„A tanítás szerelem, sokkal inkább önazonos vagyok benne, mint az írásban” – mondja Bihari Viktória, a Tékasztorik Facebook oldal szerzője-alanya-írója, és a történeteiből nemrég forgatott film főszereplője. Az első poszttól hosszú és tartalmas út vezetett a 2016 szeptembere óta zajló író-kurzusokig és a közösségi finanszírozásból megvalósuló filmig.

„Eleinte borzalmasan vulgáris voltam. Azt hittem, hogy az öncélú káromkodás jó dolog, ennek ellenére elsősorban nők olvastak, és így van ez ma is”

– mondja, hozzátéve, hogy a Tékasztorik Facebook oldalának közel 40 ezres, és a saját profiloldalának 60 ezres követőtábora 80 százalékban nő. A magas szám ráadásul nem marketingkampányok és hirdetések eredménye. A 2010-es blog.hu-s induláskor Viki számára is meglepő módon kezdtek érkezni az olvasók. Őket költöztette két évvel ezelőtt a Facebookra, miután elege lett a blogolásból. Ez viszont nem jelentett tartalmi változást.

Facebook/Tékasztorik

Szabályok helyett hitelesség

„Most is van, hogy csak két mondatot írok, de ha olyan kedvem van, akkor kiteszek egy 6-10 ezer karakteres bejegyzést” – mondja. A tartalom Viki habitusán, hangulatán és érdeklődésén kívül nincs alárendelve semminek.

„Kemény témákba megyek bele, amelyekről nem nagyon szoktak a közösségi médiában beszélni: pánikbetegség, bántalmazás vagy éppen az, hogy nyilvános helyen felejtettem a betétemet” – meséli. Egy-egy poszt megírásánál nem szempont a lájkok száma, vagy hogy mennyire szexi a téma, mikorra van időzítve, felkelti-e egy márka érdeklődését, amely Viki követőinek szeretne hirdetni.

Azt mondja, a frontális őszinteségben és a hitelességben hisz, nem gondolkodja túl, mit tesz ki. A kérdésre, hogy ez a nyíltság nem teszi-e sérülékennyé, azt mondja, ez „inkább személyiségzavarosság, ahol a lájkok kis simogatások, a baszogatások pedig formálják az embert, és sémákat rombolnak”.

Organikus építkezés

A Viki blogjából készült filmet idén januárban mutatták be. Több éves előkészítés előzte meg, és közösségi finanszírozásból valósították meg, a figyelem pedig organikusan generálódott. „A trailer például már közel 200 ezres nézettségnél tartott, amikor kicsit megfuttattam egy hirdetéssel” – meséli, hozzátéve, hogy a hétköznapokban nem fordít pénzt a figyelemgenerálásra, vagyis nem igazán hirdeti a posztokat. A követőkben rejlő hirdetési lehetőségekkel kapcsolatban is határozott véleménye van.

„Gusztustalannak, erkölcstelennek érezném, ha így el kezdeném használni őket. Belőlük, miattuk lettem az, aki ma vagyok, sokkal inkább visszaadni szeretnék nekik, semmint meggazdagodni az érdeklődésükből”

– magyarázza, miért utasítja el a hirdetéseket és a szponzorált posztokat.

E szabály alól csak két kivétel van: a Tékasztorik filmet illetve a saját tanfolyamot promótáló hirdetések. „A filmhez kellettek szponzorok, a tanításhoz pedig használok hirdetéseket – eddig vagy ötezer forintot költöttem rájuk, de organikus úton ez is jobban megy. Szóval ami meló és projekt, azt néha meg kell tolni" - ismeri el.

Bullshit-mentesen a szövegekről, közösségi médiáról

A blogos projekthez tartozó üzleti részt elsősorban a hétvégi tanfolyamok jelentik, amelyeket igyekszik baráti áron adni, és arra is volt már példa, hogy valaki pénz hiányában egy tálca sütivel nevezett be. A tanfolyamon közösségi médiáról, online marketingről, stratégiáról, dizájnról, szövegírásról és történetvezetésről tanulnak a teljesen eltérő hátterű, főként női résztvevők. A legfontosabb szempont Viki számára az, hogy mindez bullshit-mentes legyen.

„Inspiráló – ezt szokták mondani a végén. És én vállalom azt is, hogyha valaki szarnak érezte, akkor nem kell kifizetni”

– mondja. Tanulóit látva úgy érzi, nagy szükség lenne egy offline világban működő közösségre is, ahol az emberek megoszthatják egymással a történeteiket, anélkül, hogy bárki ítélkezne felettük. De – bár tudja, hogy jó közösségépítő – erre nem érzi magát késznek.

„A legnagyobb félelmem, hogy éhen fogok halni, úgyhogy időről időre beleugrom ebbe a félelembe. Mindig volt civil munkám a blog mellett, de tavaly úgy döntöttem, hogy kilépek az reklámügynökségtől, ahol dolgoztam, és belevágok a tanításba. Szeretném, ha sokáig tartana, mert imádom, azt hiszem, ez az én Maslow-piramisom csúcsa, nagyon jó hús-vér emberekkel együtt dolgozni. De ha egyszer abba kell hagyni, akkor az sem fog gondot okozni, nem büdös a meló”.

A kérdésre, milyen tervei vannak, hogyan szeretne építkezni abból, ami van, azt mondja, nem tervez. „A marketingben kétféle stratégia van, az egyik átgondol és mindenre felkészül, a másik a rock & roll vonal – én az utóbbit csinálom. Nincs tudatosság, én is folyamatosam változom, villámszerű becsapódások mentén hozom a döntéseimet.” Bevallása szerint számára  a legfontosabb, hogy „a tudást, amit az ember megszerzett, szét kell árasztani, át kell adni, hogy másnak is sikerüljön, ami neki.”

A fenti cikk a HVG Extra Business közreműködésével készült. Hasonló írásokkal a magazin friss számában is találkozhat, amelyben brandépítéssel és a történetek erejével foglalkozunk. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg! Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!