Leértékelődött befektetések

© AP

Egyelőre beláthatatlanok a következményei a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon a múlt héten végigsöprő jelzáloghitel-piaci válságnak. Nem sok jót ígér azonban, hogy a nagy külföldi jegybankok - az amerikai Fed, az Európai Központi Bank (ECB), a Bank of Japan, valamint a svájci és az ausztrál központi bank - múlt csütörtöktől hétfőig együttesen mintegy 400 milliárd dollár értékű pénz kibocsátásával tudták csak megállítani a bankközi kamatok égbe szökését. Hiszen hasonló beavatkozásra legutóbb közel hat éve, a New York-i World Trade Center elleni 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után került sor. Akkor az ECB közel 110 milliárd eurót pumpált a bankközi piacra, hogy lenyomja a növekvő hitelezési kockázatok miatt elszabadult kamatokat. A mostani helyzet képlékenységét jelzi, hogy a brit Financial Times napilapban akadt olyan értelmezés, miszerint a jegybanki intervenciók megnyugvás helyett még jobban felerősíthetik a pánikot, mondván, ha a Fed és az ECB ilyen lépésre szánja el magát, akkor valamit tudhatnak, amit a piac még nem.

A pénzügyi piacok felbolydulását előidéző amerikai jelzáloghitelkrach magvai az olcsó pénz idején - vagyis amikor a Fed irányadó kamata még 1 százalék volt - eresztettek gyökeret. Akkor a pénzintézetek a méegdrága ingatlanok megvásárlásához sorra hiteleztek az alacsony törlesztési esélyekkel rendelkezőknek, akiknek terhei az időközben 5,25 százalékra ugrott Fed-ráta miatt megsokszorozódtak. Így egyre kevésbé voltak képesek törleszteni, és mivel időközben az ingatlanárak is zuhanórepülésbe kezdtek, az ingatlanfedezetek leértékelődése a hitelnyújtókat is veszteséggel fenyegette. Utóbbiak jórészt már nem is a bankok voltak, mivel a felettébb kockázatos jelzáloghitelek fedezetére többen is értékpapírokat bocsátottak ki. Ezeket hazardírozásra hajlamos, nagy hozamra utazó befektetési alapok vették meg, amelyek összegyűlt tőkéjének értéke a tömeges törlesztési nehézségek miatt jelentősen csökkent. A problémát az tette globálissá, hogy európai alapok is vegyítették portfóliójukat kétes jelzálog-fedezetű kötvényekkel. A francia BNP Paribas három alapjának forgalmazását is felfüggesztette a múlt héten, Németország legnagyobb alapkezelője, a Deutsche Bank-csoporthoz tartozó DWS egyik alapjának értéke pedig tíz nap alatt egyharmadával, 2,1 millárd euróra zuhant.

A problémák elérték a részvény- és a devizapiacokat is. Estek a tőzsdeindexek, miközben az amerikai dollár is gyengült fő riválisaival, az euróval és az angol fonttal szemben. Azt pedig már megszokhattuk, hogy amikor a világ fejlettebb régiója nehézségekkel szembesül, akkor az ostor a feltörekvő piacokon csattan. A befektetők ilyenkor ugyanis - próbálva menteni a menthetőt - igyekeznek veszteségeik növekedését megakadályozni s emiatt szabadulni a legkockázatosabbnak minősített eszközeiktől. Ezzel magyarázható, hogy a magas kamatozású forint gyengült az alacsonyabb kamatozású euróval szemben, kedden délután az uniós pénz egysége 254 forint körül cserélt gazdát a hazai bankközi devizapiacon, szemben a július végéig érvényesülő 245-246-os szinttel. Még ennél is nagyobbat bukott a július végén még 30 ezer pont felett rekordot döntött BUX, hiszen kedden több mint 8 százalékkal alacsonyabban, 27 500 pont körül mozgott.

Igaz, ha hinni lehet az elemzői megérzéseknek, a részvények térhetnek magukhoz hamarabb a hitelpiaci káoszból. Míg ugyanis az utóbbi hetekben szinte mindenki biztosra vette, hogy az ECB már szeptemberi ülésén újabb negyed százalékponttal, 4,25 százalékra emeli alapkamatát, s az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed is szigoríthat, a hét eleji elemzések nemhogy a kamatemelést zárják ki, de még a csökkentést is elképzelhetőnek tartják. Kérdéses azonban, mennyit profitálhatnak ebből a magyar részvények, kibocsátóik ugyanis igen gyenge első félévi eredményekkel szomorították el a befektetőket (lásd táblázatunkat a 95. oldalon). A gyorsjelentését lapzártáig közzétevő 15 legnagyobb részvényforgalmú és -értékű cég közül mindössze hatan értek el nagyobb nyereséget az egy évvel korábbinál. A tavalyi év azonos időszakánál 57,1 százalékkal kisebb, 90 milliárd forintos profitú Mol például 37 milliárdot bukott azon, hogy részvényeinek 5,49 százalékára az amerikai Morgan Stanley befektetési bankház tulajdonában álló offshore cégnek, a Magnolia Finance Ltd.-nek biztosított vételi opciót. Igaz, a Mol-részvény alakulása egyre kevesebb befektetőt érinthet: az OMV felvásárlási kísérlete elleni védekezés gyanánt a cég már 40,2 százaléknyi saját részvényt vásárolt fel a piacon, s tette azok nagy részét baráti kezekbe, amivel a közkézhányad már 40 százalékra csökkent.

CSABAI KÁROLY