A kolléga, aki sosem beteg

Évek óta egyetlen napot sem mulasztott betegség miatt. Még akkor sem marad otthon, ha náthás, inkább lábon hordja ki a betegséget, figyelmen kívül hagyva, hogy esetleg átragasztja a kórt a többi kollégára. Úgy gondolja, hogy nélkülözhetetlen és mindig szükség van rá bent.

Az ételtolvaj

Szívesen rájár mások élelmére. Mindent, amit a közös hűtőben talál és megkíván, elvesz magának, ám fogyasztásáról nem tájékoztatja a kollégákat. Soha nem vesz semmit ahelyett, amit felfal, még egy üzenetet sem hagy, hogy a kolléga, aki a hűtőben tárolt ételét keresi, ne lepődjön meg, ha azt nem találja.

A maradékgyűjtő

Nem emeli el mások ételét, hanem megvárja, amíg mindenki végez az ebédlőben vagy a céges konyhában és összegyűjti a maradékot, mindent, ami ehető. Nem azért gyűjtöget, mert nincs pénze ételre, hanem azért, mert így olcsóbban megússza.

sxc.hu

A közlékeny

Egyfolytában telefonál, magánéletének minden részletét a nyilvánosság elé tárja, nem figyel arra, hogy másokat esetleg zavar kitárulkozása, vagy az, hogy magánéletét az irodában éli. Akkor is csacsog és hangosan kommentálja az eseményeket, ha azoknak semmi köze a munkához.

A cég bohóca

Mindenből viccet csinál, igyekszik felvidítani a kollektívát, ha a hangulat fagypont alá zuhan. Azon is viccelődik, amin nem kéne, néha túllő a célon – a problémákat is így akarja megoldani –, ezért általában nem lehet komolyan venni. Ha vészhelyzet adódik, nem lehet építeni rá.

A stréber

Mindenről tud, ami a cégnél történik, mindig időre elkészül a feladataival, soha nem késik, nem hibázik és igyekszik a főnök kedvében járni. A kollégákkal nem sokat törődik, az sem igazán érdekli, ha élcelődnek rajta, a lényeg, hogy úgy érezze, maradéktalanul eleget tesz feladatainak.

A hárító

Legyen szó egy mosatlan kávéscsészéről, ami az asztalon maradt vagy egy dokumentumról, ami a kezében volt és eltűnt, ha felelősségre vonják, mindig azt mondja, hogy nem ő volt. Nem ő követette el a hibát, nem az ő felelőssége, ha valami nem úgy megy, ahogy kellene. Mivel sosem vállalja tetteiért a felelősséget – akkor sem, ha hibázik – általában úgy könyvelik el, hogy hiteltelen, sumákoló.

A locsi-fecsi

Nem érdekli, hogy más éppen mit csinál – dolgozik vagy telefonál -, mindenáron magánéleti dolgokról szeretne társalogni, hogy gyorsabban teljen a munkaidő. Nem lehet „lelőni”, sokszor olyan információt is megoszt a kollektívával, amihez senkinek semmi köze, ráadásul érdektelen.

Az ápolatlan

Nem tesz semmit, hogy kellemetlen testszagát, lábszagát elnyomja: cipőjét lerúgja, ha éppen melege van, tekintet nélkül a kollégákra, akik a közvetlen közelében dolgoznak. Nem arról van szó, hogy izzadós, hiába mosakszik és használ dezodort, inkább arról, hogy nem érdekli, ápoltnak tűnik-e vagy sem.

A tökéletes testű egészségmániás

Lépten-nyomon mások étrendjét és alakját bírálja, miközben nem győzi hangsúlyozni, hogy mi mindent tesz meg a tökéletes külsőért: konditerembe jár, speciális diétát tart, gondosan összeállítja étrendjét. Másokat lenéz és kéretlen tanácsokkal lát el, mert nem érti, miért nem törekszik mindenki arra, hogy egészségesen táplálkozzon és kínosan ügyeljen testsúlyára.