Mitől válik pokollá a munkahely?
Alig egy hónapja a France Télécom mobilszolgáltató bordeaux-i központjának egyik dolgozója felgyújtotta magát a cég parkolójában. Egyelőre még vizsgálják, hogy milyen okok állnak az eset hátterében, az azonban biztos, hogy a dolgozók pszichés egészségének megőrzése világszerte aktuális kérdés, annak ellenére – vagy éppen azért –, mert a legtöbb vállalatnál nem tekintik húsbavágó kérdésnek. Megnéztük, milyen a hazai céges gyakorlat.
„Törvény írja elő, hogy a vállalati pszichoszociális stresszfaktorokat vizsgálni kell, de itthon a cégvezetők többsége – különböző okokból – nem foglalkozik ezzel. Amennyiben mégis megvalósul valamilyen stresszkezelő program, általában a HR-esek döntik el, hogy adott esetben milyen szolgáltatást vesznek igénybe” – válaszolta megkeresésünkre Szirmay Ágnes klinikai szakpszichológus, munkapszichológus. A lélekbúvár hangsúlyozta, hogy erre a kérdéskörre speciálisan elkészített vizsgálóeszközzel, kérdőívvel – vállalati szintekre, az ezeken felmerülő lehetséges tényezőkre fókuszálva – kideríthető, melyek azok a területek, amelyek az adott cégnél valóban stresszkeltő tényezők, ez alapján pedig már ki lehet alakítani egy gazdaságos, és differenciált stresszkezelő programot.
A stressznek számos kiváltó oka lehet: a munkával járó lelki megterhelés, az anyagi kompenzáció hiánya, vagy éppen az, ha a munkavállaló nem megfelelő pozíciót tölt be. „A legtöbb vállalatnál ott követik el a hibát, hogy a stresszt általános fogalomként, globálisan kezelik, mint egy frontot, ami átvonul rajtuk, és amire mindent rá lehet fogni. Mintha a stressz egyetlen tényező lenne, melynek forrását úgysem lehet megváltoztatni. Holott komoly kiváltó okai vannak, ezeket pedig ugyanúgy meg kell vizsgálni, mintha az orvosok egy betegség gócpontját keresnék” – magyarázta Szirmay. Először vállalati, adott esetben akár egyéni szinten is ki kell deríteni a pszichés megterhelés hátterében álló okokat.
Stresszkezelés, magyar módra
A bevett hazai céges gyakorlat, miszerint a munka során felhalmozódott feszültséget egy úgynevezett „stresszkezelő” céges tréning, vagy egy csoportos iszogatás, pizzázás megoldja, azt mutatja, hogy a vezetők nem fordítanak kellő – és szakszerű – figyelmet alkalmazottaik pszichés állapotára. „A stressz nem egyszerűen az élet velejárója, amit el kell viselni. Ki kell deríteni, kinél miért és milyen formában jelentkezik, és úgy kidolgozni a komplex vállalati megoldási programot” – vázolta a pszichológus.
Természetesen pozitív példa is akad, az előzetes feltevések ellenére nem kizárólag a multiknál: számos hazai középvállalat vezetője figyel az alkalmazottak pszichés „tehermentesítésére”. Valójában ez – a szakember szerint – kulturális kérdés, leginkább azon múlik, hogy szociálisan mennyire érzékeny a munkaadó. Skandináviában és a skandináv tulajdonú cégeknél például egészen más a mentalitás: tisztában vannak vele, hogy az ember nem gép, hogy a munkaerő megtartása fontos gazdasági kérdés, a teljesítmény pedig nagyban függ a munkavállaló pszichés állapotától.
Amikor a segítség későn jön, és sokba kerül
A világ legnagyobb elektronikai beszállítója, a Foxconn nemrégiben több mint 10 ezer munkavállalót toborzott legújabb, kínai gyárába. A vállalat, amely többek között az Apple számára gyárt iPadeket, 2010-ben azért került a figyelem középpontjába, mert zsinórban 13 dolgozója vetett véget életének. 2009 júliusa és 2010 májusa között a cég kínai leányvállalatának sencseni ipari komplexumában tíz dolgozó követett el öngyilkosságot. A tragikus haláleseteket a média elsősorban azzal magyarázta, hogy az alkalmazottak „monoton munkát” végeznek – a betanított dolgozók napi 12 órát töltenek az elektronikai alkatrész-gyártósorok mellett.
A Spiegel Online a témával foglalkozó cikkében megszólaltatta a cég néhány alkalmazottját, akik akkoriban arról számoltak be, hogy szigorú körülmények között dolgoznak: nem beszélhetnek munka közben, a folyosókon legfeljebb ketten közlekedhetnek egymás mellett, és még a legapróbb hibáért is felelősségre vonják őket a folyamatosan „járőröző” munkafelügyelők. Ezzel egyidőben a cég kommunikációs igazgatója hangsúlyozta: a gyár területe külön kis világ, pálmafákkal övezett sétánnyal, internetkávézókkal – ahol a céges tévécsatorna adása is fogható –, wellness központtal, focipályával, sőt, külön kórház áll a dolgozók rendelkezésére. Hogy elejét vegyék a további tragikus eseteknek, a cég tavaly átlagosan 30 százalékkal emelte a munkabéreket.
A France Télécom internetes- és mobilszolgáltató óriásvállalat az elmúlt években szintén többször szerepelt a híradásokban azért, mert dolgozói egymás után követtek el öngyilkosságot. Legutóbb – április közepén – egy 57 éves, négygyermekes férfi vetett véget életének: a cég bordeaux-i központjának parkolójában felgyújtotta magát. A vállalatnál működő szakszervezet szerint a kedvezőtlen munkakörülmények is hozzájárulhattak a férfi tragikus döntéséhez. A százezer alkalmazottat foglalkoztató France Télécomnál a szakszervezet statisztikája szerint évente 25 dolgozó követ el öngyilkosságot – és noha ez a ráta statisztikailag nem tér el jelentősen a lakossági aránytól –, véleményük szerint az öngyilkossági hullám összefüggésbe hozható az elmúlt években zajló átszervezésekkel, leépítésekkel. A vállalatnál az elmút években több mint 20 ezer munkahely szűnt meg. Az események következtében 2009-ben lemondott a cég elnök-vezérigazgatója, Didier Lombard, a vezetés pedig ígéretett tett arra, hogy igyekszik csökkenteni a dolgozókra nehezedő pszichés nyomást. Ennek részeként a vállalat akkoriban átadott új callcenterében kialakítottak egy masszázsszobát, ahol az alkalmazottakat térítésmentesen gyúrták meg.
A cégnél, ahol egy, vagy akár több dolgozó öngyilkosságot követ el, a kedvezőtlen munkakörülményeknél komolyabb problémák állhatnak a háttérben – ezzel a munkapszichológusok is egyetértenek. Ahogy azzal is, hogy számtalan – magánéleti és munkahelyi – tényezőnek kell összeadódnia ahhoz –, hogy egy ember gondolkodása, tudatállapota annyira beszűküljön, hogy eldobja magától az életet.
A monoton munka még nem hordozza szükségszerűen magában a tragikus végkifejletet, ugyanakkor tény, hogy egyes dolgozók jól tűrik, míg mások kevésbé. Éppen ezért fontos, hogy a monoton munkát végzők esetében nemcsak munkaerő-kiválasztáskor – előzetesen –, hanem később is folyamatosan vizsgálják a cégek, ki hogy bírja, milyen a lelkiállapotuk, mivel lehetne kompenzálni őket (nem munkaidőben). Szirmay Ágnes szerint önmagában a tény, hogy a cég szakembert – pszichológust – bíz meg azzal, hogy törődjön a dolgozók lelki egészségével – pozitívan hat a munkahelyi teljesítményre és fokozza a pszichés közérzetet.
