"Előfordul, hogy két órán keresztül nincs szünet, az emberi szervezet azért persze dolgozik, így olykor ki kell menniük mosdóba két szünet között. Eddig úgy volt, hogy ilyenkor felírták maguknak, hogy mikor léptek ki, majd vissza, nap végén leadták. Most azt vezették be, hogy oda kell menniük a kijelölt főnökhöz, engedélyt kell kérniük, ha kapnak, mehetnek, majd ha végeztek, akkor ezt be kell jelenteniük. Aztán cetli megír, főnöknek azonnal odaad, aki ezt aláírja, és elteszi. Többségben hölgyekről van szó, az utasítás szerint, ha azoknál a bizonyos napoknál járnak, akkor ezt előre be kell jelenteniük, hogy esetleg többször kimennének napközben" - írja a Munkahelyi Terror nevet viselő blog egyik olvasója a barátja történetét mesélve.

A probléma nem egyedi. Számos történet került napvilágra azzal kapcsolatban, mi módon szabályozzák, sokszor egészen megdöbbentő módon egyes munkaadók, közvetlen felettesek a munkavállalók napközbeni szüneteit, mosdólátogatását.

„Attól tartok, hogy a Munka törvénykönyve nem ad egyértelmű választ a "főnökfüggő" kérdésekre” – mondta lapunknak Horváth Linda, munkajogász, amikor arról érdeklődtünk, mi módon határozhatja meg a munkavállaló szüneteit és szükségleteit felettese.

A Munka törvénykönyve szerint - napi 6 órát meghaladó munkavégzés esetén - a munkavégzés megszakításával legalább 20 perc, legfeljebb egy óra egybefüggő szünetet kell biztosítani a munkavállaló részére. Ez jellemzően az ebédszünet szokott lenni. Minden további 3 órás munkavégzés után további 20 perc szünet jár a munkavállalónak. Amennyiben a napi munkaidő alatt a munkavállaló többször jogosult a munkaközi szünetre, ezek együttes időtartama nem haladhatja meg az egy órát.

„A cigi és kávészünet szigorú munkáltató esetén beleszámíthat ebbe a szünetbe. Viszont a vécére menés biztosan nem, hiszen az elemi emberi szükséglet. Az más kérdés, hogy vannak olyan munkakörök, ahol ennek nehezebb a kivitelezése, egyszerűen nem pattanhatsz fel és mehetsz ki a mosdóba, ott valóban a főnök, kolléga engedélye kell. Ilyen lehet a pénztáros esete, akinek le kell zárnia a kasszát, vagy éppen a help-deskes munkakörök”- magyarázza a munkajogász.

A szakember azt is hozzáteszi: a munkáltató nem tilthatja meg, hogy a mosdóba kimenjen az alkalmazottja, viszont megtilthat más tevékenységgel kapcsolatos távolmaradást, hiszen a munkaidőt a munkavállalónak munkavégzéssel kell töltenie. Az olyan túlzott távollét, amit a munkáltató nem engedélyezett, például a napi tízszeri dohányzás a teraszon adott esetben rendes felmondáshoz is vezethet – magyarázza Horváth Linda. Ugyanakkor, „a nők bármilyen jellegű megkülönböztetése – legyen szó látható kendőről vagy a „nem látható” bejelentési kötelezettségről -, diszkriminatívnak minősül” – mondja a munkajogász, hozzátéve: ilyen esetekben az Egyenlő Bánásmód hatósághoz lehet fordulni, de nyilván a munkavállalók közül ezt csak kevesen teszik meg, mert féltik az állásukat.

A lényeg tehát az: bár a munkavállalónak jogában áll akkor mosdóba menni, amikor erre szükség van, az erre vonatkozó belső szabályzatok vagy konkrét munkáltatói utasítások megszegése ahhoz vezethet, hogy a munkáltató és a munkavállaló között megromlik a viszony és a végén a munkáltató az elvégzett munkában fog találni olyan hibát, amelyre már lehet rendes felmondást alapozni. Vagyis, a kákán is csomót keres – ahogy a köznyelv fogalmaz.

„A bíróság előtt egyre több diszkriminációs ügy van, de sok elvérzik azon, hogy nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek, vagyis minősül diszkriminatívnak” - árnyalja a lehetőségeket Horváth Linda. De hozzáteszi azt is, ha a diszkriminációra való hivatkozás nem áll meg, akkor a rendeltetés ellenes joggyakorlás általános Mt-szerinti elve az, amire hivatkozni lehet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltató "visszaélésszerűen" gyakorolja az utasítási jogait.