Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések üzleti stratégiába építéséhez.
Miről is van szó? Ma a bruttó bért 32 százalékos (nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkaadói) járulék terheli, amit a foglalkoztató a béren felül fizet. Ez a 32 százalék július 1-jétől valószínűleg 27 százalékra (a minimálbér kétszereséig, 2010-től pedig korlátlanul) csökken. Ezt alapul véve a mai és az elképzelt rendszer a következő képet mutatja (a példa válozatlan elvonási szinttel számol):
1. 2009 II. félév
Ezen kívül fizet a foglalkoztató 27 forintot a bér után.
2. 2010 (bruttósítás)
A munkáltató járulékot nem fizet.
Röviden: a munkáltatót terhelő járulékkal bruttósítják a dolgozó fizetését, s lényegében minden közterhet ebből vonnak le. (Azért csak lényegében, mert a rehabilitációs és szakképzési járulékot még mindig a munkáltató fizetné.) Az eljárás még egyszerűsítéssel is járhatna, mert a járulékok kettőződése megszüntethető. Nem kell külön munkáltatói és munkavállalói járulékról, nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulékról rendelkezni, adminisztrálni.
Ebben az esetben azt a furcsaságot is meg kell szüntetni, hogy a dolgozót terhelő nyugdíjbiztosításnak van éves plafonja, a munkáltatói viszont felső határ nélküli.
Ehhez a szisztémához bizonyos transzparencia is járul. Fontos lehet, hogy a dolgozó a fizetési papírján látja, ő voltaképpen mennyibe is kerül a munkaadójának. Ez a körülmény még fokozható is azzal, hogy a bérjegyzéken az adómentes természetbeni juttatásokat (étkezési jegy, üdülési csekk, villamos bérlet stb.) is feltüntetik. Ez a munkahely megbecsülését erősítheti. Az előbbi példához visszatérve, ha a munkavállaló 59,5 forintot kap kézhez, az a munkaadónak 127 forintba kerül.
Az átláthatóság társadalmi következményeivel is számolni kell. A mintegy 60 forint nettó kereset mellett még 67 forintot fizetek a társadalom közös költségeire. Ez bizony növelheti a közügyek iránti állampolgári aktivitást (vajon mire költik), de fordított hatású is lehet (összeszövetkezve a munkaadóval: na 'ezeknek' ennyit nem adunk). Ízlés kérdése, hogy megítéljük, érdemes-e ezért az eddig megszokott rendszert felforgatni.
A cikk folytatását az Adózónán olvashatja.
1. 2009 II. félév
| Bruttó bér | 100 Ft |
| Munkavállalói járulékok | -17,5 Ft |
| Szja (az adófizetők becsült átlagos adóterhelése) | -23 Ft |
| nettó bér | 59,5 Ft |
Ezen kívül fizet a foglalkoztató 27 forintot a bér után.
2. 2010 (bruttósítás)
| Bruttó bér | 127 Ft |
| Munkaadói és munkavállalói járulék | -44,5 Ft |
| Szja | -23 Ft |
| nettó bér | 59,5 Ft |
A munkáltató járulékot nem fizet.
Röviden: a munkáltatót terhelő járulékkal bruttósítják a dolgozó fizetését, s lényegében minden közterhet ebből vonnak le. (Azért csak lényegében, mert a rehabilitációs és szakképzési járulékot még mindig a munkáltató fizetné.) Az eljárás még egyszerűsítéssel is járhatna, mert a járulékok kettőződése megszüntethető. Nem kell külön munkáltatói és munkavállalói járulékról, nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulékról rendelkezni, adminisztrálni.
Ebben az esetben azt a furcsaságot is meg kell szüntetni, hogy a dolgozót terhelő nyugdíjbiztosításnak van éves plafonja, a munkáltatói viszont felső határ nélküli.
Ehhez a szisztémához bizonyos transzparencia is járul. Fontos lehet, hogy a dolgozó a fizetési papírján látja, ő voltaképpen mennyibe is kerül a munkaadójának. Ez a körülmény még fokozható is azzal, hogy a bérjegyzéken az adómentes természetbeni juttatásokat (étkezési jegy, üdülési csekk, villamos bérlet stb.) is feltüntetik. Ez a munkahely megbecsülését erősítheti. Az előbbi példához visszatérve, ha a munkavállaló 59,5 forintot kap kézhez, az a munkaadónak 127 forintba kerül.
Az átláthatóság társadalmi következményeivel is számolni kell. A mintegy 60 forint nettó kereset mellett még 67 forintot fizetek a társadalom közös költségeire. Ez bizony növelheti a közügyek iránti állampolgári aktivitást (vajon mire költik), de fordított hatású is lehet (összeszövetkezve a munkaadóval: na 'ezeknek' ennyit nem adunk). Ízlés kérdése, hogy megítéljük, érdemes-e ezért az eddig megszokott rendszert felforgatni.
A cikk folytatását az Adózónán olvashatja.
