseket, hatalmi harcokat.