Sokszor írtunk már az önéletrajzról, az álláskeresés első és legfontosabb eleméről: hogyan építsük fel, milyen kulcsszavakat használjunk, mit ne írjunk bele, vagyis hogyan adjuk el magunkat leendő munkaadónknak. Ezúttal a legalapvetőbb hibákat foglaljuk össze.

Amikor túl sok az információ

Átláthatatlan lesz önéletrajzunk, ha minden, fontosnak vélt információt megpróbálunk belezsúfolni. Általában nem határozzák meg a munkaadók, hány oldalas legyen a CV, noha egyre többen kérik az egységes, Europass önéletrajzot, amely tulajdonképpen egy sablon. Nyolc pontból áll: meg kell adni a személyes adatokat, fel kell tüntetni a betölteni kívánt munkakört, foglalkozási területet, szakmai tapasztalatokat, tanulmányokat, készségeket és kompetenciákat, a nyelvtudást, valamint további információkat (referenciákat) és mellékleteket. Akkor járunk a legjobban, ha - akár a sablont használva, akár anélkül - rövid, tagolt, jól átlátható önéletrajzot készítünk, amelyre rápillantva azonnal észre lehet venni a legfontosabb adatokat, és nem kell hosszasan tanulmányozni ahhoz, hogy kiderüljön, hol dolgoztunk korábban, vagy mikor fejeztük be tanulmányainkat.

Több évtizedes szakmai tapasztalattal és számos munkahellyel a hátunk mögött bizony felmerül az igény, hogy ne kelljen minden adatot egyetlen oldalra zsúfolni. Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy a CV két oldalnál semmiképpen ne legyen hosszabb. Hogyha az állásra jelentkező két-három év alatt hat-nyolc helyen is megfordult – a vendéglátóipartól kezdve a multicégig – érdemes szelektálni: nem kell minden állomást feltüntetni, csak azokat, amelyek a megpályázott állás szempontjából „jól jöhetnek”. Ha ugyanis a munkáltató azt látja, hogy a jelentkező a legkülönfélébb területeken barangolt, arra következtethet, hogy az illető nem találta meg a helyét, nem tudja, mihez akar kezdeni, ezért csapong, vagy éppen sehol sem voltak elégedettek teljesítményével, ezért újra és újra odébbállt. Summa summárum: nem alkalmas a hosszútávú elköteleződésre.

Amikor túl kevés az adat

Az sem szerencsés, ha önéletrajzunk foghíjas, és bár a munkaadó által felsorolt - vagy a saját magunk által fontosnak vélt - szempontok szerint tüntetjük fel adatainkat, látszik, hogy kizárólag a lényegre szorítkoztunk. Az áttekinthető - tartalmilag és formailag tagolt - önéletrajz ugyan elvárás, ám nem árt, ha előnyös tulajdonságainkat, szakmai sikereinket megfelelően hangsúlyozzuk (vagyis igyekszünk „jól pozícionálni” magunkat). Hogyha az álláshirdetésben meghatározzák, hogy milyen képességek, készségek szükségesek az adott munkakör betöltéséhez, ne csak azt írjuk, hogy „jó problémamegoldó képességgel rendelkezünk”, vagy „kommunikatívak” vagyunk. Amellett, hogy a munkaadó által elvárt tulajdonságokat felsoroljuk, említsünk néhány konkrét esetet, amikor képességeinket kamatoztatni is tudtuk. Ezáltal leendő főnökünk azt is látja, hogy önéletrajzunk nem csak általánosságokat tartalmaz, figyelünk a részletekre.

A személyes megjegyzések kerülendők

Mivel az önéletrajz az első, amivel munkaadónk szembesül, fontos, hogy úgy építsük fel, hogy tudatában legyünk annak: mindent elárul rólunk. Éppen ezért, noha a legtöbb ember nem kedveli a „hivatalos” papírokat, érdemes szem előtt tartani, hogy bemutatkozásunk szakszerű legyen. Kerüljük a személyes megjegyzéseket, az anekdotákat, hosszas magyarázatokat, széljegyzeteket. Ne törjünk pálcát előző munkaadónk fölött, ne bíráljuk exfőnökünket, kollégáinkat, sem a céget, ahol korábban dolgoztunk. Szorítkozzunk a tényekre, és kerüljük az érzelmi megnyilvánulásokat. Emellett figyeljünk a helyesírásra, mert ez is fontos szempont a jelentkező megítélésekor.

A kitárulkozás veszélyei

Akad, aki abba a hibába esik, hogy önéletrajzában becsületesen bevallja, kirúgták előző munkahelyéről. Mondván, jobb, ha már az elején túlesik rajta és nem árul zsákbamacskát. Mivel az állásinterjún úgyis szóba kerül majd előző munkahelyünk, hogy miért jöttünk el onnan, felesleges írásban kitérnünk erre. Ahogy nem célszerű káros szenvedélyeinkről, betegségeinkről írni. Egyrészt, mert mindez nem vet jó fényt ránk - a munkaadó okkal kérdőjelezheti meg rátermettségünket - másrészt azért, mert nincs hely és alkalom arra, hogy kifejtsük az előzményeket, körülményeket. Egyértelműen rosszul járunk, ha a kitárulkozásnak e módját választjuk. Üzleti titkokat se dokumentáljunk önéletrajzunkban, semmit, ami előző munkaadónk üzletpolitikájáról ad információt, még akkor sem, ha tudjuk, hogy ezzel előnyhöz juthatunk leendő főnökünknél. Nem etikus hozni-vinni a híreket a versenytársak között, joggal gondolhatja leendő munkaadónk, hogy nem vagyunk lojálisak, és ha innen elmegyünk, minden vállalati titkot ki fogunk fecsegni.