KÍVÁNCSISÁG: az a képesség, hogy kérdéseket tegyünk fel

Az emberi teljesítmények minden területen a felfedezési vágyból születnek. Látni akarjuk, mi történik; ezért tesszük fel a kérdést, hogyan működnek a dolgok; ezért gondolkodunk el, hogy miért, és mi lenne, ha. A kisgyerekek hatalmas étvággyal akarnak felfedezni mindent, ami megragadja a figyelmüket. Amikor kíváncsiság ébred bennük, tanulnak maguktól, egymástól és minden általuk elérhető forrásból. A jó tanárok adottsága, hogy tudják, hogyan kell ébren tartani és irányítani tanítványaik kíváncsiságát. Arra buzdítják őket, hogy kutassanak és kérdéseket tegyenek fel maguknak, vagy felvetik a kérdéseket, és nem válaszolják meg azokat, így ösztönözve a tanulókat a további kutakodásra. Az élethosszig tartó kíváncsiság az egyik legnagyobb ajándék, amit egy iskola a tanulóinak adhat.

KREATIVITÁS: az a képesség, hogy új gondolatokat alkossunk és alkalmazzunk

Mindannyian saját életünk megalkotói vagyunk a nézeteinken, a döntéseinken, valamint a képességeinken és érdeklődéseinken keresztül. A fiatalok kreatív képességeinek fejlesztése központi jelentőségű. Kreatívnak lenni az emberi lét és minden kulturális fejlődés elengedhetetlen feltétele. Ironikus módon kreatív képességeink vesztünkre is lehetnek. Számos probléma, amellyel az emberi faj szembesül, a kreativitásunk eredménye: ilyenek például a kultúrák közötti konfliktusok és a természeti környezet közös kizsákmányolása. A válasz persze nem a kreativitás elnyomása, hanem komolyabb és céltudatosabb fejlesztése. Amint a tanulóknak egyre komplexebb kihívásokkal kell szembenézniük, fontos, hogy az iskola ösztönözze egyedi kreatív gondolkodásuk fejlesztését.

KRITIKAI GONDOLKODÁS: az a képesség, hogy elemezzük az infókat, valamint érveljünk és ítéleteket alkossunk

A kritikai gondolkodás azt jelenti, hogy értelmezzük a szándékot, megértjük az összefüggéseket, a rejtett értékeket és érzéseket, azonosítjuk az indítékokat, észleljük az elfogultságot, és a jól megfogalmazott következtetéseket a legmegfelelőbb formában tálaljuk. A kritikai gondolkodás mindig fontos volt az emberi jóllét szempontjából – mára még fontosabbá vált. Ma minden irányból információkkal, véleményekkel, elméletekkel és ötletekkel bombáznak minket. A digitális forradalomnak óriási előnyei vannak a fiatalok oktatása szempontjából. Ugyanakkor soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy meg tudják különböztetni a tényt a véleménytől, az értelmeset az értelmetlentől és az őszinteséget a megtévesztéstől. A kritikai gondolkodásnak minden iskolai tantárgy középpontjában kellene állnia, és az iskolán kívül is gyakorlattá kellene fejlesztenünk.

KOMMUNIKÁCIÓ: az a képesség, hogy világosan, magabiztosan fejezzük ki gondolatainkat és érzéseinket

Az írás, olvasás és a számolás készségszintű művelése mellett fontos a világos és magabiztos beszéd ösztönzése is. A szóbeli kommunikáció nemcsak a szó szerinti jelentésekről szól, hanem a metaforák, az analógiák, az utalások és a nyelv egyéb képi és költői eszközeinek megértéséről is. Ráadásul a kommunikáció nem csupán a szavakban és számokban zajlik. Gondolkodunk hangokban, képekben, mozgásban és gesztusokban, és ezekből születnek a zene, a vizuális művészetek, a tánc és a színház, valamint ezek minden variációjának megértése. Az a képességünk, hogy gondolatainkat és érzéseinket mindezeken a módokon megformáljuk és kifejezzük, elengedhetetlen egyéni és közösségi jóllétünk szempontjából.

KOLLABORÁCIÓ: az a képesség, hogy konstruktívan dolgozzunk együtt másokkal

Társas lények vagyunk, így az együttműködés készsége elengedhetetlen ahhoz, hogy összetartó közösséget alkossunk, és legyőzzük az előttünk álló akadályokat. Ennek ellenére számos iskolában a fiatalok jórészt magukban dolgoznak – csoportban, de nem csoportként tanulnak. Ha lehetővé tesszük, hogy a fiatalok együtt dolgozzanak, erősítjük az önbecsülésüket, stimuláljuk kíváncsiságukat, növeljük a kreativitásukat, javítjuk a teljesítményüket, és elősegítjük a pozitív társas viselkedést. A csoportmunkán keresztül a tanulók megtanulnak másokkal együttműködni a problémák megoldásának és a közös célok elérésének érdekében, erőt meríteni egymásból, kompenzálni a gyengeségeiket, illetve megosztani és továbbfejleszteni az ötleteiket. Megtanulnak egyezségeket kötni, konfliktusokat kezelni és részt venni a közösen elfogadott célok megvalósításában.

KÖZÖSSÉGVÁLLALÁS: az a képesség, hogy együttérezzünk másokkal és ennek megfelelően cselekedjünk

A közösségvállalás mások érzelmeinek, különösen mások szenvedésének átérzése, és mint ilyen, az empátiában gyökerezik. Azzal kezdődik, hogy felismerjük magunkban a mások által átélt érzelmeket, és azt, ahogyan mi éreznénk hasonló körülmények között. A közösségvállalás több, mint empátia: annak az aranyszabálynak az élő kifejezése, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy ők bánjanak velünk. Számos probléma, amivel a fiatalok szembesülnek, az együttérzés hiányából származik: bullying, erőszak, érzelmi abúzus, társadalmi kirekesztés, valamint etnikumra, kultúrára vagy nemre vonatkozó előítéletek. Ezeket mind az empátia kudarca szítja fel és táplálja, akárcsak a felnőttek tágabb világában a kulturális konliktusokat és a társadalmi megosztottságot.

KIEGYENSÚLYOZOTTSÁG: az a képesség, hogy megértsük érzéseink belső világát és megteremtsük belső egyensúlyunkat

Két világban élünk: a bennünk lévő és a körülöttünk levő világban. A standardokra épülő tanterv a külső világra fókuszál, és keveset segít a fiataloknak belső világuk megértésében. Pedig azt, ahogyan a körülöttünk lévő világban megnyilvánulunk, alapvetően befolyásolja, hogy miként látjuk önmagunkat és hogyan érzünk önmagunkkal kapcsolatban. Ma sok fiatal szenved stressztől, szorongástól és depressziótól az iskolában. Egyeseknél maga az iskola okozza ezeket az érzéseket, másoknál az iskolán kívüli életük. Azonban ez minden esetben unalomhoz, passzivitáshoz, haraghoz vagy még rosszabb kimenetelekhez vezet. Az iskolák mérsékelhetik ezeket a hatásokat, ha megváltoztatják belső kultúrájukat. Megadhatják tanulóiknak a szükséges időt és technikákat is ahhoz, hogy felfedezzék saját belső világukat a meditáció napi gyakorlásával.

KÖZÖSSÉGI SZELLEM: az a képesség, hogy konstruktívan részt vegyünk a társadalmi életben

A demokratikus társadalmak akkor működőképesek, ha a tájékozott polgárok aktívan részt vesznek a közéletben, és hangot adnak véleményüknek. Ehhez elengedhetetlen, hogy a fiatalok úgy hagyják el az iskolát, hogy tisztában legyenek az életüket meghatározó jogi, gazdasági, politikai rendszerek működésével. Az aktív polgárok tudatában vannak a jogaiknak és kötelességeiknek, ismerik a társadalmi és politikai rendszerek működését, törődnek mások jólétével, kifejezik véleményüket és gondolataikat, képesek hatást gyakorolni a világra, aktívak saját közösségeikben, és felelősséget vállalnak tetteikért. Az állampolgári nevelésnek nem a konformitásról és a status quo fenntartásáról kell szólnia. Képviselnie kell a jogegyenlőséget, az eltérő vélemények értékét, valamint azt, hogy a személyes szabadság nem korlátozhatja mások ugyanilyen jogát. A közösségi szellem tanulható, emellett állandó frissítésre szorul.

***

Ezek a kompetenciák nem maguktól alakulnak ki az iskolában eltöltött évek folyamán. Az oktatás kezdetétől fogva kell fokozatosan kialakulniuk, majd egy életen át gyakorolni és erősíteni kell őket egyre nagyobb önbizalommal. Azok a tanulók, akik magabiztosságra tesznek szert ezen a nyolc területen, mire elhagyják az iskolát, fel lesznek vértezve a szükséges képességekkel, hogy megküzdjenek életük elkerülhetetlen anyagi, kulturális, társadalmi és személyes kihívásaival.

A fenti cikk részlet Ken Robinson Kreatív iskolák című könyvéből.

Mi a baj az iskolákkal? Valóban megölik a kreativitást? Milyen oktatás lenne képes felkészíteni gyerekeinket az állandóan változó jövőre? Könyvében Ken Robinson sorra veszi az elavult oktatási rendszer problémáit, és olyan gyakorlati megoldásokat javasol, amelyekkel alulról szerveződő módon, forradalmi változásokat lehet elérni. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.