Abszurd ötletnek tartja az államilag finanszírozott hallgatói helyek számának csökkentését, valamint az egyetemek és főiskolák központilag irányított összevonását Magyar Bálint volt oktatási miniszter, aki szerint a felsőoktatási intézmények spontán integrációja a következő években tovább folytatódhatna – ha a kormány visszaadná a döntés jogát a rektoroknak.
- Az elmúlt hetekben többször is kárhoztatta a kormányt az egyetemek és főiskolák tervezett integrációja miatt, pedig 1996 és 2000 között felére csökkentették az állami felsőoktatási intézmények számát, ezt a döntést oktatási miniszterként éppen ön hozta meg. Mi a problémája a mostani tervekkel?
Magyar Bálint: 1996-ban a felsőoktatási struktúra elaprózott volt, mintegy 66 állami intézménnyel. Ekkor hoztunk törvényt az integrációról, de az – a jelenlegi tervekkel ellentétben – nem felülről vezérelt folyamat volt. Az intézményektől azt kértük, hogy állítsanak össze egy intézményfejlesztési stratégiát, és keressék meg azokat a partnereket, amelyekkel társulni tudnának. Négy évük volt erre, és csak két helyen szólt közbe a politika. A kaposvári egyetem önálló maradt, holott a pécsi vagy a veszprémi egyetemhez is társulhatott volna, de az erős fideszes lobbi ragaszkodott az önállósághoz. A másik – szocialista történet - a gyöngyösi főiskoláé volt, mely később kivált a Szent István Egyetemből.
- A harmincegy megmaradt felsőoktatási intézmény közül jó néhány azért így is bajba került, több vidéki főiskola kénytelen volt feladni önállóságát - több rektor szerint éppen a létszám alapú finanszírozás és a bolognai rendszer miatt kerültek lehetetlen helyzetbe.
M. B.: A vidéki kis főiskolák tényleg létszámproblémákkal küzdenek, de ez ösztönzi őket arra, hogy megkeressék azt az intézményi partnert, amelyhez kapcsolódhatnak, 2008 óta spontán folytatódik az integráció. Az állami támogatás döntő része a jelentkezésükkel szavazó hallgatói létszám alapján járt az intézményeknek, felszámoltuk, hogy politikai alkukban meghatározott kvóták biztosítsák fennmaradásukat. A bolognai folyamat, a demográfiai apály és az állami férőhelyeknek a diákok döntéséhez kötött voucher jellegű finanszírozása biztosította, hogy a további integrációt piaci folyamatok, és ne központi politikai direktívák határozzák meg. A 2000-től az integrációs folyamat második szakaszában egyébként az intézmények szervezetileg feldolgozták és megemésztették a formai-jogi integrációt, ekkor került sor az intézményeken belüli párhuzamosságok felszámolására.
Az interjú teljes szövegét az Eduline oktatási oldalon olvashatja.