Visszajelzések nélkül könnyen félrecsúszhat a kommunikáció, hiszen kénytelenek vagyunk képzelőerőnkre hagyatkozni - mondta Szirmay Ágnes. A munkapszichológus úgy tapasztalja, a vezetők szeretnek elzárkózni a visszajelzéstől, ami mintha azt jelentené, hogy csak az ő véleményük számít.

Meghatározza a kommunikációs stílust a szervezeti kultúra

Munkahelyünkön rengeteg jelzést adunk egymásnak, egyrészt az együttélés szokásairól, másrészt a munkáról. Itt is interakcióról van szó: az egyik embernek a másik viselkedésére adott reakciójáról, amire azután ez a második személy viszont valamilyen módon reagál. Lényeges, hogy ez az úgynevezett interakció-mozzanat egy láncolat része, hiszen nagyon nehezen értelmezhető egy adott jelzés anélkül, hogy a viselkedést kiváltó jelzéseket ne értsük. Mivel az együttműködés a közös munka alapja, ezért a munkahelyen is alapvető fontosságú, hogy érdemben reagáljunk egymásra, valamint egymás munkájára. "Fontos megérteniük a vezetőknek, hogy a beosztottakkal való együttműködésben is nélkülözhetetlen a kölcsönös visszajelzés. A menedzserek sokszor nem figyelnek oda, hogy mondandójuk eljutott-e a többiekhez, megértették-e azt. Adottnak veszi azt, amit ő válaszreakcióként feltételez. Ha ez a kölcsönös kommunikációs láncolat elakad, akkor hátráltatja a teljesítményt" - figyelmeztet Szirmay Ágnes.

Mitől függ, hogy magunkra veszünk-e egy megjegyzést?

Az, hogy a jelzést mennyire vonatkoztatjuk magunkra, függ az önbecsülésünktől, mennyire ismerjük a másik személyt, milyen a viszonyunk vele és a másik fél mennyire kommunikál egyértelműen. Az már egy másik problémakör, hogy a kapott jelzést miként fordítjuk le magunknak: egyesek ugyanis akár egy megjegyzésen is hetekig rágódnak, mások csak legyintenek rá.

Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk folytatását itt olvashatja.