A 14 karátos autó
És, mint mindig, hősünk állja a szavát. Sőt több- szörösen is állja...
Ezenkívül búcsúzni jöttem, mert az édesapja ahhoz a feltételhez kötötte beleegyezését, hogy lépjek be a légióba... Persze, ilyen csekélységen nem akadhat fenn az ügy!
Micsoda...? Errõl szó sem lehet! Nem fog beállni a légióba...
Már megtörtént...
Erre Anette nyomban felajánlja Ivánnak, hogy Ventimigliánál átcsempészi a határon.
Ne fáradjon, drága. Én vagyok a világ legcsökönyösebb embere. És azt hiszem, igaza volt az apjának. Nem árt, ha megkomolyodom kissé. Az egész história olyan őrült és olyan szép, hogy nem szabad elrontani. Magáért fogok szolgálni, Anette. Gondoljon bele... az élet csak úgy szép, ha őrült is egy kissé...
A hallban...
Egy lépést sem! Rendőrért küldtem, és...
Fél órával később, mikor hazaérkezik a ház ura...
Valaki kereste önt, uram. A reggeli órákban rajtaütéssel megszállta a villát, aztán behatolt a kisasszony szobájába, és engem több alkalommal ártalmatlanná tett. Ilyenkor azt az eljárást alkalmazta, hogy alélt állapotban egy bútor alá helyezett el. Előbb a zongora, majd – mint láthatja, uram – a kanapé alá.
Ez csak az az őrült orosz lehetett. Így persze hiába kerestem városszerte!
24. oldal
© Képes Kiadó
Súgó: Ha az egeret a szöveg fölé húzza, megjelenik a szöveg nagyítása
