Jennifer Healey a pletykálkodó autókról

Az autóvezetés veszélyes, de ha kocsijainkat hagynánk beszélni egymással, biztonságosabbá tehetnénk a közutakat - vallja az Intelnél a jövő mobilkommunikációs eszközeit fejlesztő Jennifer Healey. Napjaink autói üvegbuborékként vesznek körül minket, amelyekben ülve nem érzékeljük pontosan a külvilágot. De létezik már a technológia, amely előmozdíthatja a biztonságos vezetés fejlesztését: az egymással kommunikáló autóktól nyert adatok segítségével a jövő sofőrjei képesek lesznek látni a jövőt. Healey az ide vezető forgatókönyvet is felvázolja. Az első és legfontosabb lépés, hogy az emberek hozzájáruljanak aktuális helyzetük - például GPS-adataik - megosztásához. Ez adatvédelmi okokból ma még sokakban félelmet kelt, és valószínű, hogy az emberek nehezen fognak hozzászokni ahhoz, hogy autóik figyeljék őket. Healey szerint kulcskérdés lesz e probléma megoldása, de talán túltesszük majd magunkat ezen, ha adataink önkéntes megosztása az utak biztonságosabbá válását hozza magával. Ha ez megvan, a következő lépés az autók csevegésének filterezése lesz, vagyis a hasznos infók elkülönítése a feleslegesektől. 

Mi mindent tanul meg a magzat már a méhben? Ebből az előadásból megtudhatja!

Biológiai és pszichológiai kutatások szerint a fontos tanulnivalók egy részét már az anyaméhben elsajátítjuk - mutat rá TED-előadásában Annie Murphy Paul...

Theo Jansen mesterséges strandszörnyei

Ötezer évvel a kerék feltalálása után van egy új kerekünk, ami sokkal könnyebben képes a tengerparti homokban haladni, mint hagyományos társa - állítja a 65 éves holland művész-mérnök, Theo Jansen, aki TED-es előadásában polimer csövekből és limonádés palackokból épített, életszerű kinetikus szobrait mutatta be. Több mint másfél évtized alatt kifejlesztett, „százlábú mechanikus strandszörnyetegei" energiájukat a szélből nyerik: ez fújja a tollakat a hátukon, azok pedig megmozdítják és járásra bírják lábaikat. Folyamatosan fejlesztett kreatúráinak két fő ellensége van: a tenger és a szélvihar, amiktől szenzoraiknak köszönhetően megtanultak félni. Ha az "állat" vízbe vagy száraz homokba jut, megáll, és az ellenkező irányba indul. Ha viharba kerül, cöveket ver a talajba, és így próbálja túlélni a rá leselkedő veszélyt. Még pár év, és ezek a mesterséges állatok önerőből is képesek lesznek fennmaradni - ígérte előadásában Jansen. Mint azt a weboldalára kirakott videókból megtudjuk, az azóta eltelt években kreálmányai egyre jobbak lettek a túlélésben. A holland művész álma az, hogy a "mesterséges evolúció" egy biztonságos fokán kiengedhesse teremtményeit a világba, hogy éljék saját életüket.

Marc Goodman a bűnüldözés jövőjéről

A technológiai fejlődés következtében világunk egyre nyitottabbá válik, és ebből a terrorizmus ugyanúgy hasznot húzhat, mint az egyszeri felhasználók vagy a bűnüldözési szervek - hívja fel a figyelmet a cyberbűnözés és -terrorizmus témákban kutató Marc Goodman. Szerinte az egyik fő probléma e harcban, hogy a bűnüldözés nagyrészt még mindig zárt, sok esetben nemzeti rendszerek keretében működik, miközben a fenyegetés globálissá vált. A technológiai fegyverkezés hajnalán - ahol most járunk - a fegyvereken, határőrökön, reptéri ellenőrzőkapukon és kerítéseken alapuló védelmi rendszer elavult. A bűnözésben megfigyelhető paradigmaváltás változásokat sürget a bűnüldözésben is. Goodman megoldásjavaslata szerint a kisszámú, speciálisan képzett elitszakemberek mellé vagy helyére átlagemberek tömegeinek kell majd lépniük, akik a problémákat együttműködő csoportként közelítik meg. A nyitott bűnüldözéshez szükséges eszközök - tudásbázisok, globális kommunikációt és közös munkát lehetővé tevő szolgáltatások - már most megvannak, és használják is őket. Mexikóban például civilek segítik a drogkartellek tevékenységének feltérképezését, olyan, mindenki számára szabadon elérhető alkalmazás segítségével, mint a Google Maps. "Csatlakozzanak hozzánk, a közbiztonság fontosabb annál, mint hogy a profikra bízzuk" - bátorítja hallgatóságát Goodman.

Rory Stewart és a demokrácia

A demokrácia "pozitív mellékhatásai" - a jólét, a biztonság és a béke - nem minden demokratizálódó országban érvényesülnek azonnal, mégsem szabad lemondani e politikai rendszerről - mutat rá a konzervatív brit politikus, többek között iraki helyreállítási tapasztalatokkal a háta mögött. Afganisztánban is hasonló a helyzet: a civil társadalomnak több demokratikus választás után sincs súlya. Stewart személyes tapasztalatai szerint azonban az itt élők ennek ellenére se mondanának le választói jogukról, és még a legeldugottabb falvakban is ragaszkodnak vezetőik kiválasztásához. Meglátása szerint a demokrácia intézményéért továbbra is érdemes küzdeni, de nem azon a módon, ahogy eddig. Le kell mondanunk az instrumentális érvekről, mert nem mindenhol vonzó, ha a demokráciának a járulékos hozadékok hirdetésével - például az emberi jogok (Észak-Korea) vagy a női egyenjogúság garantálásával (Szaúd-Arábia) - próbálunk híveket szerezni. A demokrácia Stewart szerint nem azért fontos, amit elhoz, hanem önmagáért - az egyenlőség és szabadság eszméjéért. Ha újra akarjuk építeni a fejlett államokban is válságban lévő demokráciát, akkor nemcsak a polgároknak kell megtanulniuk bízni a politikusokban, hanem fordítva is - véli Stewart. 

Hajlamos tologatni a feladatait? Ezek a tanácsok megváltoztathatják az életét!

Megölheti a termelékenységet, de egyben új és eredeti ötletek forrása is lehet feladataink tologatása. Három előadás a halogatásról.p>

Tristram Stuart az élelmiszerpiacról

A legtöbb gazdag országban három-négyszeres élelmiszer-túltermelés van a népesség szükségleteihez képest, miközben több milliárd ember éhezik a Földön. Ráadásul minél gazdagabb egy ország, annál több pénzt fektet a felesleg termelésébe - figyelmeztet Tristram Stuart brit aktivista, aki londoni akciói során alkalmanként emberek ezreit eteti olyan alapanyagokból készült ételekkel, amik amúgy a kukába kerülnének. Stuart szerint farmokon, gyárakban, szupermarketekben, vendéglőkben és otthonunkban rengeteg étel kerül a szemétbe, és nem csupán lejárt szavatosságú, romlott alapanyagok, hanem frissek is. Vagy mert esztétikailag nem felelnek meg valamilyen szigorú szabványnak, vagy mert soha el nem fogyasztott állatok hízlalására fordítjuk, vagy mert gasztrokultúránk ellehetetleníti értékesítésüket. Stuart tudománytalannak és feleslegesnek tartja, hogy a 2001-es száj- és körömfájásjárvány óta nem lehet ételmaradékokkal táplálni a disznókat, pedig hatalmas megtakarítás lenne. Stuart szerint soha nem volt még ilyen nagy túltermelés a Földön, de ha így folytatjuk, hamar elérjük bolygónk ökológiai határait. A túltermelés ellen szerinte úgy küzdhetünk, ha társadalmilag elfogadhatatlannak minősítjük, felszólalunk ellene, és otthonunkban, kicsiben mi magunk is elkezdjük a pazarlás felszámolását.

A fenti előadások rövid kivonatai eredetileg a HVG Business Extra magazinban jelentek meg. A lap legfrissebb száma a választás és döntés szépségeit és nehézségeit vizsgálja. Keresse az újságárusoknál, vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, ajándékba elküldjük az Alkossunk maradandót! című könyvet! 

Aktuális lapszámunkat itt meg is rendelheti. Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook oldalát!